MEBT hírek: közeledik a közgyűlés, várjuk hallgatóink javaslatait, ötleteit, megjegyzéseit …

mai téma: napbárka Hóremheb sírjában – Kapuk Könyve részlete a 2. kapu előtt.

 

 

III. Amenhotep, Ehnaton, Tutanhamon majd Ay uralkodása idején egyre magasabb rangot betöltő Hóremheb idős korában került a trónra, mégis hosszú ideig, legalább 28 évig uralkodott. Jellemző módon az uralkodók a királysír építését trónra kerülésük után mindjárt el kezdték készíteni. Az ő sírja is megépült, teljes hossza majdnem 128 méter lett. Három helyiséget díszítettek: az aknakamrát, a sírkamrát, és annak elő kamráját. Ezek díszítése sem készült azonban el.

 

A sír félkész volta az utókor számára számos fontos, más forrásból nem ismert technikai részletbe enged betekintést. Így például látszik, hogy az általános szokástól eltérően, a királysírban pirossal történt az előrajzolás, és a fekete jelöli a végleteges, javított rajzot. Újítás, hogy a falakat nem pusztán színes festmények díszítik, hanem ezek domborműveket takarnak, így téve a jeleneteket plasztikussá. Látszik, hogy nem folyamatosan haladtak a munkák során, hanem a fontosnak tartott részleteket rajzolták először be, utána töltötték ki a többi teret.

 

Az ábrázolások témájában is újításnak lehetünk tanúi, ugyanis a III. Thotmesz korától szokásos Amduat helyett, itt egy új túlvilági vezető tűnt fel, igaz, csak egy részében, a Kapuk Könyve. Megjelent a 2-6. kapu és területe, valamint az 5. kapu után szokásos Ozirisz-csarnok. A 2. kapu területétől a napbárka mindig egyformán látható: Ré napisten esti alakjában, kos fejjel hajózik, kezében pálcát tartva, fején a szarvak között ülő vörös napkoronggal. Vele szemben egy kígyó ágaskodik, az idő jeleként. Közöttük egy újabb napkorong Ré másik alakjára utal.

 

A napisten éjszakai útján az Apophisz kígyóval kell szembe nézzen, aki megújulását, újjászületését akarja megakadályozni. Itt két segítője van csak a bárkán: előtte Szia, az értelem, mögötte Heka a varázslatot megszemélyesítő istenek állnak. Nevüket hieroglifákkal jelezték, hiszen alakjuk semmit sem árul el kilétükről. Még egy név hieroglifái is olvashatók a hajó elején: Mehen. Az óriáskígyó valóban jelen van, ő az, aki a naosz köré tekeredett, és számos tekervénye segítségével védi az istent. A jelente háttere kék, ami azonban nem készült teljesen el.

 

 

Az éjszaka 12 órája alatt tetemes utat kell megtegyen Ré. Óránként egy-egy kapuval határolt területen halad át, ahol az ott lakó halottak testei és lelkei élnek. Az út ábrázolása 3 sávban történik. Középen mindig a napbárka halad, két oldalt, vagyis felette és alatta a terület lakói sorakoznak. A sávokat két helyen váltotta fel teljes magasságában egy-egy jelenet: az 5. kapu után Ozirisz ítélő csarnokát iktatták be, a könyv végén egy záró jelenetet, mely az egész lényegét összefoglalta: Nun kiemelte a napbárkát, és ezzel új életre keltette, majd Nut és Ozirisz fogadta.

 

A 2. kapu előtt lakókat „Az áldozattal ellátottak” és „Az igazak” jelenítik meg felül, tehát az örök életet nyert halottak, míg alul Atum isten pálcás alakja előtt négy „Fáradt szívű”, vagyis halott fekszik, akik környezetük alapján büntetést érdemelnek. Előttük ugyanis hátra kötözött kezű emberek sora halad, a kötözés módja alapján 3 négyes csoportba osztva. Ők 12-en a „Sivataghoz tartozók”, Ré ellenségei.

 

A középső sávban halad a napbárka. Négy „duatbeli”, vagyis alvilági isten húzza. Üdvözlésükre istenek felvonulása érkezik. Jól ismert istenek, mint a Hórusz és Hnum váltakozik általános megjelöléssel, mint a Kos, Gyerek és Gabona, de egyedi elnevezések is olvashatók. Ezek közé tartozik a „Kar nélküli” – később „Rejtett karúakkal” is lehet majd találkozni -, és a „megértő”. A többieket egy összefoglaló névvel „A bejáratnál lévő isteneknek” hívják.

 

A jelenetet lezáró kapu ettől kezdve megegyezik: két fal előzi meg, melyeket a heker-csomó díszít, és derékszögben felül elfordulnak. A sarkon egy tüzet lehelő ureusz kígyó ül. A név folyamatosan változik, itt „Aki tüzet gyújt Rének” hangzik. Az elsőnél fent, a másodiknál lent áll egy múmia formájú őr, akik már nevükkel is megrémisztik az oda érkezőt: „A nem-levőket elemésztő” és „Vérhabzsoló”. Ezek után természetes, hogy a kapunak is van neve: „A kanyargó”.

 

Hóremheb sírjában nem készült teljesen el a jelenet, ám a meglevő részek finoman kifaragva és festve láthatók. A jelenet legelején az első kapu teljes magasságában látható, a benne levő feliratokkal. A középső sávban, a bárka előtt ott vannak a vontató istenségek, és 6 további isten jön velük szemben - a többieket még fel sem rajzolták, holott az előttük levőket színesen ki is festették ezen a falrészen, éppúgy, mint az alsó sávot.

 

A sírkamra déli fala ugyanis itt derékszögben nyugatra kanyarodott, és a további érkezőket erre az új felületre szánták. Ez viszont már másik csoport munkája volt. Ők lassabban haladtak, még nem jutottak el idáig. Az is megfigyelhető, hogy itt alulról felfelé építették a jeleneteket. Az alsó sávban sorakozó ellenségek ugyanis pontosan, kiszínezve jelennek meg ezen az új falon, de még a háttér és a hieroglif feliratok nélkül. A legfelső sáv mindkét falfelületről hiányzik.  

 

Az 5. kapunál éppen ellentétes irányt figyelhetünk meg, a kaput is felülről kezdték rajzolni, anélkül, hogy az alsó részét előrajzolták volna, és ugyancsak mellette készült el a felső sáv rajza – bár ez is befejezetlenül maradt. Az alsó sávnak a határait sem jelölték ki. Ozirisz ítélő csarnokát viszont teljesen felvázolták. Mellette a 6. kapu terének egy része is egészében látszik - a sarokig. Onnan azonban már csak a középső sáv túlsó végét, a napbárka jelenetét ábrázolták.

 

 

Szerkesztő és műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Pekoli Titanilla