A műsor témája      
Mai téma: Metternich sztélé 11-13. ráolvasás  

 

 

A három itt megismert ráolvasás mindegyike azonos célt szolgál, de egészen eltérő eszközökkel próbálja a beteg gyógyulását elérni.

A 11. számúban a védelembe vett személy egy úton levő vándor, akit alsó-egyiptomi, többnyire Héliopoliszhoz köthető állat alakú istenekkel, majd a kinyíló lótuszból megszülető, szoláris kozmogónia két istenével, végül az írást feltaláló Thottal azonosítanak védelme érdekében. A megelőzésre helyezik a hangsúlyt – a szerkezeti váltáson kívül ez is a mellett szól, hogy a távol tartás, majd az utolsó sorban szereplő, már bekövetkezett bajt orvosló „Folyj ki méreg!” és a páciens Ozirisz fiával történő azonosítása utólagos átszerkesztés eredménye.

A 12. sz. ráolvasás a pácienst Hórusszal azonosítja, akinek testrészeit felülről lefelé haladva sorolja fel, mindegyik esetében hangsúlyozva a birtoklás tényét, a kapcsolatot valamely neves istennel, és az ezek alapján várható előnyös helyzetet. Erről a tényről Thot tudósítja a pácienst, akit kifejezetten a skorpió szúrásától kíván varázserejű szavaival megvédeni. Az emlegetett istenek, és a fehér korona megnevezése egyaránt felső-egyiptomi eredetre vall, leginkább Thébára. A világuralmi „Délt és Északot, Keletet és Nyugatot kormányzod” kijelentés is ezt látszik megerősíteni, de egyúttal az ige (xrp) megválasztása utal a gyógyászat speciálisan ezzel a területével foglalkozó szakemberére (xrp-srq.t) is.

A 13. ráolvasás igen rövid, alig néhány sor, mégis érdekes ellentétet alkot. Ezt az orvosi szövegek között másutt is szokásos „másik mondás” vezeti be, tehát tudatos választás eredményeként került ebbe a gyűjteménybe, és az előzővel azonos célúnak tartották. Mégis eltérő a jellege. Ez ugyanis a páciens bíztatásával indul, akit Basztet istennővel azonosítanak, a líbiai korban kiemelkedő tiszteletnek örvendő macska alakú istennővel, akinek cselekedeteit gyakran összemosták Szahmetével, hiszen ugyannak az erőnek békés és harcias aspektusát fejezték ki a nagy- és a házi macska formájával. Ebből az derül ki, hogy a páciensbe már belekerült a méreg – feltehetően a skorpióé – és onnan hívják ki, arra hivatkozva, hogy az istennő felett nincs más istennek hatalma, tehát a méreg is hiába erőlködik, hiába jutott el már minden tagjába.

 

 

A 11. sz. ráolvasás tagolásában jellegzetes elem a hármasság, melyet ismétléssel és egymástól eltérő részek bevonásával egyaránt elérnek. Az előbbire példa a két első csoport, ahol az úton levő vándor elé kerülő ártalmas üreglakó állatot szólítják meg. Az utóbbira a párhuzamos hármas szerkezetet érdemes megvizsgálni, ahol a vándort istenekkel azonosítják, először isten (Mnévisz bika, Szepa százlábú, Skorpió) és tulajdonsága, majd tiltás és istenazonosítás (Ré, Thot, Nofertum) formájában. Az eltiltott állatok közül is hármat sorol fel: hím és nőstény kígyót és a nem nélkül említett pókot (?), ugyanakkor az általuk végzett cselekedetnél már a szájjal harapás és farokkal szúrás egyértelműen jelzi, hogy a skorpióra is gondoltak. A ráolvasás szerkezete ezt követően kicsit megbicsaklik, mivel a hármas tiltás közé beékelődik egy – negatív értékű – felszólítás. (A végén egy új azonosítás, majd a mágikus négyes számú ismétléssel zárják le.)

 

 

Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig

Technikai munkatárs: Padi Géza