I. Kaleidoszkóp / kiállítási hírek

II. Bemutatjuk / MI, Wagneriánusok. Wagner 200

 

 

Sárközi Andrea, OIK Zeneműtár osztályvezetője, zenei könyvtáros 

Zupán Veronikával, OIK kulturális menedzsere

 

 

Budapest, Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont (Vörösmarty u. 35.)

A kiállítás Liszt Ferenc és Richard Wagner életre szóló barátságán túl Wagner magyarországi recepcióját mutatja be. A látogatók képet kapnak Wagner két látogatásáról, műveinek hazai előadásairól, azok fogadtatásáról, magyar tisztelői bayreuthi látogatásairól, és Wagner szerepéről, határásól a hazai zenei életre. A személyes kapcsolatok jelentős része Liszt ismeretségi körén keresztül alakult. Igy váltak barátaivá például Reményi Ede, Mosonyi Mihály, Ábrányi Kornél, Mihalovich Ödön, és természetesen a győri születésű Hans Richter.

 

Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye (Ötpacsirta utca 4.)

Kiállítás Richard Wagner születésének 200. évfordulója alkalmából – 2013. május 28 - 2013. október 15.

A Központi könyvtár Ezüst szalonjában látható tárlat a zeneszerző életéről és munkásságáról nyújt áttekintést a Könyvtár állományában található könyvek és kották segítségével.

 

Budapest, Bajor Gizi Színészmúzeum (Stromfeld Aurél út 16.)

Tordai Hajnal jelmeztervező művész több mint 500 művet szcenírozott, számos utazó kiállítás kurátori feladatát látta el, oktatott, és meghatározó személyiséggé vált a magyar vidéki színházak előadásainak diszlettervezési vonalainak a kialakításában. Jelentős munkái között szerepelnek azonban a Magyar Állami Operaház, a győri Kisfaludy Színház, a Nemzeti Színház és a Magyar Színház műhelyei is. Ezen a kiállításon munkássága áttekintése mellett az előadások látványvilágát létrehozó munkáiba is betekintést enged, hiszen a skiccektől a terveken át a megvalósított jelmezekig, maszkokig, szinházi ékszerekig munkájának legkülönbözőbb fázisait mutatja be, köztük Verdi operaelőadásaira készített Álarcosbál, a Rigoletto és a Traviata díszleteit. A tárlatban be nem mutatott tervek, munkák után a Dokumentációs Adattárban is kutathatnak a látogatók.

 

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár (Szent György tér 4-5-6)

Az 1838 március 15-én éjjel 11 órakor a Csepel-szigeténél keletkezett hatalmas jégtorlasz miatt 929 cm-en tetőzött a Duna. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a Belvárost átlag 203 cm, a Ferencvárost 260 cm, a Józsefvárost 216 cm, a Terézvárost 208 cm, a Lipótvárost 150 cm, a mai József körútat 380 cm magas vízréteg borította. A mai Erzsébet tér környékén pedig a csatornákon feltörő és a talajon átszivárgó víz miatt omlott össze a kétszintes, kőből épült Derra-ház. Az árvízi katasztrófáról készített naplóbejegyzések, későbbi visszaemlékezések alkotják a tárlat gerincét, köztük az „árvízi hajós”, Wesselényi Miklós tettei, Kossuth börtönben írt üzenete, és Vörösmarty Mihály Pest Mart, 13. 1838 verse. Kiegészítik a képet az eseményt megörökítő metszetek és litográfiák, valamint az újjáépítés képei és Reitter Ferenc nagykörúti Csatorna csónakázó terve.

 

Gödöllő, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum (Szabadság út, Királyi Kastély) 

A Zsolnay Vilmos irányítása alatt világhírűvé vált gyár a porcelánfajansz, majd az eozin technika bevezetésével különleges,  szép és értékes tárgyakkal látta el vásárlóit. Művészi gyártmányain az 1870-es évek végétől gyakran zsánerjelenetek, tájképek, portrék is díszlettek. A hivatásos művészek mellett Zsolnay Júlia festményeivel is. Később, a szecessziós művek között az 1900-as párizsi világkiállításon Apáti Abt Sándor kollekciói arattak nagy sikert, majd az 1910-es kiállításra Mattyasovszky Zsolnay László festő és iparművész unoka készített egyedi, gömb vázát a Holdistennő alakjával. Ezekhez járulnak még a kiállításon az egykori vadászkastélyhoz vagy kifejezetten Ferenc József személyéhez köthető darabok.

 

Szeged, Kass Galéria (Vár u. 7.)

Az észtországi Finn Intézet által meghirdetett képregény pályázatra beérkezett alkotásokból készült a tárlat anyagát képező válogatás. A feladat reggel-délben-este-éjszaka körforgásának művészi feldolgozása volt a képregény adta elhetőségek felhsználásával. Mint az eredmény mutatja, egyszerű tusrajzok, grafikák és színes, mozgalmas képsorok egyaránt érkeztek.

 

Pécs, Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya (Rákóczi utca 15.)

A Mindszenty József bíboros (1892-1975) születésének 120. évfordulójára nyílt kiállítás a korábbi helyszíneken használt életútat és annak történelmi hátterét bemutató anyagot jelentősen kibővítette helyi vonatkozású dokumentumokkal. Igy az itt lakó emberek visszaemlékezésein keresztül láthatóvá vált a Hercegprímás két főpásztori látogatása a pécsi Székesegyházban, a Boldogasszony Évében meghirdetett máriagyűdi zarándoklaton való részvétele és a püspökszentlászlói raboskodás időszaka. Személyes tárgyai, boldoggá avatását kérvényező aláírási ívek, kinevezési dokumentumok, egyházi levelek, 1948-ban ellene kiadott propagandakiadvány tekinthető meg sok más, hasonlóan fontos emlék kíséretében. A hanginstallációk között meghallgatható koncepciós perében az utolsó szó jogán elmondott beszéde, és 1956-os szabadulása utáni első nyilatkozata.

 

Nagykőrös, Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény (Ceglédi út 19.) 

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vándorkiállításán a 20. századi vidéki magyar társadalom átalakulása követhető nyomon a bútortípusok történetén keresztül. Kezdődik az első olcsó tömegárú, a Thonet-szék megjelenésével, folytatódik a két világháború közötti típusterves építkezésekhez (FAKSZ, ONCSA) kapcsolódó célszerűség, egyszerűség és anyagszerűség elvét egyesítő komplett szobaberendezésekkel (Kozma Lajos, Bodon Károly, Kaesz Gyula), az ötvenes években a többnyire kézműves munkával készített, két szekrényből, két éjjeliszekrényből, toalett-tükörből, két ágyból, székekből és asztalból álló bútor együttesekkel, a 1960-as évek második felében kihúzható kétszemélyes kanapé, két szekrény, egy fényezett asztal és négy kárpitozott szék csoportosítással, végül a kiállításon zárul a hetvenes évek szinte egyenlakásaival, ahol 4-5 tagra osztott szekrénysor, két fotel, két szék, egy dohányzóasztal, egy kétszemélyes, fekvőhellyé alakítható kanapé volt.

 

Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum / Kultea (Korona tér 1.)

Válogatás Erdély István, Gönczi Gebhardt Tibor, Haranghy Jenő, Repcze János, Rottler István és Tuszkay Márton művészettörténeti szempontból is figyelemre méltó reklámterveiből merít.

 

Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum (Szent Isván király út 1.) 

A Patkó Imre újságíró, művészettörténész az 1960-as években távol-keleti útjai során gyűjtott kínai tárgyai mutatkoznak be:  tus és az ecset kombinálásával selyemre festett tekercsképek, ősi vésetekről készített pacskolatok, míves dísztárgyak. Rajtuk hagyományos tájképek, a másfél ezer évvel ezelőtt élt nagy hadvezér és uralkodó, Taj-cung császár harci ménje, orchideák, és a kínai hitvilág alakjai jelennek meg, köztük a felhőkből előbukkanó sárkány, torzonborz démonűző istenség és egy elegáns bódhiszattva. A képet Bácsi Magda porcelán edényekből és csontfaragványokból álló kollekciója teszi még változatosabbá.

 

Szeged, Fekete Ház (Somogyi u. 13.)

A Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény István életét és munkásságát bemutató vendégkiállítása az erdeti renezéshez hűen, dobozfalakkal, dobozrejtélyekkel érkezett.  

 

Székesfehérvár, Fekete Sas Patikamúzeum (Fő u. 5.)

A Szent István Király Múzeum 2012 decemberi felhívására mintegy háromszáz fotó érkezett, melyek az 1938-as és 1988-as Szent István ünnepekhez kapcsolódó eseményeket örökítették meg. A belőlük válogatott képeken megjelenik például a Szent Jobb városba érkezése, a vitézavatás, Prohászka Ottokár püspök újratemetése, a tanügyi kiállítás az 1938-as évből, míg a későbbi dátumot az augusztus 13-14-ei ünnepségekről (Szent Jobb körmenet, királyi ereklyék találkozása, fogadalmi ünnep, ünnepi szentmisék és műsorok) és augusztus 19-20-ai székesfehérvári országos ünnepségről és az ehhez kapcsolódó kulturális rendezvényekről készítet felvételek képviselik. Ezekben az években Szent István halálának 900. és elhunytának 950. évfordulóját ünnepelték.

 

Kaposvár, Vaszary Képtár / Együd Árpád Kulturális Központ (Csokonai u. 1.) 

Boromisza Tibort a modern magyar festészet valójában a MissionArt Galéria 1992-ben megrendezett Nagybánya kiállításával fedezte fel. Azóta kiderült, hogy a korszak meghatározó egyénisége volt, aki egy rövid római, müncheni és párizsi kitérőn át jutott el a nagybányai művészetet megújító neósok sorába 1906-ban. Stílusának kezdeti változásai után kialakult saját egyéni kifejezésmódja, melyben világosan elkülönülő korszakokat lehet megkülönböztetni: 1904-1914: Nagybánya, fokozatosan a városi emberek felé fordulással, közben elméleti és társadalmi témájú írásokkal, 1919-1922: Dunavecse és a Margitsziget, ahol visszavonultan él, és a fényviszonyok ábrázolásának új megközelítésével foglalkozik. 1922-27: Szentendre, ahol a város természeti környezetét, és az embereket festi, közben kelet felé tekint, írói munkássága is felvirágzik. 1928-30: a Hortobágy, a félnomád pásztorkultúra tanulmányozása, majd 1930-1945: Budapesten közéleti és szervező tevékenység, középpontban a Magyar Képírók Társasága áll, akikkel járja a vidéket és művészi dokumentációkat készít egy új, az európai integrált nemzeti festészet létrehozása érdekében.

 

Hódmezővásárhely/Kopáncs, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ (Dr. Rapcsák András út 16-18.) 

A hódmezővásárhelyi születésű Sonkoly Tibor (1943-) a zebegényi Szőnyi István szabadiskolában Hincz Gyulától tanult, majd Szegeden rajz-földrajz szakos diplomát szerzett. Szülővárosában tanított, és 1989 óta rendszeresen kiállításokon is megmutatkozik. Az ihlet hatása alatt dolgozik, realizmusra törekszik. Pasztell és olaj képeket alkot, melyeken családtagok, rokonok és barátok és tájkpek jelennek meg. A belső rezdülések, jellemvonások megörökítésére törekszik.

 

Budapest, Iparművészeti Múzeum (Üllői út 33-37.) 

A kiemelkedő jelentőségű szecessziós gyűjtemény tervszerű gyűjtés utján jött létre, mely már az 1889. évi párizsi világkiállításon elkezdődött,  csúcspontját pedig az 1900-as párizsi világkiállításon érte le. Saját kiállításain a legfrissebb tendenciákat ismertette meg a magyar közönséggel, így közvetítette például Louis Comfort Tiffany lüszter technikáját. Bemutatta Émile Gallé, a Daum fivérek és a Zsolnay-gyár üveg- és kerámiatárgyait, Rippl-Rónai József kerámiáit, René Lalique ékszereit, Rippl-Rónai József, Otto Eckmann és Vaszary János kárpitjait. Ezekhez kapcsolódóan, a tárlat első termében az 1900-as párizsi világkiállítás főbejáratát díszítő kerámiafríz egyik eleme és egy 1899-es, szőlőmotívummal díszített Zsolnay-váza található.

