II. Bemutatjuk / Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk

 

Basics Beatrix, „A lehetőségek országa – Polgárosodás a 19. századi Magyarországon” című vándorkiállítás kurátora

1979-ben végezte el az ELTE BTK művészettörténet-angol szakát, majd 1981-ig a Művészettörténet tanszék tudományos továbbképzési ösztöndíjasaként a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában kezdett el dolgozni. Doktori disszertációja a gyűjtemény egy részének feldolgozásával készült. 1995-től a Történelmi Képcsarnok főosztályvezetője. 2004 novemberétől a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese. Fő kutatási területe a 18-19. század művészete. Eddig mintegy százötven publikációja jelent meg, és számos rangos kiállítást rendezett. A Corvinus Egyetemen meghívott oktatóként a 19. és 20. századi magyar művészetről tart angol nyelvű előadást. 2000-ben tudományos munkássága elismeréséül a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Pasteiner Gyula emlékérmét, és 2010-ben az OKM nívódíját kapta meg.

 

 

I. Kaleidoszkóp

Szigetvár, Bohár András Magyar Elektrográfiai Múzeum (József Attila u. 9.)

A magyar elektrográfia első kárpát-medencei gyűjteményének névadója Bohár András, az elektrográfia esztétája, maga is alkotója és filozófusa, ideológusa, művészettörténésze lett.  A Magyar Elektrográfiai Társaság kezdeményezésére most nyílt múzeum az új, az elektronikus technika adta lehetőségek művészi felhasználásával kísérletező alkotásoknak ad otthon. Alkotások és alkotók találnak itt egymásra. Nem csak bemutató hely szeretne lenni, hanem alkotó műhely is, ahol országos tárlatok, tematikus kiállítások és egyéb rendezvények, köztük szakmai szimpóziumok is megrendezésre kerülnek.

 

SZINTÉZIS 2. és Hommage á Széchényi - 2010. 8. 25. – 2010. 9. 12.

Budapest, Duna Galéria (Pannónia u. 95.)

A kiállítás a MATRICÁK 2010 Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállításai c. eseménysorozat részeként az új képi világot ezúttal Széchényi személyén és az utókorra gyakorolt hatásának tükrében jeleníti meg. A téma hazai és külföldi reflexiók arra, hogy kinek mit mond a „legnagyobb magyar” neve, ill. a Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) által kiírt Matricák 2010 pályázat mottója. Műfaji szempontból új eljárásokat szintetizáló, különleges technikai megoldásokat, eredeti kifejezésmódokat, aktuális technikai és tartalmi problémafelvetéseket és igényes munkákat kértek különböző hordozókra komponált művekként, legyenek azok digitális installációk, virtuális és térbeli alkotások vagy bármilyen objektek. A következő aD-udvar Galériában fog nyilni szeptember közepén.  

 

Budapest, Szépművészeti Múzeum (Dózsa György út 41.) 

Csupán egy hétig látható, képernyőkön bemutatott alkotások tárlatával várja a látogatókat az Andy Warhol életművének legismertebb darabjait felvonultató tárlat. A jegyváltáskor különleges szemüvegeket is adnak, hiszen a 3D-s képek csak ebben a formában élvezhetők – így viszont egészen különleges térbeli élményt nyújtanak. A reklámszakemberből művésszé és 20. századi kultuszfigurává lett, ruszin származású Warhol képeit magyarországi filmesek alakították 3 dimenzióssá.

 

A Mezőgazdasági Gépmúzeum gyűjteménye – folyamatosan bővülő állandó kiállítás

Mezőkövesd, Gépmúzeum (Eötvös u. 32)  

A múzeum kiállítása a paraszti és uradalmi gazdálkodásban egykor használatos gépeket és munkaeszközöket mutatja be, művelődés- és technikatörténeti szempontok alapján. A törzsanyagot több mint 200 hazai és külföldi gyártású robbanómotoros erőgép, 100nál is több különböző mezőgazdasági gép és sok egyéb eszköz, tárgy alkotja matyó bútorok, fazekasmunkák, fafaragások és festmények társaságában, melyeket még működés közben is lehet tanlmányozni. Mindez a hagyományos paraszti gazdálkodáshoz épült tüzelős ól, kisebb ólak és magház épületében.

 

Pécs, az Északi Várfalsétányon (Európa Kulturális Fővárosában)

Egyedülálló pad-szobor tárlat az egyhetes

A PánBalkán Art Piknik összművészeti fesztivál keretében szokatlan utca-művészeti (street-art) tárlat nyílt a Várfalsétányon: a Határtalan város- koncepció „egy mindenkit visz” szellemiségének jegyében olyan padokkal lehetett pályázni, melyek egyszerre műalkotások, képzőművészeti installációk és esztétikus, kényelmes térbútorok. A természeti-építészeti közeggel való harmónia és az időtállóság szempontjának megfelelő bútorok kiállítása maradandó, ugyanis a pad-szobor sétányon véglegesen itt marad.

 

Fehérvárcsurgó, Károlyi Kastély (Fehérvárcsurgó, Petőfi u. 2.)

A nyíregyházi születésű fiatal festőművész a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festőhallgatójaként nyerte el az Ari Kupsus Gallery Salon Concert Society-díját, és így nyílt lehetősége erre a bemutatkozó kiállításra abban a kastélyban, mely egykor a Károlyi család birtokában volt. Jelenleg az Európai Kulturális Találkozóközpontok Hálózatának tagjaként a kastélykiállításon és időszakos tárlatokon kívül kulturális rendezvényeknek, könyvtárnak, archívumnak és szállodának is helyet ad, ill. tudományos tevékenység is folyik benne. 

 

Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány (Szentháromság tér 6.)

A magyar történelem több kiváló asszonyát megörökítő kerámia szobrok a 2004-2005-ben megformázott Nagyasszonyok tárlat folytatásaként nyerte a III. számot. A megmintázott személyek különböző történelmi korokban, eltérő gazdasági, társadalmi, politikai körülmények között éltek, és emlékezetes tetteik miatt lettek megmintázva.  

 

Kalocsa, Schöffer Miklós Múzeum (Szt István király út 76.)

A klasszikus konstruktivizmus áramlatát követő művész a mértani absztrakt formavilág elkötelezettje, melyet olyan szerkezetekbe komponál, ahol a szerkezet adta ellentéteket a formák és színek összhangja oldja fel. Jellemző rá a szokásos szobrászati technikákkal és eszközökkel való szakítás, az ellentétes irányú felületek dinamikus összefonódása, és az átlátszó, ámde színes plexiüveggel való játék, az egyedi, megszokottságában szokatlan megragadása.  

 

A pult mögött. A posztszocialista gazdaság jelenségei a kortárs művészetben. Magyar és nemzetközi kortárs művészeti kiállítás - 2010. június 18 - 2010. szeptember 19.
Budapest, Műcsarnok (Dózsa György út 37)

Az alkotások itt lényegében a közelmúlt gazdaságtörténetének hatásait érzékeltető, művészi visszajelzések, a globális gazdasági válság lecsapódásai. Az újfajta élethelyzetek, felfogások művészi megnyilvánulásai, melyek az ideálok újraértelmezésére, helyettesítésére, ill. a kulturális és társadalmi változások által létrehozott új feladatokra adott válaszok, és útkeresések példái.    

 

Budapest, Műcsarnok (Dózsa György út 37)

A tárlaton két fiatal építész mutatkozik be, Ferencz Marcel és Wesselényi-Garay Andor, a BorderLineArchitecture projekttel (BLA), melyet a 12. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonja számára készítettek. A projekt a földrajzi helyzetek határosságára és a különböző építészeti tervezői technikák közötti eltérésekre egyszerre reagál. Az építészeti tervrajz áll a középpontban. Mint művészi célkitűzés, azt az építészet alapegységet keresi, mely a ház és az idea közötti átmeneteknek a megfogható, vizuálisan még értelmezhető eleme.

 

Pécs, Vasváry-ház (Király utca 19.)

Davor Vrankić Párizsban és New Yorkban élő és alkotó eszéki nonfiguratív festő, akinek 40, 2005 és 2010 között készült, ceruzával rajzolt művét lehet itt látni. Témájuk a „borderline” azaz a határvonal és a nem tökéletesen definiált vizuális szituációk, amikor a hétköznapi dolgok valami új, zavaró tapasztalattá alakulnak. Ennek megfelelően a hagyományos és legmodernebb technikák és kísérletek ötvöződnek. 

 

Budapest, Erdős René Ház (Báthory u. 31) - 

A Magyar Iparművészeti Főiskola szövött kárpit és gobelin szakát 1967-ben befejező Polgár Rózsa Svájcban, Franciaországban és Németországban tett tanulmányútjain szerzett tapasztalatai éppúgy érződnek munkáin, mint Genfi életének hatása.

Szentendrei Képtár és Kamaraterem  / Ferenczy Múzeum (Fõ tér 2-5)

A művész halálának 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás Szőnyi István (1894-1960) képeiből az egész életművet átfogó válogatást mutat be. A súlypontot a Dunakanyart ábrázoló tájképei alkotják, melyeket képtárakból és magángyűjteményből válogattak össze, kiegészítve a Szőnyi emlékházban őrzött alkotásaival, közöttük a ritkán látható, fényérzékeny grafikákkal.

 

Balatonalmádi, Pannónia Kulturális Központ (Városház tér 4.)

A 2003-ban elsősorban műtárgy- és tájképet megjelenítő fotóművészeti munkásságáért, oktató-nevelő tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett Szelényi Károly (1943-) fotóművész, tárgyfotós ezúttal nem könyv alakban, hanem nagyméretű papírképekkel mutatkozik be, melyeken számos múzeumi műtárgy, városportré és tájat tűnik fel. Köztük különösen sok örökíti meg a Káli-medencét, a herendi porcelánokat, Pápa városát, Balatonfüredet, a sümegi Maulbertsch-freskókat, a veszprémi érsekséget és magát a várost.  

 

 

Múzeumok Őszi Fesztiválja - 2010. október 1. és november 15. között számos programmal várja az érdeklődőket.

Budapest, Klebelsberg Kultúrkúria (Templom u. 2-10.) 

A Festőversenyen elkészült munkákat mutatja be.

 

 

II. Bemutatjuk

 

Nagycenk, Széchenyi Emlékmúzeum (Kiscenki út 3.)

A vándorkiállítás nagycenki témája Id. Storno Ferenc (1821-1907), mint az önképzés példája, és Gróf Széchenyi István (1791-1861), és kapcsolata Sopron megyével.

A Széchenyi év kapcsán magától értetődően adódott az egyik helyi téma, Gróf Széchenyi István kiállítása, mely az embert állítja a középpontba, személyes tárgyaival, reform törekvéseinek és hétköznapi életének eszközeivel, dokumentumaival, és kastélya berendezési tárgyaival. A kismartoni származású Stornó Ferenc a családi szokásoknak megfelelően kéményseprő lett, bár fiatal korától vonzotta a festészet. Az anyagi körülmények sem tették lehetővé, hogy művészeti iskolába járjon, így vándoréletet élt, míg 1846-ban Sopronban le nem telepedett. Itt festészeti megrendeléseket is kapott, és 1850-től korábbi műemlékek helyreállításába is belekezdett. Nevéhez fűződik számos középkori műemlék felmérése, restaurálása. Ebben fiai is segítségére voltak. Bármennyire is túlhaladottak hajdani módszerei, az emlékek nagy részéről nélküle már nem is tudnánk. Művészeti érdeklődésének köszönhetően komoly műgyűjtő is lett, többet között a Széchenyi család számos reliquiáinak felkutatása is nevéhez fűződik.

