Thotmesz művészeti műhelye: Amduat III. Thotmesz sírjában

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, Szeptember 3

* az átírás transliterációs fonttal olvasandó

 
Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2010 szeptember 3.
 
A műsor témája
Amduat: Ré túlvilági útja, „ami a Duatban van” III. Thutmoszisz fáraó sírábrázolásai alapján. A könyv egyes részletei az Óbirodalom koráig nyúlnak vissza, és rendszerbe foglalása feltehetően a Középbirodalom idején kezdődött, amikor a koporsók falára túlvilági térképet is festettek, de teljes formájának a kialakulása feltehetően a Thutmoszida kornak köszönhető.
 
Az Amduat ábrázolása III. Thotmesz fáraó sírjában (KV34) 
III. Thutmoszisz fáraó sírja a kora 18. dinasztia szokása szerint egy derékszögben megtört folyosóval indul, majd kétpilléres előtérrel és kartus formájú sírkamrával zárul. Ez utóbbihoz 4 mellékkamra kapcsolódik, a folyosót pedig a törés előtt egy rituális akna szakítja meg.
 
Az első díszített helyiség az akna tere, ahol a falakra ornamentális frízt, a mennyezetre csillagokat festettek. Utána az előtérben látható a Duat (alvilág) több száz lakója csillagok kíséretében. A sírkamrában egy új túlvilággal foglalkozó könyv, a Napisten éjszakai útját képekkel és szöveggel leíró Amduat könyv jelent meg, a két pilléren pedig a Nap köszöntésén kívül áldozati jelenetek láthatók, és az a kép, melyen Izisz, mint faistennő táplálja a királyt.
 
Az Amduat első jelenetei I. Thotmesz és Hatsepszut közös sírjához (KV20) köthetők, majd a III. Thotmesz által nagyapjának készített sírban (KV38) is feltűntek. Az összes óra csak két sírban látható (KV34, KV35), de lehetséges, hogy III. Amenhotep is eredetileg a teljes könyvet felfestette, csak azóta eltűntek a jelenetek. Vele zárult az az időszak, amikor a mű egyszerű, rajzos alakban lett a sírkamrában megörökítve. Tutanhamon korától kezdve ugyanis színes falfestmény, ill. festett domborműként látjuk viszont egy-egy óra területét. A megörökítés királyi privilégiuma IX. Ramszesszel szűnt meg, ugyanis a 21. dinasztia korában már az Amon-papi iratokon is rendszeresen megjelenik, az ún. „mitológikus papiruszokat” alkotva.
 
III. Thutmoszisz fáraó sírjában a napnyugta természetes irányának megfelelően ábrázolása a sírkamra nyugati oldalán kezdődik, majd az 5. és 6. órával a déli oldalon folytatódik. Innen az északi oldalra tér át a 7.-8. óra rajza, majd az utolsó 4 órával a keleti oldalon ér véget, ahol a Nap valóban felkel. Az egyes órák területét kapuk választják el, amiket az áthajózáskor megneveztek, és óra istennők fennhatósága alatt álltak.
 
 
Rajzok  
Az egyiptomi emlékek között számos olyan tárgyat találni, melyet egyszerű vonalrajzzal díszítettek, akár festés, akár faragás / vésés formájában. A rajzolást alkalmazták a nagyobb jelenetek megtervezéséhez is. A magánsírokban a 18. dinasztia kezdeti fázisában jellemző módon csapatokban dolgoztak a kézművesek, és a többnyire gipsszel elsimított felületre négyzetháló segítségével előrajzolt képeket festettek ki. Egymással párhuzamosan többféle technikát is alkalmazhattak erre a célra, ám a munka befejeztével az előrajzra került festékrétegek a kezdeti vonalakat eltakarták.
 
Mivel azonban a sírok jelentős része legalábbis részlegesen befejezetlen maradt, az egymást követő fázisok is általában megfigyelhetőek. Így tudjuk, hogy egyes kézműves-csoportoknál az eltérő méretű személyek esetében szokásos volt különböző nagyságú hálókat is előrajzolni, mások megelégedtek a segéd- vagy vezérvonalak behúzásával. Ezek segítségével a jeleneteket a megfelelő arányokkal tudták megjeleníteni. A mesterek azonban sokszor fejből rajzolták elő a motívumokat.
 
III. Thutmoszisz sírábrázolásai is ilyen szabadkézi rajzok, a magánsíroktól elérően azonban ennek témáit kizárólag a királyokat megillető jelenetek alkotják. Stílusuk pedig egészen újszerű, papiruszokon látható figurák kinagyított képeinek tűnnek. A 12 egység mindegyikének az iránya jobb felé halad, ahogy a hieroglifírásnál is szokás, mely kurzív formában egészíti ki a jelenetet, ezzel is a papiruszok külső megjelenését idézve. Mintha az egész sírfal egy óriási szent irat lenne.
 
Az ekkoriban jól ismert Halottak Könyve elrendezését követi a fekete festékkel felfestett Amduat: függőleges oszlopokban sorakoznak az órára vonatkozó, általános szövegek, míg mellettük a jelenetben a szereplők neve (és címei), ill. mondásai láthatók – jellemzően pirossal festve, a kompozícióba illeszkedő függőleges vagy vízszintes irányban. A figurák alapszíne fekete, mely alól néhol kitűnik az előrajzolás piros színe. Az általánosan megszokott regiszterekre bontás itt is megtalálható, ám jellemzően 3 egység található, melyeknél a két szélső az adott óra területét és lakóit ábrázolja, míg a középső (az 1-3. óráig két sávra osztva) a Napisten éjszakai bárkájának az útját mutatja be.
 
Mesteri fokon álló grafikusok / „alak-írók” (*sS-qdw) dolgoztak itt. A rajzokon látszik, hogy biztos kézzel, lendületes mozdulatokkal festették meg őket, ami arra vall, hogy gyakorlott mesterek munkái, akik megszokták, hogy nagy felületen dolgoznak, nem csak a kézfejet mozgatják. Az ecseteket viszonylag széles nádból készítették, annak végén a rostokat kirojtozva, megpuhítva. Míg a jobb kézzel festettek, feltehetően a balban lapos kis edénykében tartották a festéket, hogy a tintából sűrűn tudjanak meríteni.
 
Az egyes figurák kialakítását azonban minden valószínűség szerint előzőleg osztrakonokon kísérletezték ki az általános szokásnak megfelelően. Az emberi alakok az egyszerűsített hieroglifákra és meghatározó jelekre emlékeztetnek, rendszerint csak a fej formájában mutatnak egymástól eltérést. Tekintve, hogy a túlvilági istenek így is sokszor egyformák lettek, azonosításuk felirat nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Ez is oka annak, hogy a szövegeket a kompozícióba szervesen bele is komponálták. 
 
Az ábrázolások szabályos rendben követik egymást, sorban egymás mellé rajzolt figurákkal, egyértelműen, sávokkal elkülönítve az egységeket. Méretbeli különbségeket itt nem találni, hiszen valamennyi szereplő az istenek szférájába tartozik, akár hogyan is viszonyult a maat fenntartását biztosító Napisten útjához. Összevisszaságot még a káoszt megszemélyesítő Nap-ellenségeknél sem találni, ami képileg is előre vetíti a lerajzolt történet eredményét.
 
Minthogy a képek megelevenítő erejéről meg voltak győződve, Ipepit (görögösen Apophisz), mint a legyőzendő ellenséget eleve legyőzöttként ábrázolták. A perspektíva hiánya miatt a távolság érzékeltetését az egymás fölé helyezett jelenetekkel oldották meg, melynek elemei a kánonnal egyezően a jellemző nézetek összekombinálásával jöttek létre. Így bármennyire is új képeket alkottak itt az ekkor megszületett túlvilági vezető megjelenítéséhez, a mű tökéletesen illik az egyiptomi síkművészet teljes fáraókori világába.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett