Thotmesz művészeti műhelye: A Vörös Piramis

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2013, June 14
Thotmesz Művészeti Műhely / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2013. június 14.
 
A műsor témája
MEBT hírek: tegnap volt Vanek Zsuzsanna előadása egyiptomi ásatásáról, és az Egyiptomban kialakult helyzetről régészeti szempontból  
Mai téma: Dahsur, Bernardino Michele Maria Drovetti (1776 - 1852), Vörös Piramis, Tört Piramis, lépcsős piramis, Imhotep, szerkezet, graffiti, építkezés, piramiskörzet, Völgy-templom, kikötő
 
Sznofru Vörös Piramisa
Dahsur északi oldalán emelkedik egy vöröses árnyalatú piramis, melynek óegyiptomi neve xa snfrw mr [mHjt], vagyis „Felragyog Sznofru, [az északi] piramis” volt, a délen elhelyezdekő tört Piramis mintájára. A két építményt az egyiptomiak egységben láttak, ezt bironyítja Dua-Re egyik címe is, mely szerint „Sznofru két piramisának a felügyelője”volt. A helybeliek a sok éjszakai látogató alapján az El-haram el-watwat, vagyis a Denevérek piramisa nevet adták neki. 
 
A 4. dinasztia alapítója építtette, immár kezdettől fogva valódi gúlaformára. Alapja szinte teljesen szabályos négyzet, kb. 220 m-es oldalakkal, az éleken 43o 22’ dőlésszöggel és kb. 105 m-es magasságával a 3. legnagyobb Egyiptomban. Feltételezések szerint azért volt szüksége rá a fáraónak, mert másik két piramisépítkezése (Medum, D-Dahsur) nem hozta meg a várt eredményt. Az tény, hogy az ott menet közben bevezetett újításokat itt kezdettől fogva alkalmazták, de vannak eltérések is.
 
Építésének pontos időtartama nem ismert, noha a burkolókövek hátára gyakran festették fel a munkák előrehaladásával kapcsolatos feljegyzéseket. Ezek szerint a legkorábbi dátum a 15. marhaszámlálás idejét nevezi meg, míg a legkésőbbi a 24.-et. Tekintve azonban, hogy ekkoriban már 1 és 2 éves időszakok szabálytalanul követték egymást, pontos keltezésre nem alkalmasak, de a terminus post és antequem-et megadják. Előfordul, hogy munkabrigádok nevei szerepelnek, innen tudjuk, hogy volt pl. „nyugati” és „zöld” csapat.  
 
Újítás, hogy valamennyi belső építményt a piramis magjában alakították ki, szerkezetük azonban a korábbi mintát követte. Három kamra található, kettő lejjebb, a lejtős majd vízszintes folyosó végén, egy jóval magasabban, de a 2. kamrából induló járaton keresztül közelíthető meg. A majdnem 8 méter magasan levő járatot ma falépcsővel lehet elérni, melyet Dahsur idegenforgalom számára történt megnyitása után építettek a turisták számára. Az 1750-ben készített felméréskor még a létra hiánya miatt nem tudták megközelíteni a helyiséget.
 
A szokásnak megfelelően az északi oldalon helyezkedik el a bejárat, 28 méter magason, és a középtengely felé vezet. Az első előkamra előtt itt is megtalálható a kis árok, feltételezhetően az építkezés idején az esővíz felfogására szolgált. A 2. előkamrát pontosan a piramis középtengelyébe építették. Mindkettő É-D-i tájolású, a 3. dinasztia óta szokásos tájolásnak megfelelően, és 11 lépcsős álmennyezettel zárul. A köztük található átjáró kiképzése a gizai Nagy Galériát idézi, ezért ezt is szokták előképnek tekinteni. Falain több graffiti olvasható.
 
Érdekes módon a sírkamra K-Ny tájolásra váltott, és mészkő borítja falait. Feltételezések szerint ez egy Ramesszida kori restaurálás eredménye. Padlózatát mindenesetre alaposan feldúlták a rablók, talán a sírt keresve. Szarkofágnak ugyanis itt sincs semmi nyoma, bár múmiát találtak. Sajnos ennek kora ma már megállapíthatatlan. Magának a kamrának a kialakítása megegyezik a két előkamráéval, de nagyobb méretben.
 
1980-tól a Német Régészeti Intézet kapott engedélyt itt ásatások folytatására. Az eredmények nem csak a piramis építésének rekonstrukcióját segítették elő, de olyan töredékek is előkerültek, melyek alapján össze lehetett állítani egy piramidiont, vagyis a piramisok tetejére helyezett kis piramist. Egyelőre ez az egyetlen ismert óbirodalmi piramidion. 
 
Az ő munkájának köszönhető a piramistemplom alapjainak a feltárása is, mely azonban olyan hiányos állapotban maradt meg, hogy sok esetben csak feltételezni lehet a fal helyét. Ennek a következménye, hogy két különböző rekonstrukciót is készített, a 3. és a 4. dinasztia stílusában. Érdekes K-i falában egy mészkőbetét, melyen K-Ny irányú véset látható. Feltehetően a piramis középpontja és a templomtengely megjelöléséhez mérőpontként szolgált.
Egy középső helyiségben történt az áldozat bemutatása, és talán itt lehetett az álajtó is – ennek lehetnek a darabjai a gránit töredékek. Áldozati edények, tálak, sörös edények és más kerámiák is az áldozati funkciót erősítik meg. Keleten volt a főbejárat, Északon a mellékkapu – csak ez maradt fenn. Egy dombormű töredéken a jubileumi ünnep ruhájában látható a fáraó.
 
A piramiskörzethez itt nem tartozott kis piramis, ezért többen is feltételezik, hogy a Tört Piramist ennek a kultikus piramisának tekintették, ezért is forrhatott össze kultuszuk a papi címekben. A DK-i oldalon viszont találtak egy vályogépületet kemence maradványaival. Ennek alapján műhelynek gondolják. Az ÉK-i sarokban a körítőfal mentén viszont a szintén vályogból készült épület kultikus célokat szolgált a kerámia leletek szerint.
 
Maga a körítőfal vályogból épült, de a Keleti oldalon mészkőborítással látták el. K-Ny-i tájolású, és 3,65 m széles. Bár Sznofru másik két piramisánál épült feljáró, itt nincs nyoma. Stadelmann feltételezése szerint a fáraó halála miatt gyorsan kellett befejezni az együttest, és a két templom megépítése után már nem maradt erre idő. A vályog használata is ennek lehetett a következménye. A völgy-templomot is körítőfal vette körül, és DK-i falának kapujánál találta meg L. Borchard I. Pepi dekrétumát 1904-ben, mely Sznofru korabeli kultuszát tanúsítja.
 
 
Szerkesztő, műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza