Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2013. március 29.

A műsor témája

MEBT hírek: vasárnap váratlanul meghalt Toma Pál, aki elnökségi tagunkként is sokat tett a Társaságért és a magyar-egyiptomi barátság érdekében

Mai téma: Noferti próféciája. Sznofru udvaroncai tanácsára Noferti előadását hallgatja meg, aki a jövő egy meg nem határozott időpontjának az állapotait mondja el neki ékes szavakkal. A fáraó sajátkezűleg jegyzi le az elhangzottakat. Ezek szerint az országot ázsiaiak szállják majd meg, pusztulást hozva mindenre. Ezzel együtt egy felfordult világot is létrehoznak, ahol a természet és az emberi viszonyok éppen ellentétesek a normális állapottal. A helyzetet egy déli uralkodó, Ameni fogja majd megoldani, aki visszaállítja a maat-ot (rend, harmónia), elűzi az iszefetet (káosz, bűn, gonoszság) és békés jólétet teremt az egész országban.

Noferti jövendölése:

Az Újbirodalom korából egy 22 forrásból ismert irodalmi alkotás maradt fenn Noferti próféciájának a formájában. Köztük kettő írótáblán (Kairó és British Museum), 19 osztrakonon, és egy papiruszon olvasható. Ez utóbbi Szentpéterváron, az Ermitázsban található, és a 1116B számon tartják nyilván. Először 1912-ben, Golenischeff publikálta. Azon kivételes szövegek közé tartozik, melyet a tekercs szinte teljes egészében megőrzött. A másolások pontosságát jelzi, hogy az osztrakonok szövegeivel majdnem teljesen megegyezik, bár azok sokszor hiányosak.
 

Szókincse és nyelvezete egyaránt a szöveg középbirodalmi eredetére mutat, ami tartalmi szempontból is helytálló. Irásmódja alapján azonban a papiruszt II. Amenhotep fáraó korára lehet keltezni. Az írótáblákon fennmaradt részletek szintén a 18. dinasztia idejére tehetők, az osztrakonok viszont a Ramesszida korból származnak, és a lelőhellyel rendelkezők Deir el-Medinében kerültek elő. Több esetben azonban nem ismert a lelőhely, így nem tudjuk, máshol mennyire általánosan alkalmazták az írnokképzésben.
 

A történet rangját növeli, hogy lejegyzését magának Sznofru fáraónak tulajdonítja, aki saját kezűleg írta le a beszédet. A is kiderül a műből, hogy a fáraónak saját irószeres ládája volt, benne tekercsekkel és palettával, tehát máskor is írogatott, és a leírtakat nyilván olvasgatta is – a Paraszt panaszainak a sorai tanúskodnak az uralkodók ilyen igényéről. A fáraó a Székhely Tanácsának a javaslatára hívatta magához Basztet felolvasópapját. Megtudjuk róla, hogy erős karú polgár, és kiváló ujjú írnok volt, de még tisztes vagyonnal is rendelkezett, ami feltehetően társadalmi megbecsülésnek örvendő állapotát volt hivatva jelezni.
 

Bár a bevezető és záró rész Nofertinél prózának tűnik, mégis felfedezhető az egyes osztrakonokon, hogy a verspontot ezekben is kiírták, ami arra utal, hogy a teljes mű verses költemény. Az egységek közötti eltérő érzetet a verselés változása okozhatja. A papiruszon ezek a jelzések ritkán vannak meg. A verspontok jelzése egyébként is jellemzően a Ramesszida korban történt, amikor a beszélt ókori egyiptomi nyelvet egy új fázisában használták (újegyiptomi). Feltehetően ekkor már a nyelvtani szerkezetek, kiejtés és új szavakon kívül a hangsúlyok is megváltoztak, ezért volt szükség a verselés jellegének a jelzésére.
 

