Ünnepi megemlékezés Lajtha László tiszteletére / Hagyományok Háza

Tóth Margit, a kiváló zenekutató, a kopt zene egyik legjobb ismerőjének a  halálának 10. évfordulóján különösen érdekes számunkra a mesterére való megemlékezés, hiszen az egész életre való szakmai elemózsiát tőle kapta.

Ünnepi megemlékezés Lajtha László népzenekutató tiszteletére a
Hagyományok Házában
 
Lajtha László, Kossuth-díjas magyar népzenegyűjtő, zeneszerző és zenepedagógus tiszteletére tartanak ünnepi megemlékezést és koszorúzást június 29-én, Budapesten.
 
A Lajtha László (1892-1963) zeneszerző és népzenegyűjtő tiszteletére rendezett ünnepség a zeneszerző emléktáblájának megkoszorúzásával kezdődik a  budapesti Váci utca 79-es számú ház előtt. A zeneszerző 1923-ban költözött ide családjával és egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig ez volt az otthona. Itt alkotta meg művei nagy részét, és itt nevelte fel két nemzetközi hírű tudóssá lett fiát is. Az emléktáblánál beszédet mond Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója és Mátyus Bálint, Belváros-Lipótváros önkormányzati képviselője. Innen pedig az ünneplők – Nyitrai Tamásés aTükrös zenekar vezetésével - közös zenés sétával indulnak Lajtha László Károlyi-kerti szobrához. Az ünnepség e pontján Gyurkó Csilla, Lajtha jogörököse és dr. Berlász Melinda, az MTA BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa mondanak beszédet.
 
lajthalaszlo-megemlekezes_1.jpg
 
Lajtha Lászlót a népzene, és általában a népi hagyományok iránti szenvedélyes szeretete, és elhivatottsága vezérelte. Még csak 18 éves volt, amikor Bartók nyomán népzenegyűjtő útra indult, Erdélybe, édesanyja szülőhelyére. Számos elismerésben részesült már életében is, többek között - Liszt Ferenc után másodikként - a Francia Szépművészeti Akadémia tagjává választották. Népzenekutatóként főként a hangszeres népzene és a vallásos népének gyűjtésével vált kiemelkedővé, emellett az 1972-ben megindult magyar táncházmozgalom alapvető forrásanyagául is Lajtha széki gyűjtése szolgált.
 
„A névadó mindig példa volt számomra. Személyében nemcsak a nagyformátumú zeneszerzőt tiszteltem, hanem a zenéhez kötődő alázatát is becsültem. Szóbeszédből tudom, hogy amikor Bartókék 1916-ban felvették Lajthával a kapcsolatot, tulajdonképpen egy zenéhez értő szolgát kerestek, no, ez volt Lajtha. Szolga volt a szó legnemesebb értelmében, emellett kimagasló egyéniségére is felnézhetünk: a francia zene frissességét hozta el a magyar népzenei világba. Habitusa is példamutató, a háború után egy sikeres angliai életszakaszból érkezett haza, felvállalva az üldöztetést és nélkülözést. Szívós munkával hozta létre a Lajtha-csoportot: kiemelkedő munkát végeztek Tóth Margittal, Erdélyi Zsuzsannával. Kevésbé köztudott, de a Kossuth-díjjal járó összeget is megosztotta a rászorulókkal. Büszke vagyok arra, hogy hagyatékát a Hagyományok Háza gondozhatja.” – méltatja Lajtha László munkásságát Kelemen László.