Thotmesz művészeti műhely: Úszó lány

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, November 26

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió

(87,6 MHz)

2010 november 26.
 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: Fehérvári László nagykövet előadása a jelenlegi arab társadalomról, a Vámbéry Ármán Keleti Szabadegyetem májusi útja Egyiptomba (műemlékek, sivatagok, Vörös-tenger), modellkészítő pályázat, hagyományőrző elbeszélő pályázat
- kenőcsös kanalak, kacsa, hal, lótusz, kozmetika  az ókori Egyiptomban, receptek
 
„Úszó lány” a kairói Egyiptomi Múzeumban
 
A Kairói Múzeum apró műremekei között meglepő formájával tűnik ki egyik rendkívül finoman faragott, kidolgozott és lecsiszolt faszobor kompozíció, mely több hasonló formájú társa között egy karcsú, úszó hölgy alakját formázza meg, akinek előrenyújtott két tenyere felett egy lapos tál fekszik, melyet libaformába komponáltak. Valójában itt egy jellegzetes, 18. dinasztia kori tárgytípust látunk, mely kenőcs tartására szolgált.
 
A női alak végtagjait egyenesre feszítve nyújtja előre, ill. hátrafelé, lábfejeit is vízszintesre igazítva, kezeit pedig tenyérrel felfelé. Nem visel ruhát, így fiatal testének tökéletes arányaival egyértelműen erotikus a kisugárzása. Csak növeli ezt a hatást a vállait borító, teljesen körbefutó széles, lótuszszirmos gallér, az uzeh, mely felett büszkén emeli fel fekete parókás fejét.
 
Ezt két, egymás felett elhelyezkedő sugárirányba fésült hajtincs-sorból alakították ki, melyek hossza a tarkótól az orca felé fokozatosan nő, és elől sűrűn egymás mellett, két sorban rövid fürtökké alakulnak. Az arc faragása is művészi. A mandula formájú szemeket keret övezi a finoman bemélyített szemüregben. Az orrnak enyhén pisze, viszonylag rövid, háromszög jellege van, az ajkakat szorosan összezárja. Álla elkeskenyedik, homloka viszont magasan kiemelkedik.
 
Tenyerével egy tálat tart, mely azonban feje előtt farokkal egészül ki, és ez egészen az uzeh gallérig ér. A túloldalon pedig libanyak és fej teszi teljessé a kompozíciót, jelezve, hogy itt az állat egészét kívánták megjeleníteni. A libán látható fekete festék színe a galléréval megegyezik. A madár tátott csőrében látni a nyelvét, mely a szemmel együtt vörös színre lett festve. Két kis lyuk látható a fej mögött, a tál mélyedése előtt – itt rögzítették valamikor a tálka fedelét, mellyel a liba teste teljessé vált.
 
 
A kenőcsös kanalakról
 Az ilyen úszó nőt ábrázoló kanalak nem egyedi alkotások, a korszak egyik kedvelt műtárgycsoportját alkotják, a „kenőcsös-kanalakat”. Jellemzően fából faragták őket, de ritkán: fajansz vagy kő is előfordul. Kidolgozottságuk természetesen különböző lehetett, és a részletekben sok apró eltérés előfordul. Minthogy a lelőhelyes darabok nagy része sírból került ki, feltehetően a túlvilági szépítkezés céljait szolgálta, de például Amarnában a városlakók is használták.
 
A tálkán általában egy vagy két lyuk is található, melyek az edényke libanyak felőli részén, annak két oldalán helyezkednek el, és a lezárást tették lehetővé. Az ide helyezett peckek segítségével ugyanis elforgathatóvá vált. A díszítés rendszerint a természetes formákat követte, vagy geometrikus, esetleg ornamentális volt. Egyszerűbb daraboknál a madárforma helyett pusztán a tálat alakították ki. Maga az úszó nőalak nyélként szolgált hozzá.
 
A lányokat jellemzően büszkén felemelt fejjel ábrázolták, melyet önállóan faragtak meg, majd csappal rögzítettek. Ay alakok csupasz testét derékon átkötött övvel is díszíthették. Szintén lehetett belül is faragott a tálka – előfordul kartus alakú kiképzése is. A Louvre egy ilyen példányába belül három tilapia halat véstek bele.
 
Ritkább, amikor a nőalak testtartása, funkciója eltérő. Ilyen esetet látni pl. a Rosicrucian Museum egyik darabján, ahol a lány egy magas, talpas tálat emel jobb vállára, és mögötte egy lakoma jelenetekben megszokott óriási virágoszlop áll, vagy egy másik, áttörten faragott nyélen lantot pengető lányt is találni két papiruszoszlop között.
 
A kenőcsös kanalak egy másik csoportját állatalakkal képezték ki. Itt a tálka igen leleményesen nem csak a mellső mancsokra lehetett ráfektetve, hanem olyan is előfordul, hogy az állat a szájával ragadja meg, mint a liverpooli Egyiptomi Gyűjtemény egyik példánya: a párduc a levélformájú tartólemezbe harap, melyet mellső mancsaival is fog. Máskor a nyél kacsa vagy visszaforduló lúdfejben is végződhet.
 
Ezek között a kozmetikai edénykék között kedvelt volt a tilapia halforma. Ilyenkor nem feltétlenül képeztek ki külön nyelet, mivel ez a farokuszony segítségével könnyen mozgatható formát alkotott. Jellemzően kőből faragták őket, és a kenőcs számára fenntartott felület lényegesen nagyobb volt, mint a fából készült, korábban már említett fajtáknál. Tulajdonképpen ez a megoldás mutatja az eredeti formát, mely az őskortól nyomon követhető.
 
Nem meglepő a növényi motívumra épített kenőcsös kanál feltűnése sem. Az ókori Egyiptomban lakomákon szokásos hatalmas lótuszvirágos csokorkompozíciók kiváló lehetőséget adtak a felső koronában egy kis tálka belekomponálására. Ennek fedelét szintén lehetett lótuszvirággal díszíteni, és így bezárt állapotban szinte fel sem tűnt a kenőcs helye.
 
Akármelyik kompozíciót nézzük is, a termékenység gondolata könnyen felmerül az ábrázolás láttán. A liba, mint a szerelem jelképe, melynek áldása a gyermek, a tilapia hal, mely a Napistent kísérte, és a bőség szimbóluma volt, vagy az újjászületést jelképező lótusz.Ez a szimbolika magyarázza, miért vált a kenőcsös kanál, mely akár a fiatalító kenőcsöt is tartalmazhatta, divatos sírmellékletté az újbirodalmi Egyiptomban.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett