Thotmesz művészeti műhely: Földművelés jelenete Paheri sírjában

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, Szeptember 2

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011 szeptember 2.
 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: rövidesen kezdődnek az előadások, honlapunkon érdemes figyelni
- Paheri kormányzó sírjának nyugati falán a földművelés jelenete: szántás vetés, aratás, cséplés és szelelés, szőlőtermesztés, búzafajták, El-Kab, Nekhbet istennő temploma, sziklasírok …
 
Paheri sírja (EK3)
El-Kab az egyiptomi történelem kezdetétől Nekhbet istennő vallási központként fontos szerepet töltött be az ország életében. a várossal átellenes oldalon a sziklafalba pedig számos kormányzói sírt vájtak, közöttük a III. Thotmesz korában kormányzó Paheri sírját. Itt egyik képe arról árulkodik, hogy I. Thotmesz fáraó Uadzsmesz nevű fiának a nevelője volt. Az egyiptomki történelem egyik kiemelkedő személyisége, Jahmesz kapitány volt a nagyapja. Címei alapján tudjuk róla, hogy Nekhbet papjainak az elöljárója volt, és El-Kabtól Denderáig a szántóföldek adminisztrációját is ő intézte.
 
Sziklasírja egyszerű téglalap formájú kamra, melyet egy domborművekkel díszített homlokzat előzött meg. Ez erősen hiányos, a fennmaradt töredéken Nekhbet istennőhöz imádkozik. Belül, a sír halotti kápolnájának a falait is festett, magas domborművek borítják. A bejárattal szemben hármas szoborcsoportot láthatunk egy kis fülkében. Itt Paheri, felesége Neneterneheh és anyja, Kem ül egymás mellett. Jobb oldalukon lakoma és áldozati jelenetek találhatók, szemben pedig Paheri hivatali és magánéletét, és halotti rítusát örökítették meg.
 
A földművelés ábrázolását tulajdonképpen a hivatali élet központi tevékenységének tarthatjuk, hiszen a teljes falat betöltő Paheri előtt 3 sáv teljes hosszában ábrázolták. Érdekes módon ezek alul kezdődnek, és felfelé haladnak időben. Így felülről a 3. sávban peret, a sarjadás évszakának eseményei láthatók, a föld fellazítása és szántása, valamint a vetés. Felette először a len kitépése, majd a búza aratása. Ezt magasan, a kalász alatt vágták le a sarlóval. A sáv szélén az aratók számára félretett vizes és sörös edények sorakoznak. A legfelső sávban először a gabona hordása, majd a cséplése, szelelése, végül kimérése és tárolókban elhelyezése látható.
 
Gabonatermesztés
Az egyiptomi földműveléssel kapcsolatos ismereteink többféle forrás összevetésével alakultak ki. Nagyon fontos szerepet játszik benne a képi anyag, hiszen az ókori egyiptomiak túlvilági életének fontos eleme volt az élelem, melyet ott is elő kellett állítani. Éppen ezért a szántás-vetés – aratás és más mezőgazdasági munkák a sírok díszítésének alapvető elemei voltak. Az élelmezésen kívül a munka díjazása, a kereskedelem, sőt az ország léte is szorosan kapcsolódott a gabonához. Ez természetszerűleg vonja maga után az írásos források nagy számát – ám ezek jellemzően nem a mezőgazdasági munkák mikéntjéről szólnak.
 
Sok segítséget nyújt a korabeli munkák elképzeléséhez a modern és történeti etnográfia meg antropológia is, hiszen az eszközhasználat lehetőségeit jól lehet tanulmányozni segítségükkel. A kipróbálásra a kísérleti régészet ad lehetőséget. Az archeobotanika nélkül azonban ez nem lenne megoldható, hiszen az akkoriban termesztett növények pontos meghatározása alapvetően fontos, nemcsak a felhasználás módjának és eredményének a megismeréséhez, hanem a művelésükkel kapcsolatos lehetőségek megállapításához is.
 
Így tudjuk, hogy a búzatermesztésben rendkívül nagy változás történt a fajta megválasztásában a fáraókor után: a tönkölyt ekkor váltotta fel a durum búza, és amikor Egyiptomot Róma éléskamrájának nevezték, ezt a gabonát szállították a hatalmas hajókon. De voltak változások a fáraókor idején is. Az aratásnál például arról árulkodnak a képek, hogy a gabona szárát különböző magasságokban vágták le az egyes időszakokban: az óbirodalmi Ti sírjában például ez olyan hosszú volt, hogy kévébe lehetett kötni, míg Paheri sírjában a 18. dinasztia korában a kalász alatt metszették el, és kosarakba vagy zsákokba gyűjtötték.
 
A föld fellazításában az eke és a rögtörő kapa használatának a megválasztása viszont feltehetően már nem a korszak sajátossága volt, hanem a talaj minősége döntötte el. Anyagi megfontolások itt nem igen játszhattak szerepet, mivel a túlvilági élethez az ideálisat, a kívánt tökéletes megoldást ábrázolták. Fontosnak tartották általában a cséplés és szelelés ábrázolását, de a szitálásra kevés adatunk van, holott a felesleges szalmától, törektől és egyéb hulladék anyagtól bizonyára mindenütt igyekeztek megszabadulni. A növényi maradványok alapján azonban a gyommagok eltávolításával nem igen foglalkoztak.
 
Paheri jelenetsora arról is árulkodik, hogy a gabona betakarításának záróaktusán az írnokok is részt vettek. Ekkor ugyanis megmérték a már tárolásra kész termést, és a hivatalnokok feljegyezték, hogy az esedékes adót majd ennek alapján lehessen behajtani. Az utóbbi időben arra is felfigyeltek, hogy a gabonát nem a tiszta magok formájában helyezték a gabonatárolókba, hanem feltehetően még pelyvás, esetenként kalászdarabokat is tartalmazó állapotban. Feltételezések szerint ennek az lehet az oka, hogy a gabona így jobban védve volt a kártevőkkel és fertőzésekkel szemben.
 
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Dolányi Attila