Mai téma: Szakkara, Sepszeszkaf  siregyüttese / Masztabat el-Faraún

 

Halotti együttes neve: qbH Sps s –”Sepszeszkaf tiszta”

Sz: 99,6 x 74 m, M: 18 m, oldalak dőlésszöge: kb. 70^o  

Helye: D-Szakkara  

Építész: ?

 

A síregyüttes a királyi temetkezések számos jellemző vonását magán viseli, a sírforma kiválasztásával mégis az elit sírjait idézi, tekintve, hogy masztaba formában épült, bár azok között is egyedi a megjelenése: két rövidebb oldalán oldalfala teteje fölé emelkedik. Bejáratát a hagyománynak megfelelően az északi oldalon alakították ki, míg keleti oldalán halotti templom csatlakozik hozzá. Kezdetben úgy vélték, Mükerinosz építtette, Gustav Jéquier

azonban ásatása során (1924-25) a halotti templomban talált sztélé alapján Sepszeszkafhoz tudta kötni: a sztélé az ő középbirodalmi halotti kultuszáról szólt.

 

A nyugati utazók közül először John Shea Perring ereszkedett le sírkamrájába (1839), majd Lepsius mérte fel (1943), August Mariette végezte első feltárását (1858), a pontosabb adatok azonban Gustav Jéquier ásatásának köszönhetők. A feltárások során két körítőfalat is találtak körülötte, az egyik 10 m távolságra a masztaba körül, és a halotti templomot is magában foglalva, kb 2 m magasan, míg a külső 48 m távolságra épült. Mindkettő vályogtégla. A külsőt palota homlokzatos fal formájában alakították ki, az északi oldalon azonban nyomtalanul elpusztult.

 

Maga a masztaba vörös homokkőből épült, asszuáni gránit alapokon, és turai mészkő borítással. Csak az alsó sávban váltotta ki az asszuáni vörös gránit. Belül tömör, és a sírkamra 7 méter mélyen mélyed a sziklába. A föld alatti traktus minden részére helyeztek belső gránit borítást, és a kamrát és előkamrát monolit gránit gerendákkal fedték le – ezt belülről ívesen megfaragták, álboltozatot képezve.

 

A bejárat lejtős folyosóra nyílik, melynek magassága meghaladja a 2 m-t. Ez vízszintes folyosóba torkollik, melynek utolsó 2 méteres szakaszán 3 monolit záró tömböt kellett a sír behatolóinak eltávolítani. Erre merőlegsen építették meg az előkamrát, melyből jobb felé a halotti kamra nyílik, ellenkező irányban pedig egy folyosó, melyből a keleti oldalon 4, a nyugatin 1 fülke nyílik – felétehetően a halotti felszerelés helyezték itt el. A sírt kirabolva találták, az egykori szarkofágnak csak törmeléke maradt benn – ebből azonban megállapítható, hogy a Mükerinosz szarkofághoz hasonló, palota homlokzat formában kiképzett fekete bazaltból vagy greywackéból készült. 

 

A halotti templom alapvetően két egységre osztható: előudvarral kezdődik, ahonnan a tisztító szertartások, majd az áldozatok helyére is be lehet jutni. Ebben a 2. traktusban is található egy udvar, melyen a tisztító szertartások folytak – gondoskodtak vízelvezetésről is –, és az áldozatok bemutatására készült egy kultuszkamra. Itt álajtót képeztek ki. Az épületnek két bejárata volt: a Völgy-templom és feljáró együtteséhez kapcsolódó északi, és a masztabát körüljáró processziók számára egy keleti.

 

Úgy tűnik, Sepszeszkaf túl rövid ideig uralkodott ahhoz, hogy síregyüttese körül kialakulhasson egy elit temető. Hivatalnokai jellemzően Gizában temetkeztek. Igy tett például Bunefer, Sepszeszkaf halotti papnője (G8408), Niszutpunetjer (G8740) halotti papja, és Szehemkaré (G8154), aki Kefrén fia volt. Az utóbb említett két személy sírjában a feliratok királylistát is tartalmaznak. Egyöntetően Mükerinosz urán Sepszeszkaf, majd Uszerkaf, végül Szahuré olvasható az uralkodók között.

 

 

 

Szerkesztő, műsorvezető:

dr. Győry Hedvig

Technikai munkatárs: Padi Géza