- Beni Haszan: III. Baket sírja, birkózók jelenete, edzés, katonai képzés, középbirodalmi festészet.  

 

 

Menat-Hufu, „Hufu dajkája” népes nomosz központ volt a Középbirodalom idejében, ahol nagyhatalmú kormányzók és tisztségviselők éltek. A több mint 900 sírból, melyeket ezen a helyen feltártak, azonban csak 12őt díszítettek festéssel. A korszak szokásának megfelelően valamennyi oszlopokkal tagolt bejáratú szaff sír volt. Alaprajzaik alapján 3 építési korszakot lehet elkülöníteni közöttük. III. Baket sírja a középső fázisba tartozik, amikor a kultuszkamra és előtere még egy helyiség volt, de már oszlopsor választotta el őket egymástól.

 

III. Baket Ramusenti és Hotepraui gyermeke volt, és a 11. dinasztia végén, 12. dinasztia elején élt. Egy fiáról és egy lányáról tudósítanak a sír feliratai. A 16. felső-egyiptomi oryx nomosz nagyfőnöke volt, aki nyughelye alapján tudta értékelni az újításokat és a szép festményeket. Talán a legtöbb barna színárnyalat nála található, de kedvelte a világoskék és zöld színeket is. A differenciált színhasználat mellett a részletgazdagság és az anatómiai jellemzőket követő természethű ábrázolások jellemzik az ott megörökített jeleneteket.

 

Sírkápolnája nyugati falán látható, egyik oldalt amint fogadja az áldozat hozókat, mellette táj kecskével, és az abydoszi hajóút, míg a túloldalon a papiruszaratást felügyeli. Az északi fal sivatagi vadászat jelnetében érdekesek a mesebeli állatok, és a kézműves jelenetek, köztük festő, borbély, késes, aranyműves, szövő és mosó emberek. De itt találhatók a sokszor bemutatott labdajátékosok, és a halászat meg madarászat jelenete. A szemközti falon kultusztáncosok sora található szentélybe zárt szobra előtt további munkajelenetek között. A teljes keleti fal 9 sávját azonban 220 birkózó párosa és egy erőd ostroma tölti ki.

Az ókori egyiptomi sport jelenetek között tagadhatatlan népszerűséget élveztek a Középbirodalom korában a birkózás ábrázolásai. Az eddig ismert legkorábbi megjelenésük az 5. dinasztia korában élt Ptahhotep sírjában található. Jellemző rájuk, hogy csupaszon ábrázolják a birkózó férfiakat, és több csoportban egymás mellett láthatók a párok. Ugyan az esetek többségében az egyiptomiak egymással küzdöttek, és a katonai kiképzéssel kapcsolatos jelenetek között fordulnak elő, az Újbirodalom idején néha egyiptomi és núbiai párviadalát is megörökítették.

 

Tjanuni sírjában a felvonuló katonák egyik jelvényén egy birkózó párt festettek meg. Medinet Habuban a megjelenések ablakának az alján láthatók núbiai birkózók – feltehetően a 4. katarakta vidékéről, vagy még délebbről. Heruef sírjában az ökölvívók a fáraó jubileumi ünnepén vesznek részt, amikor közönség előtt folyt a küzdelem. A korábbi ábrázolások szintén a szakrális szférából származnak, mivel a halott túlvilági életének részét képezik. Mindezek a környezetek jelzik, hogy a birkózás nem egyszerűen a katonai felkészítés része volt, hanem az időtöltés egyik módja lett, és szimbolikus, vallási jelentőségre is szert tett.

 

A Beni Hasszánban ábrázolt birkózó párok mind más és más testhelyzetben jelennek meg, különféle fogásokkal örökítették meg őket. Ezeket vizsgálva, ősi birkózó technikát lehet rekonstruálni, mely azonban igen sok hasonlóságot mutat a hagyományos afrikai néger törzsek között megfigyelt technikákkal. A Dél-Kordofáni nuba törzs évezredes hagyományt gyakorol, amikor kultikus táncuk során birkózni kezdenek. A győzelem a falu őseinek a kultuszát ápolja. A mérkőzéseknek termékenységi aspektusa is van. Ezek a nép legfontosabb vallási és társadalmi eseményei. A nuba ifjak gyermekkoruktól készülnek rá, hogy egy meccsen majd falujukat képviselik. Naponta edzenek a marhapásztor-birkózó táborban 13 éves koruktól a falu bajnokának az útmutatásai alapján, és a birkózással avatják őket felnőtté. Hasonló, a törzsi élethez tartozó birkózó hagyományokkal csak a lotuko és dinka nép rendelkezik Szudánban, de ezek szervezettsége kevésbé fejlett náluk.

 

A beni hasszáni képek egy másik érdekessége, hogy található környezetükben olyan jelenet is, mely a test beolajozására utal. Ennek alapján az egyik legősibb kirkpinar ábrázolás lenne. Az utolsó képekben ugyanis ennek az olajos-birkózásnak az utolsó három győzelmi lépését vélik felfedezni. Ez pedig arra is utalna, hogy alapvető szabályai eddigre már kialakultak volna. Ezt a Törökországban 1346 óta versenyekkel folytatott birkózást Firdauszi (Sahname) Perzsiában Kr.e 1065-ben eredezteti. Ekkor élt Rostam pehlivan-bajnok, aki birkózásával (perzsa neve pesrev) mindig megmentette hazáját a gonosz erőktől. A meccs a mester és zenészek közreműködésével folyt, népes közönség előtt. Külön üdvözlési ceremónia, erő demonstráció és akrobatika tartozott hozzá. A zenével kísért birkózásnak Elő-Ázsiában ősi hagyományai voltak – már a Gilgames eposzban is említik.

 

Szöveges dokumentum a birkózásról csak a római kortól ismert. A legkorábbi (töredékes) szöveg egy egyiptomi papiruszon maradt fenn a Kr. u. 2. századból, és a Columbia University kézirattárában őrzik. Taktikai utasításokat tartalmaz, mint pl. „Aláhurkolsz jobb karoddal. Karja köré tekered a karod ott, ahol aláhurkoltál, és bal lábaddal támadj az oldalának. Told el a bal karoddal! Erősítsd meg a fogást, és győzd le!”

 

Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett