Thotmesz művészeti műhelye: A Barlangok Könyve Merneptah fáraó sírjában (KV8 )

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, August 24

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012 augusztus 24.
 
A műsor témája
mai téma: a Barlangok Könyve, Merneptah sírja, sírépítészet, sírrablás és uzurpálás, túlvilági démonok és életük, a bűnösök megbüntetése, a Nap újjászületése, Ozirisz, világkép változása.
 
 
Merneptah sírja a Királyok Völgyében (KV8)
A Királyok Völgye 8. számú sírja Merneptah fáraó örök nyughelyeként készült, a fáraó múmiáját mégis a KV 35-ben, vagyis II. Amenhotep fáraó sírjában találta meg Victor Loret 1898-ben. A 20. dinasztia végén elharapódzó sírfosztogatások miatt ugyanis a thébai Amon-papság a királyi múmiák egy részét itt rejtette el a 21. dinasztia korában. Valószínűleg ennek a tevékenységnek köszönhető az is, hogy a fáraó 3. rózsaszín gránitból faragott koporsóját Pierre Montet Taniszban találta meg, és benne I. Pszuszennész fáraó nyugodott.
 
A sír a korábbi előírásokhoz képest több szerkezeti változásról tanúskodik. Újítás az egy tengelyes, egyenes szerkezet, a belső magasság megnövekedése, a mellékkamrák számának a csökkenése, de a szélesebb, impozáns bejárat is. Teljes hossza majdnem 165 méter, és legnagyobb magassága majdnem 6,5 méter. Sokáig úgy tartották, hogy az itt szokásos akna ezúttal kimaradt az építkezésből, de az 1985-1988 között Edwin C. Brock vezette tisztításai munkák során kiderült, hogy csupán eltömődött a sírrablók, ill. látogatók tevékenysége és a természeti folyamatok együttes hatására.
 
Ez az akna („kút-terem”) három lejtős folyosó után következik, és egy pilléres csarnok kapcsolódik hozzá. A csarnok érdekessége, hogy egy szintén pilléres kamra kapcsolódik hozzá, mely apja, II. Ramszesz halotti kultuszát is szolgálta. Két következő folyosó előcsarnokkal, ill. előkamrával vezet a sírkamrához, melyben két sorban 4-4 pillér támasztotta alá a boltíves mennyezetet. Itt négy kisebb oldalkamra és egy nagyobb hátsó kamra két kiegészítő kamrával teszi teljessé a hypogeumot.
 
A domborműves díszítés a király és az istenek találkozásait, a halotti szertartásokat és a túlvilág képeit örökítette meg. Kezdődött a Naplitániával, következett a Kapuk Könyve és az Amduat, majd a pilléres csarnok után a Szájmegnyitás szertartását ábrázolták, az előcsarnokban a túlvilági ítéletet (HK125), végül a sírkamrában a falat a Kapuk Könyve (Dél), a Föld és Barlangok Könyvének (Észak) a jelenetei borították, míg a mennyezeten asztronómiai képek sorakoztak. A 135 graffiti tanúsága szerint a görög-római kori látogatók mindebből csak az első részt ismerték, a pilléres csarnokkal bezárólag.
 
 
A Barlangok Könyve
A 19. dinasztia elején kialakított Barlangok Könyvének zárójelenetét Howard Carter 1903-1904-es feltárása nyomán ismerte meg a világ. Ez a teljes túlvilági vezető képi összegzése: a Napistent Nut istennő égből kinyúló karjai nappali útjára engedik, amikor a gyermek fejjel lefelé a föld felé ereszkedik. Alatta skarabeusz képében látni. Héper a hajnali Napot jelzi, kosfeje azonban a lenyugvó, esti napra utal. Végül szinte a földre érve, ismét vörös napkorongot látni, mely önmagában három formában is megjeleníti az istent: a korong a delelő nap jele, színe a pirkadatra és alkonyatra utal.
 
A továbbiakban a túlvilág, a Duat lakói láthatók: maga a fáraó kartusa alakjában közvetlen a napkorong alatt helyezkedik el, így ő is részesül annak ünnepélyes fogadásában, a hozzá intézett imákban. Ugyanis két imádásra emelt karú alak áll az alsó korong mellett, mögöttük pedig az itt élők ba-lelkei és árnyai. A jobbról sólyom, balról kos fejes emberek a felirat alapján a „titkos/titokzatos alakok/dicsérők”, akik „az alvilág nagy és titkos istenét, Rét dicsőítik a barlangjaiban.”
 
Ahogy fejjel lefelé az égbolton Nut karjai felé haladnak, átszelik azokat a mezőket, ahol egy-egy váltóháromszöggel kialakítva két-két domb található. Az alsókon kis halom fölé hajlik egy ember, aki „a duat nagy és titokzatos istene, dicséri ő Rét a barlangjában minden nap, napi feladataként.” A VI. Ramszesz sírjában olvasható magyarázat szerint itt napkorongjában az alvilágon halad át Ré, annak lakói pedig két karjukkal felemelik. Előjönnek a lelkek és az árnyak, hogy fogadják, és az égbolt közeledik az alvilághoz. Sajnos a felirat vége hiányzik, így csak sejthetjük, hogy a „két nagy isten”, vagyis Ré és Ozirisz egyesülésével és az élet újra indulásával fejeződhet be.
 
A könyv teljes ábrázolásaiból tudjuk, hogy ebben az esetben hat „barlangra” (qrrt) oszlik a túlvilág, és ezeken halad át Nut testében a napbárka. Út közben Ré megvilágítja az itt lakókat, akik csoportokba rendezve fogadják őt, és imádkoznak hozzá. Az első két barlangban 5 sávba rendezve ábrázolták őket, a továbbiakban háromban. A túlvilági lények között felnőtt férfiak és nők között tekeredő és ágaskodó kígyók, lélek-madarak és Aker kettős szfinx alakja látható. Többször ovális koporsóba zárva, emberi és múmia alakban jelennek meg, fejük pedig harcsa, cickány, krokodil, bika, kos, sólyom, sakál és kandúr formájú is lehet.
 
Az alsó sávot végig a bűnösök számára tartották fenn, akik különböző büntetésekben részesültek, és soha nem részesültek a napkorong által kibocsátott fényben. Jobbára hátrakötözött kézzel látni őket, többször levágott fejjel, az 5. barlangban üstben főve, a 6. barlangban kitépett szívvel. Néha fejjel lefelé ábrázolták őket.
 
Elképzelhető, hogy két önálló könyvből olvasztották eggyé, mivel két kezdő képpel látták el: függőleges oszlopban középen egy napkorong mellett újabb oszlopban a kosfejű Napistennel az 1. és a 4. barlang előtt. Az utóbbi esetben még egy oszlopban, az említett kettő között a Kapuk Könyvének egy kapuőrző kígyóját is megörökítették. Ez utóbbi részben a három sávos beosztást még két újabb ábrázolás is megtöri az 5. barlangban. Itt Nut felemelt karú ábrázolása áll szemben egy fején ba-madárral ábrázolt, Ozirisszá vált phallikus múmiával.
 
 
 
Szerkesztő és műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Zene: Nur el Ain / Men awel marra és Nafs el Makan