... és essék szó az itthon maradt madarakról

A múltkori számban ígéretet tettem arra, hogy a vándor madarakon kívül írok az itthon maradókról is, hiszen:
  • Ők velünk együtt vészelik át a zord, sivár, színtelen téli hónapokat
  • Ugyanakkor ők azok, akik erkélyünkre leszállva apró színfoltot hoznak a fekete-fehér képbe
  • Ilyenkor ránk vár a feladat, hogy  gondoskodjunk róluk, ők cserébe egész évben nem feledkeznek meg rólunk, és meghálálják a gondoskodást énekükkel, vidám lényükkel.
Lassan a vándormadarak már kezdenek visszajönni. Az első gólya gavallérok már nekiláttak a fészek szépítésének, hogy mire a nejük megérkezik, az készen a tojásrakásra rendben várja őket.
 
Bevallom, próbáltam „lebliccelni” a feladatot, de az időjárás figyelmeztet, még mindig időszerű a téma. Vágjunk tehát bele:

A madáretetés története

Nem tudjuk pontosan, mióta kezdte el az ember etetni a madarakat, de feltételezhető, hogy több ezer éve történt Lehet, hogy elődeink így akartak táplálékhoz jutni:  A hideg időben kiéhezett madarakat könnyebben csapdába tudták ejteni az etető segítségével. A tudatos madáretetés, amelynek célja a madárvédelem, alig egy-két évszázada létezik, de egyre nagyobb teret hódít. Manapság a madáretetés a civilizált országokban nagyon divatos és népszerű kikapcsolódási jelent sok városlakó számára, mert házunk közelébe vonzza a természet tollas csodáit
 

Mikor etessünk ?

Hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak, különösen az itatással és a mesterséges odúkkal együtt, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük. A madarak könnyen megszokják és számítanak az etetőhely táplálék kínálatának, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kis testű, 6- 15 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 8 óra hossznyi világos periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.
Általában az etetés csak november vége és március eleje közötti időszakban indokolt Más időszakokban nem ajánlatos, mivel ezzel elszoktatjuk őket a természetes életmódtól, ugyanis a téli havas hónapok kivételével táplálékuk biztosítva van a természetben.
otthonmadar001.jpg
Több etetési eszköz és módszer együttes alkalmazása itatóval.

Hogyan etessünk ?

Kerti madarainkat olajos magvakkal (napraforgó, tökmag, fénymag), különböző kölesekkel etessük.(kiválóan megfelel a díszállat kereskedésekben kapható magkeverék). Lehetőség szerint mindig lógassunk ki szalonnát, szalonnabőrkét. A madarak számára sokféle konyhai hulladék is megfelel: alma, diótörmelék, sárgarépa, sajt, túró, zsemlemorzsa, húsdarabkák. Időnként kedveskedhetünk a kereskedésekben kapható élőeleségekkel is lisztkukac, földigiliszta. 
Kenyérmorzsát és kenyérdarabkákat azonban ne adjunk a madaraknak, mert a nedvességtől könnyen megsavanyodnak, az állatok felpuffadhatnak, végül elhullásukhoz vezethet. 
A kihelyezett táplálékra nemkívánatos vendégek is érkezhetnek: házi verebek, balkáni gerlék, galambok, vagy csókák. Ezeket az urbanizálódott madárfajokat nem sokan etetik szívesen, mert az etető körüli versengésben erőszakos viselkedésükkel elzavarják a cinegéket és a rigókat. Távoltartásuk érdekében szelektív etetést kéne alkalmazni két-három etetőnél, de ez az eljárás bonyodalmas.
Különböző típusú etetőkkel és táplálékkal a nemkívánatos madárfajokat részben mellőzni lehet, mert nem annyira ügyesek, mint a cinegék. Léteznek olyan etetőtípusok, amelyeket csak lyukakon vagy hálószemeken át közelíthetnek meg a madarak, ezek korlátozzák a házi verebek számát

Milyen vendégekre számíthatunk?

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára Magyarország jelenti a telelő területet.
Remélhetőleg nekünk, mindenkinek jut ideje arra, hogy munkájának gyümölcsét láthassa. Etetőnkben leggyakrabban verebeket láthatunk majd, de általában több cinegefaj (szén-, kék és barátcinege) is sokszor felbukkan. Erdők, parkok, öreg fák környékén megjelenik a csuszka, a nagy fakopáncs, a vörösbegy, a zöldike, a meggyvágó, a fenyőpinty, az erdei pinty és a fekete rigó. Természetesen a lista közel sem teljes. 
otthonmadar002.jpg
csúszka
otthonmadar003.jpg
meggyvágó
otthonmadar004.jpg
zöldike
otthonmadar005.jpg
kék cinege
otthonmadar006.jpg
vörösbegy
otthonmadar007.jpg
szén cinege
otthonmadar008.jpg
nagy fakopács
otthonmadar009.jpg
erdei pinty
otthonmadar010.jpg
fekete rigó

Ha többet szeretne tudni kis téli kosztosainkról: a www.sulinet.hu:80/biosz/etet/etet.htm honlapon még bővebb információt kaphatunk.

További kellemes időtöltést kívánok mindenkinek !