 

Budapest, Iparművészeti Múzeum (Üllői út 33-37.)  

 

Budapest, Olasz Kulturális Intézet (Bródy Sándor u. 8.)

Makovecz Imre (1935-2011), az organikus magyar építészet nemzetközileg elismert, kiváló képviselője tervei elkészítésekor aprólékos, művészi ceruzarajzokat is készített. Az itt bemutatott 50 darabos válogatás sajátos látásmódját tükrözi, egyéni belső világát fejezi ki, melyben a természet összefonódik az emberi élettel. A kiállítás „A klasszikus örökség továbbélése" című konferencia kísérőrendezvényeként jött létre, ahol megemlékeztek haláláról, és a művészetre gyakorolt hatását is elemezték.

 

Budapest, BTM-Budapest Galéria Kiállítóháza (Szabad sajtó út 5.) 

Bikácsi Daniela (1943-), aki belsőépítészetet tanult a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd a festő szakot is elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, szokatlan látásmóddal dolgozik. Festményein szimbolikus jelentésre hajló geometrikus formákat elegyítve relisztikusnak ható, építménnyé formált táj képződményeket alkot. Megfordul nála a horror vacui, és amor vacui-vá alakul. Mert művein helyet ölt a hiány, képei ornamentikává válnak, mintha arra akarnának inteni, hogy a sok motívum-fordulat között elvész a lényeg.

 

 

 

Budapest, Szépművészeti Múzeum (Dózsa Gy. u. 41) 

A bécsi korai expresszionizmus nagy hatású alkotójának mindössze tíz éves alkotói pályafutásáról több mint 50 műve lesz kiállítva, kiegészítve kortárs alkotók munkáival (pl. Anton Kolig, Leopold Blauensteiner, Herbert Boeckl és Max Oppenheimer), köztük a Szépművészeti Múzeumban őrzött Oscar Kokoschka rajzokkal, és Klimt művekkel. A bécsi expresszionizmus kialakulásának folyamatába beavató tárlat Bécs és Budapest művészeti életben megnyilakozó kölcsönhatását is illusztrálja, hiszen Schiele a maga alapítota Neukunstgruppe „Újművészet-csoport” (Albert Paris Gütersloh, Hans Boehler és Anton Faistauer, Richard Gerstl) tagjaival és más osztrák festőkkel együtt 1912-ben és 1913-ban Pesten is bemutatkozott. A művek 12 egységbe rendezve lesznek láthatók. 

 

 

A kiállítás érdekességét az adja, hogy az anyagok nagy részét Wagner zenéjét szerető (olykor rajongó) emberek, a Richard Wagner Társaság tagjai adták át a Zeneműtár számára a kiállítás idejére. A könyvtár saját anyaga főként a kiállítás harmadik egységében tekinthető meg, ill. hallgatható meg, hiszen a gyűjtemény számos különleges Wagner mű előadását is őrzi. Számos kiállított tágy és dokumentum is hazai és külföldi, elsősorban bayreuthi előadáshoz kapcsolódik, legyen az naplóbejegyzés, belépőjegy, dedikált szereposztás, képeslap, újságcikk, fénykép, grafika vagy festmény. Különleges értéket képviselnek a korai forgatókönyv és kottakiadások is.

 

„2010-ben az Év Könyvtára" és "A könyvtárügyért – 2012"  címekkel nem véletlenül büszkélkedik az OIK, ahol 140 nyelven lehet szépirodalmat vagy nyelvtudományi műveket olvasni, és melynek nyelvi laborja az idegen nyelvek tanulását és tanítását is lehetővé teszi. E mellett az egyes nyelvterületek zenei életéről is tájékoztatást nyújt gyakran eredeti hanganyag segítségével. A könyvtár kiemelt feladatának tekinti a hazai nemzetiségek nyelvi kultúrájának az ápolását, mely a gyűjtés és ismeretterjsztés területére egyaránt kiterjed – most éppen a hazai ruszin kiadványok bemutatására készül.

 
 

 

 

 

 

A műsor a KKDSZ támogatásával készült.