A Himnusz és a harang

Nincsenek válaszok
jmaria képe
Nem elérhető
Csatlakozott: 2015 okt 5
A Himnusz és a harang
(Júl 24, 2019 - Bencze Izabella jogász)
 
A harangról bármikor lehet beszélni. Főként nekünk, magyaroknak, hiszen a déli harangszó a mi nándorfehérvári győzelmünket hirdeti szerte a világban. De kezdjük máshonnan. A harang használható zenéhez és jelzőeszközként, például veszély esetén. Ilyenkor csak a harang egyik oldalát ütik, vagyis félreverik.A legfinomabb hangú harang egy lélek teremtőjéhez való megtérését kíséri. Az éjszakai csendrendeletet notóriusan megszegőket büntetésül beültették a zúgó harang alá, és valamikor haranggal hívták össze az embereket vallási szertartásokra.
 
A középkorban az egyházi jelleg mellett világi üzenete is volt: jelezte a különböző hivatali gyűléseket, ítélethirdetéseket. Krisztus feltámadása előtt pedig elhallgatnak, mert Rómába mennek. Manapság harangjátékok szórakoztatják a járókelőket, vagy éppen jól hallhatóan jelzik az időt. Megszólalhatnak felül- és alulütősen, eltérő hangzással, hisz a hangképzés a harang belsejének más-más helyén történik. Szakértők szerint a Kárpát-medencében majdnem mindegyik harang alulütős, mert ez a megszólalási mód magyar találmány. Ettől fémesebb a hangja.
 
Vajon Pozsonyban hogy zenélnek a trinitárius, a református, a kapucinus templomok vagy a Szent Márton-székesegyház harangjai? Hogy miért érdekesek a pozsonyi harangok? Azért, mert 1844-ben, amikor a Nemzeti Színház pályázatot írt ki Kölcsey Ferenc a magyar nép zivataros századairól szóló Hymnusának megzenésítésére, az egyik pályázó, Erkel Ferenc a következőket írta: „Csend van. Ülök és gondolkodom: hát, hogy is kellene ezt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így gondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek ekkor az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz.”
 
Nem tudom, hány honfitársunk van tisztában azzal, hogy Erkel győztes pályaművében az énekelhető taktusokat bevezető elő- és utójáték alatt harang szól, hazaszerető, fémes, varázslatos hangzással és üzenettel. Azzal az üzenettel, hogy a magyar himnusz minden alkalommal történelmünk egyik leghősiesebb tettére, Hunyadi nándorfehérvári győzelmének tiszteletére szólít fel. A magyar hősiesség ünneplésére buzdít, a kereszténység muszlimok feletti diadalát hirdeti. 1456. július 22. örökre beírta magát a magyar történelem lapjaiba. III. Kallixtusz és VI. Sándor pápa rendelte el, hogy a harangszó minden délben hívjon imára, a kereszténység védelmének kötelezettségét hirdetve. A déli harangozás így már 563 éve zúgja az üzenetet, valamint Szi­lá­gyi Mihály és várvédői, Hunyadi János és tízezer katonája, a szerzetes Kapisztrán János és 35 ezer keresztes lovagja világra szóló hősiességét, az iszlám hódítás hosszú időre történő megállítását. Bármilyen nehézségek értek is minket ebben az elmúlt 563 évben, a harang szól, magyar módra fémesen zúg az egész keresztény világban. Figyelmeztet dolgainkra, amíg van templom, és él a kereszténység.
 
A folytatással együtt itt olvasható: https://demokrata.hu/velemeny/a-harang-146657/