Az aranybulla és 1687. november 10: Oda a magyar függetlenség

Nincsenek válaszok
tbori képe
Nem elérhető
Csatlakozott: 2010 júl 13
Az aranybulla és 1687. november 10:
Oda a magyar függetlenség
 
 
A magyar rendek 1687. november 10-én mondtak le jogukról, miszerint az uralkodót akár erővel is az ország törvényeinek betartására kényszeríthetik, és maguk választhatják meg királyukat.

Van egy évszám és a hozzá monotonon eldarált fogalom, amit minden általánost végzett magyar ember fejéből kitörölhetetlen: Aranybulla, 1222. Ez volt az a dokumentum, amelyet az érdekszövetségre lépő rendek "kizsaroltak" II. András királyból, utódai pedig megújítottak, kiegészítettek, de koronázási esküjében minden magyar király fogadalmat tett rendelkezéseinek betartásában.
 
A törvény erősebb a királynál
A dokumentum híres 31. cikkelye, az ellenállási záradék kerek perec kimondta, hogy amennyiben az uralkodó nem tartja be az ország törvényeit, Magyarország egyházi és világi méltóságai felléphetnek ellene.

„2. § Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké."
 
aranybulla_wikipedia.jpg
 
Magyar uralkodó kell
Törvényerőre nem emelkedett, de a korabeli "nemzeti akarat" kifejezése volt az úgynevezett Rákosi végzés, ami kimondta a szabad királyválasztás jogát. Miután az ország hanyatlásának okát Mátyás után egyértelműen az idegen uralkodóban látta, az országgyűlés megfogalmazta: "Ennyi és ilyen súlyos bajoknak, mindnyájunk nagy kárának valahára véget óhajtunk vetni. Meg akarjuk akadályozni azt, hogy még nagyobb veszedelembe sűlyedjünk azon esetre, ha kegyelmes urunk, Ulászló király ... férfiörökös nélkül találna elhúnyni és idegen fejedelem hazánkat erőszakosan elfoglalván, minket örökös szolgaságra juttatna. Mivel nincs a föld kerekségén nemzet, mely nem önvéréből, önnemzetségéből választja királyát, urát: mi sem engedhetjük, hogy országunk, mely a kereszténységet, várfoka és vértje gyanánt, mindenkor a maga és övéi bő vérehullásával védelmezte, másoknál alábbvaló és boldogtalanabb legyen."

A három részre szakított országban, a török hódoltság idején Bocskai István erdélyi fejedelem is hasonló szellemben üzent végrendeletében. "Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik javokra, oltalmokra lészen."

"Ha pedig Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük: hogy attól nemhogy elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá, a régi mód szerént, adják magokat."
 
Mindent eldobtak
A magyar történelem azonban csak a legritkább esetben alakult az ország lakoságának kívánsága és érdekei szerint. A Szent Koronát a XVI. század közepétől többé nem sikerült leütni a Habsburgok fejéről, a török kiűzése után pedig az osztrák hatalom a független Magyarország jogi lehetőségeit is elkezdte kiirtani.

Az pozsonyi országgyűlésen, 1687. november 10-én a magyar rendek lemondtak az Aranybullában biztosított ellenállási jogról, a szabad királyválasztás jogáról, és elfogadták a Habsburgok fiúági egyenes öröklését. Magyarország pedig a Habsburgok örökös tartományává süllyedt.

forrás: Hír24, 2014. november 10.