- MEBT hírek: a hónap végén, 28-án lesz közgyűlésünk, melyre várjuk valamennyi tagunkat

Mai kérdéseink:

- Írtak-e bőrre az ókori egyiptomiak?

- Miért hívják kanopuszedényeknek a belső szerveket tartó edényet?

- Volt-e a Bálint naphoz hasonló ünnep az ókori Egyiptomban?

Vendégünk: dr. Vanek Zsuzsa egyiptológus, a kom trugai ásatás vezetője, aki idén megkezdte a TT344 sz. thébai sír tisztítását is.

 

A kanopuszedények nevüket egy félreértésnek köszönhetik. Napóleon egyiptomi hadjáratára számos tudóst is magával vitt, akik az ország természeti kincseit, kultúráját, művészetét és régi épületeit is számba vették. Összegyűjtöttek sok régi tárgyat, és felfigyeltek rá, hogy Kanopuszban, melynek közelében zajlott az ún. Nílusi csata (1798 augusztus 1), nagy mennyiségben kerültek elő különleges, Ozirisz fejjel díszített edény formájú szobrok. Amikor ezeket, és a később talált újabb emlékeket feldolgozták, még azonos csoportba osztották az ember-, sakál-, sólyom- és páviánfejes edényekkel. Közös néven, az első darabok lelőhelye alapján „Kanopuszból származó”, vagyis kanopuszedénynek nevezték őket. 

Mint Sztrabón a Kr.u. 1. században írta (17,1,17), a város görög nevét Meneláosz kormányosára vezették vissza. A trójai háborút kiváltó Helena ugyanis egy monda szerint Egyiptomba ment Parisszal. Meneláosz értesült erről, és hajójával érte ment. Itt szálltak partra. Kormányosát azonban megmarta egy kígyó, és belehalt. A város az ő emlékműve körül alakult ki. Alexandria alapítása előtt az Egyiptomba igyekvő görög hajók legfontosabb kereskedelmi kikötője volt. Régészeti leletek alapján elképzelhető, hogy II. Ramszesz fáraó korától erődített kikötő állt itt (bár lehet, hogy később szállították át, pl. Pi-Ramszeszből az óriási kőtömböket). Egyiptomi nevét a hieroglifák Peg-uatnak (pg-wat) mondják. 

 

A késői korban Amon temploma menedékhelyként vált híressé, melyet Hérodotosz Héraklész templomként említ történeti művében. Később III. Ptolemaiosz fáraó Ozirisz-Szerapisz templomot épített itt az isten helyi kultusza számára, melyben oraculumal gyógyulást lehetett nyerni, és melynek képét Hadrianus császár tiburi villájában megfestette. Eredetileg itt állították fel a görög, démotikus és hieroglifírással elkészített „kanopuszi dekrétumot”, melyet Kr.e 239-ben adott ki III. Ptolemaiosz fáraó. Működött itt hellénisztikus kori folyami rendőrség és vámállomás. A római korban a város fényűzéséről volt híres. Ma Alexandria egyik városnegyede, mely Abukirhez tartozik.

Az égbolt második legfényesebb csillagát szintén Canopusnak nevezik. A Carina és Argo navis konstelláció részét alkotja. 

 

A korai egyiptológusok névadásáról már régóta tudjuk, hogy félreértésen alapul. Az Oziriszfejes edények valójában Ozirisz isten helyi formáját örökítették meg, mely a római korra volt jellemző és valójában egy szobort ábrázolnak, míg a mai értelembe vett kanopuszedények eredete az Óbirodalom korára nyúlik vissza, és valóban edények. Tényleges funkciójukra először Jean Francois Champollion jött rá, aki 1812. november 12-én írta le felfedezését.

 

A túlvilági életre elengedhetetlenül szükséges belső szervek tárolását a leletek alapján először Mükerinosz (Menkauré, 4. dinasztia) fáraó felesége, III. Mereszanh sírjában oldották meg edények segítségével. Korábban ládákba helyezték el őket, melyeket ma kanopuszládáknak nevezünk. Ezt megelőzően pedig Szakkarában kis fülkét alakítottak ki a sírkamrában elhelyezésükre. A 2. dinasztia előtt egyelőre nincs nyoma a belső szervek mumifikálásának. Később azonban teljesen általános lett, és még a Ptolemaiosz korban is edénybe helyezték őket. Ez alatt a majd 3000 év alatt azonban a tárolásukra szolgáló edények alakja és fedele is jelentős változásokon ment keresztül.

 

Az óbirodalmi gömbölyded edények lapos vagy gömbölyded tetejét az Első Átmeneti Korban kezdte felváltani az emberi fej alakjában kiképzett fedő. Ekkoriban feltehetően a halottat személyesítette meg a tárolóedény. A szokás a Középbirodalom idejében ment át újabb komoly változáson, melynek eredményeképpen a belső szervek a 4 Hórusz-fiú védelme alá kerültek. Mindegyik isten valamelyik égtáj megszemélyesítője volt, és egy-egy istennő védelmezte őket. A 18. dinasztia végére az immár karcsú, magas vállú edények váltak a 4 Hórusz-fiú megszemélyesítőivé, és a fedelet a Ramesszida kortól ennek megfelelően átalakították:

 

Az új kánonnak megfelelően

- az emberfejű Imszet a májat védelmezte, őt Izisz óvta, és a déli iránynak felelt meg,

- a sólyomfejű Kebehszenuf a beleket védelmezte, őt Szelket óvta, és a nyugati iránynak felelt meg,

- a sakálfejű Duamutef a gyomrot védelmezte, őt Neit óvta, és a keleti iránynak felelt meg,

- a páviánfejű Hapi a tüdőt védelmezte, őt Nephthüsz óvta, és az északi iránynak felelt meg.

 

Az Újbirodalom és a Harmadik Átmeneti Kor idején előfordulnak olyan esetek is, hogy a belső szerveket múmiaformában képezték ki, és miniatűr maszkkal látták el a fej helyén. Így helyezték a kanopuszedénybe. A 21. dinasztia egyik érdekes jelensége az álkanopuszok megjelenése, vagyis a kanopuszedények belső üreg nélkül készültek, és kerültek a múmia mellé, melybe visszahelyezték a mumifikált szerveket. A 25. dinasztia idejétől az immár zömök edények eredeti funkciójukban kerültek ismét használatba, és csak a Ptolemaiosz kor után szűnt meg készítésük.

Szerkesztő: dr. Győry Hedvig

Műsorvezető: Varga Annamária

Technikai munkatárs: Molnár Bernadett