 

A kiállítás 6 története állandó téma valamennyi kiállítóhelyen. A művészek körét Barabás Miklós, Borsos József és Jókai Mór képviseli benne. Az ő történetük tipikus polgári művészélet, ahol a kétfajta gondolkodás szerves egységgé alakult. Ezen a kiállításon a művészeknek ismét csak emberi oldalukat tárul fel.

A Barabás évforduló kapcsán több helyen is rendeztek Barabás kiállítást. Amiben az itteni tárlat mégis különbözik, az az, hogy mindennapi életébe lehet betekinteni, például naplójába, ahol napra pontosan vezette festészeti munkáit, akadémiai tagságáról tájékozódni, vagy fényképészi pályafutásáról. Természetesen festmények is vannak kiállítva, hiszen porté művészeti annyira kimagasló volt, hogy temetésén azzal a kijelentéssel értékelték, hogy „akit nem festett meg, az nem is fontos”.

Több hasonlóság fedezhető fel Borsos József pályafutásában is. A szintén portré festőként induló „polgár” kezdetben az arisztokrácia festőjeként élt Bécsben, szintén megrendítette a 48-as forradalom, és amikor megrendelései nem voltak elegendőek megélhetéséhez, fényképészként kezdett dolgozni. Dr. Alberttel megalapította a Borsos-Albert fotóstúdiót, de amikor itt is kiemelkedőt alkotott, ismét pályát váltott és vendéglős lett: a „Szép juhászné vendéglő” cégérét azonban fiatalon elhunyt felesége portréjaként festette meg.

Jókai Mórt, a „nemzet mesemondóját” képek, rajzok, fotók, és más művészeti ágak formájában is megörökítették, de – művein kívül - számos kézirat és egyéb dokumentum is árulkodik emberi arculatáról. A látogatók megismerkedhetnek itt anyáskodó első feleségével, és a férjét gyermeki rajongással körülvevő másodikkal is.

 

Nagycenk, Széchenyi István Emlékmúzeum (Kiscenki út 3)

A kiállításnak helyet adó kastély Széchenyi István korában nyerte el mai formáját. Tervezője és kivitelezője a soproni származású Hild Ferdinánd volt. Széchenyi újításaként egyik első vidéki épület, melyben vízöblítéses WC-t és modern fürdőszobát alakítottak ki. Bár a birtok és a Széchenyiek kapcsolatának a története a 17. századba nyúlik vissza, tulajdonukba csak 1711-ben került. Széchenyi Antal 1741-ben még emeletes udvarházban lakott itt feleségével, Barkóczi Zsuzsannával, aki az épület előtt a franciaparkot és a hársfasort kialakította. Itt Széchenyi Béla koráig lényegében nem történt változás, akkor is csak a növényritkaságok betelepítésével járó átalakításokra szorítkoztak. A barokk kastély az 50-es években készült el, majd a klasszicizáló homlokzat Széchenyi Ferenc átépítésének köszönhető 1783-ból. Ekkor vált a hely családi székhellyé, ahol Széchenyi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének alapjait képező emlékeit is összegyűjtötte. Lakhelyét bővítette is: a Hefele Menyhért és Rinzer József tervei alapján újjáépült kastély a korábbinál nagyobb lett – emelet került az istálló és gazdasági épületek fölé, és a nyugati szárnyon megépült a „Vörös kastély”. A 2. világháborúban elszenvedett sérülések az 1969-1988-ig tartó, több fázisú renoválásnak köszönhetően ma már csak a múlt emlékei. A kastély központi termeiben Széchenyi István Emlékmúzeuma kapott helyet, élete, családja és munkásságának a bemutatásával, míg a nyugati szárnyon érmek és korabeli ill. újabb műszaki emlékek nyertek elhelyezést.