Thotmesz művészeti műhelye: A szakkarai Lépcsős Piramis

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2013, Február 8

Thotmesz Művészeti Műhely / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2013 február 6.
 
A műsor témája
MEBT hírek: Kirándulás a Déri Múzeum „Homokba temetett múlt” c. kiállítására febr. 24-én, dr. Berek Zsuzsanna előadása az egyiptomi orvosok szakismeretéről febr. 22-én, és közgyűlés február 25-én.
Mai téma: a szakkarai lépcsős piramis, Dzószer, Imhotep, piramis-templom, archaikus kori sírok, egyiptomi fajansz csempék, álajtó, jubileumi ünnep, álépületek, cirkumpoláris csillag, masztaba, múmiák, déli sír és kápolna,
 
 
A Szakkarai Lépcsős Piramis
Egyiptom és a világ első piramisa nem szabályos gúla volt, sőt kezdetben nem is piramisnak épült, hanem az 1. és 2. dinasztia korában a királyok temetkezésére is szolgáló masztaba volt. Minthogy az építkezés során a külső burkolatnak szánt turai márványt többször is elhelyezték az épületen, világosan elkülönülnek a Lépcsős Piramis építésének fő fázisai A legkorábbi részt, egy szokatlan megoldást választva, négyszögletes masztabának formázták meg, melyet a következő fázisban valamivel alacsonyabb kiegészítéssel minden irányban megnagyobbítottak. Az utolsó masztaba-fázisban már csak a keleti oldalt nyújtották meg, de ismét alacsonyabbra építették, és így valójában egy három lépcsős masztabát alakítottak ki.
 
Dzsószer fáraó főépítésze, aki az ország legmagasabb tisztségét betöltve a „király másodika” címet is viselte, a következő bővítésnél egy építészeti újítást vezetett be. Először ismét minden oldalon megnagyobbította a masztabát, szintbe hozta az egészet, majd ennek a tetejére további 3, egyre kisebb méretű masztabának megfelelő egységet épített, létrehozva ezzel a négy lépcsős piramist, aminek mészkőborítását is megkezdte. Közben azonban újabb tervmódosítás következett be, és most már megszületett a végleges, 6 lépcsős piramis, melynek eredeti magasság kb. 62,5 m volt, alapjai pedig 121 x 109 m-t tesznek ki.
 
A halotti kamra helye az építkezés során nem változott, egy 28 méter mély akna alján helyezkedik el. Asszuáni rózsaszín gránittal bélelték, és a fedő gránitlapba kerek lyukat kialakítva helyezték el benne a múmiát. Ezt a „manőverezési szobában”, ahogy Jean-Philipp Lauer a felette található helyiséget elnevezte, a temetés után három tonnánál is nehezebb gránittömbbel zárták le, ami azonban nem akadályozta meg a későbbi sírrablókat a behatolásban. Bonyolult folyosó és akna rendszer kapcsolódik hozzá, melynek hossza Zahi Hawass bejelentése szerint 5,7 km-t tesz ki. A 6.-7. aknában kb. 40,000 kőből készült edényt találtak. Sokon korábbi uralkodók nevét lehetett felfedezni. Különlegesek a királyi lakosztályt képező, fajansz lapokkal díszített helyiségek.
 
A munkák közben az északi oldalon megépített bejáratot is újra kellett építeni. Ez a piramis falához simuló templomból indul, melynek szintén szokatlan az alaprajza. Keleti oldalán pedig, a piramis fala mentén egy kis helyiséget alakítottak ki, melynek szemközti oldalába szem magasságban két lyukat fúrtak. Ezen keresztül nézett ki a fáraó szobra. Ez előtt a szerdáb előtt kis udvart építettek, melynek keleti oldalához az Észak Házának együttese kapcsolódik. Számos további épületegység is tartozik még a piramishoz: Dél Háza, jubileumi udvar, bejárati csarnok, T-templom, déli sír és kápolna, nyugati épületsor, északi raktársor, és az udvarok.
 
Az együttest, melynek óegyiptomi neve az „istenek vízáldozata” (qbHw-nTrw) volt, egy 10,5 m magas körítőfal veszi körül, összességében 15 ha területen. Kívülről rizalitos kiképzésű, mely a korabeli fa- ill. téglapaloták homlokzatát imitálja. A jelenség az 1. dinasztiabeli masztabáknál is megfigyelhető. Folyamatosan kiugró bástyákkal tagolták, és közöttük 15 ajtónyílást építettek be, melyek közül csak egynek volt valóban nyitható a kapuja. A szent körzetet azonban még további védelemmel is ellátták: egy 40 méter széles árok vette körül. A déli oldalon azonban ennek nyomvonala két egymással párhuzamos sávban indult a szemközti irányba, de ezek egyike sem futott végig. A közöttük kialakult párhuzamos folyosó képezte a bejáratot.
 
Dzsószer piramis-együttesének különlegessége nemcsak szokatlan épület-összeállításában és elrendezésében rejlik, hanem építészettörténeti jelentőségű a kőhasználat monumentális jellege, és formája is. A korabeli fa- és téglaépületek jelennek meg számunkra is megfogható valós vagy szimbolikus épületek formájában, melyeken a féloszlopok, mennyezet-megoldások és más elemek Imhotep kísérletező kedvét és sikeres újításainak sorát mutatja. Nem csoda, hogy Dzsószert az utókor isteni rangra emelte és „szentnek” hívta, Imhotepet pedig a „kövek megnyitójának” nevezte.
 
 
Szerkesztő, műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza