Szinuhe irodalmi magazin: A Paraszt panaszai, 8. rész

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, December 30

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011 december 30.
 
A műsor témája
MEBT hírek: Boldog Új Évet minden hallgatónknak!
A paraszt panaszai: A paraszt 8. beszéde, a példakép szerepe, jelzők, fokozás, sok tagadó és tiltó mondat, kérdések, hivatalnoki élet, túlvilági érvényesülés, földek kimérése.
 
Tartalom röviden:  
Immár nyolcadszor mondja el beszédét a paraszt. Ezúttal szinte atyai szerepben mutat rá a rossz és jó közötti különbségre, felhívva a figyelmet, hogy nem félelem miatt jár hozzá könyörögni, hanem olyan valamit kér, ami magának Renzinek is a javára szolgálna. Hiszen ha örök életet akar nyerni, számon fogják kérni tetteit, és ebben az esetben felróják neki, hogy a rossz ügy mellé állt.
 
Irodalomtörténeti kitekintés - a beszéd szerkezete:  
A paraszt ismét a rá jellemző bölcs mondások sorával fogadja az elöljárót, akit immár csak röviden, a legfontosabb címeit említve szólít meg. Hamar átvált azonban a személyes hangnemre, rámutatva, hogy maga az elöljáró követi el az említett elítélendő tetteket. Pedig – és itt újabb ellentétként – annak gazdag, jó helyzete egyáltalán nem szolgál mentségére. Sőt, keményen a szemébe mondja, hogy éppen ezek ellen kellene fellépnie.
 
Teljesen új gondolat jelenik meg, amikor a paraszt a félelemről kezd beszélni, mely jellemző módon a könyörgéssel kapcsolódik össze. Az ő esetében azonban kijelenti, hogy nem erről van szó. Szemére hányja a kizsákmányoló hivatalnoki életet, ahol a földek felosztását saját hasznukra, katonai segédlettel végeztetik, nehogy ellenkezzenek a parasztok az áradás után az új határkő lerakásakor. Ezeket a gondolatokat két kérdés formájában veti fel, melyet váltást készítenek elő. 
 
Felszólítja a maat megtételére, az íróvesszőhöz, a papirusztekercshez, Thot írótáblájához hasonlítja, és a jó jelzővel látja el kétszer egymás után, sőt még egy fokozással a legjobbnak is mondja, hiszen a „jobb a jóságnál is”. Szinte szuggerálja a maat betartására, aki különleges bánásmódban részesül halála után. Ezt himnikus hangvételű dicséretben adja elő. Ez a számbavétel szó elhangzása után leszáll a földre, és a mérlegelés képét vetíti fel, amelyhez hozzá tartozik egy olyan valaki is, aki kikérdezi az örökkévalóságra vágyó embert. De vajon ki ez? – lebegteti meg.
 
Ismét a konkrét esetre tér rá – Renzi nem értékeli az ő szép beszédét, pedig maga Ré napisten adta a szájába. Saját megdicsőülése miatt is, mondja ki az ő érdekében a helyes ítéletet! – biztatja, majd távozása előtt még egy utolsó képes beszédben a „nyomorult /rossz ügy/tett, szándék” hiábavalóságát, céltalanságát említi.
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett