Wenamon beszélgető rovat: Dareiosz, Bokhorisz, amulettek

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, Március 11
Fáraók földjén
Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2011. március 11.
 
A műsor témája
- Társasági hírek: Hasznos Andrea előadását hallgattuk meg az ókori Egyiptomi Bizottság szervezésében a thébai kopt remetékről (4-8. sz.) – hónap végén az egyiptomi helyzetről lesz szó
Kérdéseink: 
- Miköze van a behusztáni feliratnak Egyiptomhoz?
- Van-e ma is erejük az óegyiptomi amuletteknek?
 
 
Dareiosz behusztáni felirata
Dareiosz perzsa nagykirály (Kr.e. 549-486) harcolt a szkítákkal, és a görög városállamokkal, de Marathón után energiáit más irányba fordította. 36 éves uralkodási éve alatt teljesen átalakult országa közigazgatása és jogrendszere. Újított saját sírjának megépítésével is, melyet a Naks-e Rosztam majdnem merőleges sziklafalába vágatott fővárosa, Perszepolisz közelében.
 
Egyiptomi szempontból fontos tette volt a Vörös-tenger és a Nílus csatornával történő összekötése is, mely lehetővé tette a gyors közlekedést nemcsak Egyiptom és Perzsia között, de de az Indus völggyel is.  Egyébként is támogatta az egyiptomi vallási életet. Neki köszönhető a hibiszi templom a Kharga oázisban, de tudjuk, hogy az edfui Hórusz templomot is adományokkal támogatta, Szaiszban pedig Neith istennő kultuszát segítette, és lehetővé tette az orvosiskola újjáalapítását is.
 
Behustani feliratán, mely Karkemistől nyugatra, 100 méter magasan a sziklába vésve látható, Kürosz halálától kezdve mondta el a fontos eseményeket. Győzelmeit Ahura Mazdának köszönte, és hangsúlyozta benne a hazugság és igazság ellentétét. Végén említi a vörös-tengeri csatornát. Három ékírásos nyelven  (óperzsa, elámi és babilóni) olvasható a 15 x 25 méteres felületen. Éppen ezért a Rosetti kőhöz hasonló szerepet töltött be az ékírás megfejtésében.
 
 
A Démotikus krónika     
A párizsi Biblioteca Nationalban őrzött 215. sz. papirusz előoldalán fennmaradt, démotikus írással lejegyzett egyiptomi történelmi összefoglaló nemcsak a múltra tekint vissza, de a jövőbe is néz. Palimpszeszt, – az előző, görög szöveg a Kr.e. 3. sz.ra keltezhető, és ezt a szöveget feltehetően valamivel később, talán III. Ptolemaiosz (Kr.e. 284-222) idején másolták a helyébe, bár lehet, hogy valamivel később, amennyiben pl. Hórunnefer kormányzóra (Kr.e. 205-186) utal. Memphisz közelében találták. Jelenlegi formájában tíz prófétikus és exegetikus táblára oszlik, melyek tartalmát a fáraónak olvassák fel.
 
Tekintve, hogy az eleje hiányzik, nem tudjuk, hogyan kezdődött a mű, mi volt kimondott célja, és mivel, ill. melyik fáraóval kezdődött. Mindenesetre feltételezhető, hogy a hátoldalán leírt „Templomok törvénye” szöveghez hasonlóan a morális tartást igyekezett megadni, ill. fenntartani – ott Kambüszész gonosz tetteinek büntetéseként halt meg, és pedig idegen földön.
 
Thot azt a feladatot kapta, hogy „az első 6 uralkodó, Amürtaiosz, I. Nepheritész, Hakorisz, II. Népheritész, I. Nektanebosz és Tahosz, tetteit jegyezze le, miután „dolgaikat megvizsgálta Hérakleopoliszban”. A felsorolásból hiányzó fáraók, mint a 10. részben kiderül, nem léteztek a krónikás felfogása szerint, mivel „nem isten útját járták”. Ptah feladata viszont a jövőre vonatkozott, egy „memphiszi ügyet” kellett elintézzen, és a Tachos után következő 7. időegység fáraójának a megnevezését kérték tőle. A lázadással hatalomra kerülő új fáraót azonban ismét csak név nélkül írja le a Krónika. Részletesen megadja viszont a dicső utód feltűnésének körülményeit.
 
Az idegen uralom alól az országot majd egy új fáraó fogja felszabadítani, aki Hérakleopoliszban tűnik fel, ahet 3. hónapjában. Két hónappal később kezd felkészülni a harcra, és újabb 2 hónap múlva lesz már királyi titulatúrája, vagyis peret 3. hónapjára megkoronázzák.  Harsziészével / „Hórusz, Izisz fia” fogják kapcsolatba hozni, és Izisznek öröme fog telni benne. Ő be fogja tartani a törvényeket. Az új uralkodóra vonatkozó mitológiai utalás alapján egyértelmű a eredményes harcot vártak.
 
Bokhorisz báránya   
A Harmadik Átmeneti Kor idején néhány évig (Kr.e. 725-720) a líbiai fejedelmek is elismerték a szaiszi Bokhorisz fennhatóságát, aki az antik szerzők alapján igen bölcs volt és igazságos bíró. Az országban uralkodó áldatlan állapotokat pedig törvényekkel szabályozta, melyek között az adóssággal kapcsolatos intézkedését Szolón is olyan nagyra értékelte, hogy saját athéni törvényét annak alapján alkotta meg. A Sextus Africanusnál fennmaradt Manethón idézet alapján azonban igen kegyetlen véget ért, mivel legyőzése után Sabaka élve égette el. A déli támadás váratlanul érhette, mivel politikája inkább észak felé irányult: II. Sarukén ellen lázadást szított Palesztinában, ahol szintén vereséget szenvedett.
 
Ebbe az irányba mutat a Tacitusnál (V.3) fennmaradt hagyomány is a zsidók kiűzéséről, akik nála Mózes vezetésével 7 napos sivatagi vándorlás után hont foglaltak maguknak. Egy, a Kr.u. 4.ből fennmaradt bécsi démotikus elbeszélés szerint 6. uralkodási évében egy beszélő bárány jóslatot adott neki, mely szerint szerencsétlen időszak köszönt Egyiptomra. A mű eredeti címe úgy hangzott, hogy „Az átok, melyet Ré Egyiptomra küldött Bokhorisz fáraó 6. évétől”. Legfrissebb feldolgozása Joachim Friedrich Quacktól származik (2005). 
 
a papirusz eleje erősen töredékes, és csak a vége maradt épen, ezért értelmezésében sok a bizonytalanság. Az azonban bizonyos, hogy egy beszélő bárány egy Pszinürisz nevű személynek, akinek felsége éppen gyermeket vár, az országban uralkodó, egyiptomi vallást sértő viselkedés következményeként a médek bejövetelét jósolja. Említenek még jogbizonytalanságot, és kisgyermekeknek Szíriába történő elhurcolását, a fontos templomok elnéptelenedését. A sok rossz után Pszinürisz ezek vége felől érdeklődik.
 
900 év után múlnak majd el a hazugságok és tér vissza az igazság. Ekkor bosszút állnak Ninivén, és visszahozzák Szíriából az istenkápolnákat, és a maradék egyiptomiak boldogok lesznek. A bárányt Bokhoriszhoz viszik jóslatával együtt, aki az időpont felől érdeklődik, ami a válasz szerint még halála előtt bekövetkezik. A bárány ezzel ki is múlik, és istenhez illően temetik el. 
 
A történet igen széles körben ismert lehetett, mivel több antik szerzőnél találni rá utalást. A történet feltehetően fáraókori gyökerekkel rendelkezik, ugyanis már Manethón is említi I. Ptolemaiosz fáraó történetírója.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett