Miért is nevezetes a régi magyar történelemben június 6?

2013, June 6 - 20:37 | dr. Kiss H. Margit Teréz
Miért is nevezetes a régi magyar történelemben
június 6?

Sok oka lehet, íme egy:

Kerek 567 évvel ezelőtt választotta ugyanis a pesti országgyűlés Magyarország kormányzójává Hunyadi Jánost (1407-1456), hogy egy 4 tagú tanáccsal irányítsa az ország ügyeit, ill. egy 12 tagú tanács bevonásával intézze az igazságszolgáltatást. Voltak további megkötések is, de a hadikészülődésre való tekintettel az adókivetés jogát szabadon gyakorolhatta. Legnagyobb tette is ebbe a körbe tartozik, a nándorfehérvári diadal, melynek emlékére Kallixtus pápa elrendelte, hogy délben Európa-szerte meghúzzák a harangot, és bevezette Urunk színeváltozásának ünnepét.
 
Az esemény természetesen nem előzmények nélkül történt. Előzőleg Luxemburgi Zsigmond, majd az őt követő Habsburg Albert (1437-39) szolgálatában állt. Halála után mégis (I.) Ulászló megválasztását támogatta, hiszen Albert még meg sem született gyermeke képtelen lett volna az országot megvédeni a fenyegető oszmán török hódítástól.
Ulászlót 1440. január 1-én az országgyűlés királlyá választotta, és Hunyadi János Újlaki Miklóssal a török határ védelmét vállalta. Egy évvel később mégis belharcokban vett részt, és Bátaszék mellett döntő győzelmet aratott a Garai László vezette Habsburg-barát csapatok felett. Az Ulászló és László pártiak között a végleges békekötés viszont jóval később, 1442. december 14-én történt. Hunyadi érdemeit a király még 1441-ben az erdélyi vajda és temesi bán címekkel jutalmazta, valamint Nándorfehérvár főkapitányává nevezte ki.
Hunyadi ezekben az időkben számos sikeres hadjáratot vezetett a terjeszkedő Oszmán birodalom ellen, melyek között az ún. hosszú hadjárat (1443) során egészen Szófiáig jutott. A következő évben azonban, a várnai csatában II. Murad szultántól vereséget szenvedett (1444. nov. 10.), a király életét vesztette, Vlad havasalföldi vajda pedig elfogta Hunyadit. A nádor fenyegetésére szabadult, és hazatért, hogy az ország 5 főkapitányainak egyikekének lássa el feladatait. Az országos tanács tagjává választották.  
 
Kormányzói tevékenysége során folytatta a török ellenes hadviselést – eközben azonban kétszer is elárultak, és fogságba esett (Rigómező), ami még inkább növelte török ellenes elszántságát. 1447 szeptemberében megkapta Buda várát, 1448 februárjában pedig hercegi címet kapott, bár ezzel egyáltalán nem élt.
Közben az ifjú király Frigyes német-római császár foglya volt. 1452 tavaszán azonban a szövetséges magyar és alsó-ausztriai rendek hadat indítottak a császár ellen, és június 20.-án Bécsújhelyen bekerítették seregét – ekkor a császár átadta a 13 éves ifjút Cillei Ulrik grófnak. A november 11.-én a Bécsben összehívott országgyűlésen pedig elismerték királyságát. Hunyadit "királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé” nevezték ki.  
Nyugalom azonban nem következett, a belső ellentétek a felszín alatt tovább dolgoztak. Ennek eredményeként a királyt Prágába vitték, ahol gyakorlatilag házi őrizetben tartotta Pogyebrád György cseh király. Közben Hunyadi 6 éves szövetséget kötött vele és további 8 főúrral, akik ellen Garai László és Cillei Ulrik vezetésével az ellenpárt harcot indított. De rövidesen megegyezés született, és a két főúr családi szövetségben állapodott meg, ami azonban Cillei Erzsébet rövidesen bekövetkezett halála miatt meghiúsult – Hunyadi Mátyás biztosítékként Prágába került. Közben V. László Cillei Ulrik segítségével Bécsbe jutott, ahonnan Hunyadi halála után, 1456 októberében tért vissza Magyarországra, amikor Cilleit választották meg kormányzónak. Alig egy hónappal később azonban Hunyadi Lászlót, miután az megölte Cilleit, nevezte ki a király kormányzónak, aki a következő évben (1457. március 16.) pallos általi halálra ítéltetett.
De ezekhez az eseményekhez már inkább Erkel Ferenc operáját ajánlom.