Thotmesz művészeti műhely: Ünnepi felvonulás Imenemipet sírjában

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, Május 6

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011  május 6.
 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: a legutóbbi ókori bizottsági ülésen az egyiptomi-görög kapcsolatokról tartott előadást Fülöp Márton  
- Imenemipet sírja: Ünnepi körmenet jelenete a királyi pár isten-szobrával  / papok, papi hivatal, áldozatok és ünnepi fogások
 
Amenemipet sírja (TT277)
A thébai temető egy kevésbé ismert sírja Amenemipet sziklakápolnája. A sír tulajdonosa I. Széti fáraó idején élt, és több papi hivatalt is magáénak mondhatott. Így „tiszta-pap” volt, és „istenatya” (jt nTr). Ez utóbbi két isten szolgálatában is, mivel Ptah-Szokarisz templomában és III. Amenhotep halotti templomában is betöltötte ezt a tisztségeket. Egy feleségéről tudunk, akit Meritnek neveztek, és 5 fiát említik sírjának feliratai.
 

A falfestmények között kiemelkedik az az ünnepi ábrázolás, melyen III. Amenhotep halotti kultuszának egy ünnepélyes jelenete látható. A napi istenkultuszok között havonta többször is előfordul az istenszobor kivonulása, és voltak ünnepi alkalmak, melyek csúcspontját szintén a szentélyből kivonult isten előtt bemutatott áldozat képezte. Ezek egyikét jeleníti meg az itt bemutatott jelenet: III. Amenhotep fáraó és felesége, Teje szobrát szállítják a ruházatuk alapján felolvasó papi tisztséget betöltő férfiak egy szem-pap irányítása alatt. A szobrokat a könnyebb szállítás érdekében

Az egyiptomi papi hivatal és a tevékenység   
Az ókori Egyiptomban a papság tulajdonképpen egy, a fáraót helyettesítő intézmény munkáját látta el, nem a hívekkel kellett foglalkozzon, hanem az istenek számára végezték el mindazokat a szertartásokat és munkákat, melyeket valójában a fáraónak kellett volna ellátnia, mivel az uralkodó fizikailag képtelen lett volna minden templomban, minden alkalommal jelen lenni. A sok helyettesítő személyt természetszerűleg irányítani kellett. Ezt a célt szolgálta a papi hierarchia.
 
A papokat felső- és alsópapságra szokás osztani. Az előbbibe tartoznak az „istenszolgák” (Hm-nTr), görögül „prófétész”, akik közvetlen kapcsolatban álltak a templomban tisztelt istenekkel, elvégezték a velük kapcsolatos feladatokat. A késői korban munkájuk erősen specializálódott, és a korábbiakhoz képest újabb szakterületek is kialakultak. Ősi múltra tekint vissza a „felolvasó papok” (Xrj-Hb), görögül leszónisz cím, csak a Ptolemaisoz kortól ismert viszont a sztolisztész, aki az istenszobor öltöztetését végezte. Ezt a tisztséget korábban csak körülírták, ami azt jelzi, hogy az istenszolgák egyik tevékenységi körét jelentette, nem önálló feladatot.
 
Az alsópapság általános, összefoglaló neve az ókori egyiptomiak nyelvén az uab (wab), vagyis „tiszta pap” volt. Ők voltak a szent tárgyak kezelői, akik a főpapok számára előkészítették a szükséges kellékeket, ellenőrizték és irányították a szertartások előkészületeit. Egymást váltó csoportokba, „fülékbe” (sA) sorolták őket. Egyes papi tevékenységek, ill. az ezeknek megfelelő funkciók megítélése változó volt. A templomi énekes, zenész és táncos például helytől és kortól függően ide tartozott, vagy a főpapság részét alkotta. Kisegítő személyzet segítette munkájukat. Ilyen foglalkozás volt például a virágkötőké,
 
A papi tisztséget elméletileg a fáraótól lehetett megkapni, a gyakorlatban azonban jellemzően a családon belül öröklődött, ill. a papi szervezetben keletkezett hiány esetében meg lehetett vásárolni az adott helyet. Ritka volt, amikor a fáraó személyesen gondoskodott egy-egy poszt betöltéséről. Amikor a templom papsága ezt nem akarta elfogadni, komoly összeütközésekre kerülhetett sor, mint a Peteésze család története tanúsítja (Wessetzky Vilmos fordításában olvasható).
 
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: