Szinuhe irodalmi magazin: Szerelmes versek 4.

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, Május 18

 Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012. május 18.
 
 
A műsor témája
MEBT hírek: következő ülésünk hétfőn a nilusi hajóútról fog szólni, jövő hét végén, május 31 - június 2. részt veszünk a Vásárcsarnok Egyiptomi Napok rendezvényén.
Mai téma: Chester Beatty 1. papirusz „C” versciklusának 5. verse, ütemhangsúlyos verselés, ütem, versláb és vers szerkezete, keretes vers, Hathor istennő, műfordítás.
 
A C vers 5. része:  
A Chester Beatty papiruszt egy Deir el-Medineben élő írnok helyezte el könyvtárában, irodalmi, mágikus, gyógyító és adminisztratív tartalmú papiruszokkal együtt. Ez a versciklus több más szerelmes verssel együtt, egy csokorba gyűjtve található, ami arra utal, hogy ebben az időszakban, a Ramesszida korban, önálló műfaji egységként kezelték, és a többi szövegtípussal azonos módon ítélték meg.
 
A szöveget ugyan folyamatos hieratikus írással jegyezték le, de időről-időre elhelyeztek a sorok felső sávjában egy piros pontot. Gerhard Fecht kimutatta róluk, hogy ezek a verslábak ill. -sorok elkülönítésére szolgáltak, ám ahogy a szöveg lejegyzésébe csúsztak be hibák, úgy tűnik, itt is található pontatlanság. Az esetek többségében azonban elhelyezésük megegyezik azzal a hellyel, ahol a kutatások alapján várhatóak.
 
A rekonstrukció alapján ez a vers 3 versszakra oszlik, és azok mindegyike 5 verslábra oszlik. Ezek pedig 3-3 sort alkotnak. A verslábak elhelyezkedése keretes szerkezetet alkot, mivel a sorokban 3+2+2 és 3+1+3 és 2+2+3 ütemű verslábak állapíthatók meg. Tartalmi meggondolások alapján egyes verslábakat verssorokká lehet egyesíteni, és így 3+2 és 3+1+3 és 3+2 sorba rendezhető a vers.
 
A szerkezetnek ez az elrendezése nagyon is tudatos szerkesztésre vall, melynek alapján feltételezhető, hogy a versforma kialakulása régi időkre nyúlik vissza. Más szövegek tanulmányozása alapján úgy tűnik, az Első Átmeneti Korban formálódott ki ez a típusú verselési forma.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
Az óegyiptomi szerelmes versek műfaja bizonyára ősi múltra tekint vissza, műfaji sajátosságairól azonban csak az Újbirodalom korától tudunk tényszerű adatokat felmutatni. Ekkor már az egyiptomiak az istenhimnuszoktól, imáktól  teljesen elkülönült, önálló világi műfajnak tekintették őket. Műfaji jellemzőiket azonban még kevésbé kutatták, mivel a hieroglif írásban nem jegyezték le a magánhangzókat, így a szavak kiejtésére rendszerint csak következtetni tudunk.
 
A fennmaradt sok irodalmi alkotás és a későbbi kopt irodalom művei azonban jól mutatják, hogy az ókori egyiptomi nyelvű verseket, a görögtől eltérően nem időmértékes verseléssel írták, hanem ütemmértékes hangsúlyos verseléssel. Ennek szabályszerűségeit gyakran meg lehet állapítani nyelvtani formulák segítségével, hiszen bizonyos egységek csak hangsúlytalanok lehettek, mások jellemzően hangsúlyosak.
 
A hangsúly helyét azonban a tartalom is befolyásolja, így a kétféle szempont egybevetésével a szövegek szerkezeti elemzése viszonylag nagy biztonsággal elvégezhető. Ennek alapján többen is arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy valamennyi írott egyiptomi mű szerkezetében jelen van a tudatos ritmikai szerkesztés, vagyis a próza is ritmikus próza, és több, korábban prózai munkának tartott alkotás valójában költemény.
 
Ahogy a magyar hangsúlyos verselésben is megszoktuk, minden ütemben egy hangsúlyos, és több hangsúlytalan egység található. A szótagszám alacsony. Az ütem gyakran két szóból tevődik össze, mint például az alany és állítmány, vagy egy határozói szerkezet, de egy szavas ütemek is kerülhetnek egymás mellé. 
 
A tapasztalatok szerint a verslábakat 2 vagy 3 ütem alkotja, míg a verssor jellemzően 2 vagy 3 verslábból tevődik össze, bár egyes és négyes sorra is van példa. Tartalmi kiemelésre utal az egyes sor, amikor a sor és a versláb terjedelme egybe esik. A kezdő- és zárókolofónokra jellemző.
 
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Pálinkás Péter