Maguk az egyiptomiak több egységre osztották a költeményt, melyeket kétféleképpen is jeleztek: 15 piros színnel írt cím, ill. az egységek végét mutató kar. Meg kell azonban jegyezni, hogy az utóbbi lényegesen ritkább. Először a 4. pirossal kezdett egység végén tűnik fel a kar, a verspontokhoz hasonlóan az egyik osztrakonon (DeM1188), amikor Noferti már belekezdett a történetbe, és felvázolta az ország jövőbeni katasztrofális állapotát. Egy másik osztrakon (DeM1074) a 6. egységet zárja így le, mely a természet megváltozott állapotát ecsetelte. A 7. egység végén ismét találkozunk egy karral (C25224). Itt az ázsiai betelepedés mikéntjéről esett szó.
 

Végül a 14. egység közben tűnik fel a kar (C25224). Ezen a ponton bizonytalanság észlelhető a szöveg beosztásában, ugyanis egy másik osztrakon pirossal kezdi a szöveget a kart kiíró részt követően, noha a papirusz változatlanul feketével folytatja. Az a jelenség is megfigyelhető, hogy ahol kiírták a kart, ott a sor végét nem jelezte verspont. Ennek alapján juthatunk arra a megállapításra, hogy ez a költemény még sem teljes, ugyanis két forrás is versponttal ér véget.
 

A költémeny hiányos voltát megerősíteni látszik az a tény is, hogy a kerettörténetre valójában nem tér vissza a szöveg. Neferti szavaival zárul, pedig a kezdet kezdetén narrátor is szerepelt. A keret teljességéhez tehát a narrátor lezáró sorai még hozzá tartozhattak. Itt feltehetően ismét Sznofru udvarába tért vissza, és a Westcar papirusz alapján arra lehet gondolni, hogy a fáraó dícsérő szavai kíséretében megjutalmazta Nefertit, ahogy ott Dzsedivel tette.
 

A záró rész elmaradásának lehetett olyan oka is, hogy az Újbirodalom idején, amikor forrásaink készültek, ennek a résznek már nem volt igazi jelentősége - a káosz bemutatása volt a lényeges, annak elborzsaztó képe. Igy hangsúlyozták, hogy a fáraó uralmával éppen ennek csíráit folytja el, és a maat érvényesülését biztosítja, ahogy annak idején Ameni is tette.

Irodalomtörténeti kitekintés:

Noferti próféciája az ókori egyiptomiak által pontosan meghatározott irodalmi műfajba tartozott, melyet a mdt nfrt, Tsw stpw "szép beszéd, válogatott szólások" kifejezéssel neveztek meg. A mű keletkezésekor ez a műfaj csak a múltra és a jövőre vonatkozhatott, mivel Noferti ezeket ajánlja fel, mint választási lehetőséget az uralkodónak. A választék Khakheperreszeneb panaszában a jelen megrajzolásával bővült. Erre az újítására a szerző ott fel is hívja a figyelmet.
 

Nem ismerjük a költemény előadásmódját, de feltételezhető, hogy a prózától eltérő, a fül számára kellemes lehetett, hiszen a fáraó szórakozni kívánt általa. Erre utal az is, hogy felolvasó papot hívtak hozzá, akinek a liturgikus szövegek olvasásában igen nagy gyakorlata volt. Azok felolvasása pedig a varázsszövegekhez hasonlóan egyes esetekben énekléssel történt. Éppen ezért felmerül a recitálás lehetősége.
 

Neferti panaszai alapján a műfaj szerkezetileg keretre és állapotleírásokat tartalmazó történetre osztható. Ez utóbbi az emberi és temészeti tényezőket egyaránt tekintetbe veszi, és rajtuk keresztül az istenek reakcióját is jelzi. A sok negatív esemény után a leírás végén a jó dolgok különösen hangsúlyosakká válnak, megerősítve a pozitív célokat, és a végső siker bizonyosságát sugározva. Ez az ív felszabadító, a katharsziszhoz hasonló érzéssel tölthette el a hallgatóságot.

Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig

Technikai munkatárs: Padi Géza