... és essék szó az itthon maradt madarakról

A múltkori számban ígéretet tettem arra, hogy a vándor madarakon kívül írok az itthon maradókról is, hiszen:

Lassan a vándormadarak már kezdenek visszajönni. Az első gólya gavallérok már nekiláttak a fészek szépítésének, hogy mire a nejük megérkezik, az készen a tojásrakásra rendben várja őket.

 

Bevallom, próbáltam „lebliccelni” a feladatot, de az időjárás figyelmeztet, még mindig időszerű a téma. Vágjunk tehát bele:

Nem tudjuk pontosan, mióta kezdte el az ember etetni a madarakat, de feltételezhető, hogy több ezer éve történt Lehet, hogy elődeink így akartak táplálékhoz jutni:  A hideg időben kiéhezett madarakat könnyebben csapdába tudták ejteni az etető segítségével. A tudatos madáretetés, amelynek célja a madárvédelem, alig egy-két évszázada létezik, de egyre nagyobb teret hódít. Manapság a madáretetés a civilizált országokban nagyon divatos és népszerű kikapcsolódási jelent sok városlakó számára, mert házunk közelébe vonzza a természet tollas csodáit

 

Hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak, különösen az itatással és a mesterséges odúkkal együtt, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük. A madarak könnyen megszokják és számítanak az etetőhely táplálék kínálatának, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kis testű, 6- 15 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 8 óra hossznyi világos periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Általában az etetés csak november vége és március eleje közötti időszakban indokolt Más időszakokban nem ajánlatos, mivel ezzel elszoktatjuk őket a természetes életmódtól, ugyanis a téli havas hónapok kivételével táplálékuk biztosítva van a természetben.

Kerti madarainkat olajos magvakkal (napraforgó, tökmag, fénymag), különböző kölesekkel etessük.(kiválóan megfelel a díszállat kereskedésekben kapható magkeverék). Lehetőség szerint mindig lógassunk ki szalonnát, szalonnabőrkét. A madarak számára sokféle konyhai hulladék is megfelel: alma, diótörmelék, sárgarépa, sajt, túró, zsemlemorzsa, húsdarabkák. Időnként kedveskedhetünk a kereskedésekben kapható élőeleségekkel is lisztkukac, földigiliszta. 
Kenyérmorzsát és kenyérdarabkákat azonban ne adjunk a madaraknak, mert a nedvességtől könnyen megsavanyodnak, az állatok felpuffadhatnak, végül elhullásukhoz vezethet. 

A kihelyezett táplálékra nemkívánatos vendégek is érkezhetnek: házi verebek, balkáni gerlék, galambok, vagy csókák. Ezeket az urbanizálódott madárfajokat nem sokan etetik szívesen, mert az etető körüli versengésben erőszakos viselkedésükkel elzavarják a cinegéket és a rigókat. Távoltartásuk érdekében szelektív etetést kéne alkalmazni két-három etetőnél, de ez az eljárás bonyodalmas.

Különböző típusú etetőkkel és táplálékkal a nemkívánatos madárfajokat részben mellőzni lehet, mert nem annyira ügyesek, mint a cinegék. Léteznek olyan etetőtípusok, amelyeket csak lyukakon vagy hálószemeken át közelíthetnek meg a madarak, ezek korlátozzák a házi verebek számát

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára Magyarország jelenti a telelő területet.

Remélhetőleg nekünk, mindenkinek jut ideje arra, hogy munkájának gyümölcsét láthassa. Etetőnkben leggyakrabban verebeket láthatunk majd, de általában több cinegefaj (szén-, kék és barátcinege) is sokszor felbukkan. Erdők, parkok, öreg fák környékén megjelenik a csuszka, a nagy fakopáncs, a vörösbegy, a zöldike, a meggyvágó, a fenyőpinty, az erdei pinty és a fekete rigó. Természetesen a lista közel sem teljes. 

Ha többet szeretne tudni kis téli kosztosainkról: a www.sulinet.hu:80/biosz/etet/etet.htm honlapon még bővebb információt kaphatunk.

További kellemes időtöltést kívánok mindenkinek !