Thotmesz Művészeti Műhely: Nofertari szenetet játszik (QV66)

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2015, November 20
Thotmesz Művészeti Műhely / KONTAKT Rádió(87,6 MHz)
2015. november 20.
 
 
A műsor témája
Nofertari sírja, címei, származása, Királynők Völgye, Puduhepa, szenet játék, II. Ramszesz, Abu Szimbel, Ramesszeum, jubileumi ünnep / szed fesztivál, szék, nekhbet fejék, fülbevaló, királyi vászon, dobópálca, asztragalosz
 
nefertari-senet2.jpg
Nofertari szenetet játszik (QV66) / forrás
 
Szenet játék Nofertari sírjában
Nofertari sírjába belépve, az első terem bejárati falának bal oldalán, közvetlen az átjáró mellett található az a jelenet, melyen Nofertari királynő sátorban, egy szenet állványra helyezett játéktábla mellett ül. Ezen 10 bábu áll egymás mellett. A királynő bábui a felé eső oldalon sorakoznak, nyúlánk, felül félgömbben végződő figurák, láthatatlan ellenfeléé inkább spulnira emlékeztetnek.
Nofertari díszes, párnával bélelt háttámlás széken ül, mely alatt egy palota homlokzat formában kiképzett láda helyezkedik el. Fején a királynői fejéket, Nekhbet istennő keselyű koronáját viseli. A madár előre néz, és mindkét oldalon karmaiban egy-egy sen-karikát tart, melyek a királynő sötét, három részes parókáján külön díszként hatnak. A madártest tetején modius látható. Ezen szokott magaslani a királynő jellegzetes kettős tolldísze, mely ezúttal elmaradt. Nem hiányzik azonban legyező formájú kettős fülbevalója, mely ruhájához hasonlóan hófehér színű. A ruha áttetsző anyaga látni engedi Nofertari karcsú alakját. Jobbjában a szekhem, „hatalom” jogarát tartja, bal kezét pedig éppen a bábuk fölé emeli, hogy léphessen. Személyazonosságát a jelenet felett maradt téren 4 oszlopba rendezett hieroglifák bizonyítják: „Az Ozirisszá vált nagy királyi feleség, a két ország úrnője, Nofertari-meretmut, az igazhangú, Ozirisz, a nagy isten előtt.”
A jelenet értelmezésében a következő két kép és a felettük olvasható hieroglif felirat segít, ugyanis Nofertari naoszra helyezett ba-lelke és adoráló alakja felett a Halottak Könyve 17. fejezetének kezdő sorai jelennek meg, melyben az isten-dícséret céljaként a nekropoliszból való ki- és bejárást, a szép Nyugaton való akh-„fényessé” változást, a kívánsága szerinti nappali előjövetelt, a szenet játékot, a sátorban ülést és az élő -ként való előjövetelt kéri. Ez a szövegkörnyezet jól mutatja, hogy a szenet játék nem csak kellemes időtöltést jelentett az egyiptomiak számára, hanem a túlvilági jólét egyik alapvető eszköze is volt az Újbirodalom korában.
A játék neve, a szenetátkelést, áthaladást” jelent. Háromszor 10 kockán kellett 5-7 bábuval áthaladni. Az oszlopokon S alakban lehetett haladni, és bizonyos helyek ennek módját befolyásolták. Egyes kockákra ugyanis jeleket festettek, melyek képek, számok és hieroglifák egyaránt lehettek. Dobópálcikákal, majd asztragalosszal lehetett dobni. Mivel a sírokban viszonylag sok játékos doboz fennmaradt a 18-20. dinasztia korából, és számos festmény is megörökítette a játékosokat, sokat tudunk a játékról. Az adatok összegyűjtésével és értelmezésével különösen Edgar B. Pusch és Peter Piccione foglalkozott, a szabályok azonban így sem teljesen egyértelműek. Hosszú ideig, sok helyen játszották – lehetett több változata. Minthogy azonban sokak fantáziáját izgatja a játék, ma már több változatban kapható, és az Interneten is játszható.
Egy nevezetes parti történetét megőrizte Plutarchos az Iziszről és Oziriszről szóló értekezésében. E szerint a Napisten nem akarta megengedni Nut istennőnek, hogy megszülje gyermekeit. Az Thot segítségét kérte, aki ekkor a Holddal kezdett szenetet játszani. Valahányszor nyert, egy napot kért tőle. Igy jött létre az „év feletti” 5 nap, amikor Ré tiltását betartva, Nut mégis meg tudta szülni Oziriszt, Széthet, Hóruszt, Iziszt és Nephthüszt. Ez a historiola a halott túlvilági megszületésével is kapcsolatba hozható volt.
 
 
QV66
A sír a Királynők völgyében (Biban el Malikat) a QV68 (Meritamun) és QV80 között helyezkedik el. Lépcsős lejáró vezet a bejáratához, melyet Izisz, Nephthüsz, Nekhbet és Uadzset alakja díszít, ill. a két udzsat szem között ábrázolt napkorong.
Innen egy négyszögeltes terembe lehet belépni, melynek bal oldali és szemközti fala kb 1 méter magas padkával lett kiképezve, melyet szabályos közönként a falig érő pillérek támasztanak alá. Az így kialakított fülkék belső falára 3-3 ládát festettek, jelezve, hogy ide a sírfelszerelés különböző tárgyait helyezik el. A jobb oldali falon átjáró vezet egy kisebb kamrába, melyből egyenesen tovább haladva egy újabbat alakítottak ki. A sírkamrába azonban a szemközti falba vágott átjáron lehet eljutni.
Itt ismét lejtős folyosó következik, melynek lépcsősorát az előzőhöz hasonlóan középen rámpa szakítja meg, mely feltehetően a sírkamra felszerelésének, elsősorban a szakofágnak a szállítását könnyítette meg. Szokatlan, hogy ez a sír északi tájolásától eltérően ÉNy-i irányban halad.
A sírkamra, bár egyetlen tér, mégis három sávra oszlik, ugyanis a középső harmad, ami a 4 pillér közötti terület, jó 60 cm-rel mélyebben helyezkedik el. Ebben helyzeték el, mintegy sátorban a rózsaszín gránit szarkofágot, benne az aranyozott fakoporsóval. A falak mentén itt végig patka húzódik, mely csak az átjáróknál szakad meg. Ezek K-i, Ny-i és É-i kamrákba vezetnek. A Ny-i oldalon kis fülkét is kialakítottak, mely feltehetően a kanopuszedények elhelyezésére szolgált.
Sajnos a sír eredeti felszerelése nem maradt meg. Ernesto Schiaparelli 1904-ben már teljesen kirabolva találta, alig néhány dolgot hagytak ott a sírrablók. A falakat borító festményeket többször restaurálták már, legutóbb 1986-1992 között a Getty Conservation Institute. A festékek állapota azonban azóta ismét romlásnak indult a légzés által bevitt pára és kórokozók miatt
 
 
Szerkesztő, műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza