Thotmesz művészeti műhely: Neuszerré piramisa

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2014, May 16
Thotmesz Művészeti Műhely / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2014. május 16.
 
 
A műsor témája
Mai téma: Abuszir, Neuszerré fáraó piramiskörzete, Noferirkaré, Khentkaus, Noferefre piramisai, királynői piramisok, Lepsius, Borchard, papirusz-oszlop, pülon, oroszlán és királyszobor
 
Neuszerré piramis-együttese
 
niuserre-map.jpg
Neuszerré piramis-együttes / forrás: 
 
 
pyramide_de_niouserre_2.jpg
Neuszerré piramisa és haltoti templomának rekonstrukciója / forrás
neuserrefeljaroval.jpg
Neuszerré halotti temploma, mögötte Noferirkaré piramisa / forrás 
pyramidesneuserre-noferirikare_abousir_3.jpg
Neuszerré és Noferirkaré piramis együttese / forrás
     
Az együttes neve: Mn-swt-Nj-wsr-Ra ”Neuszerré helyei maradandók”
Sz: 78,9 x 78,9 m, M: 51,68 m, mészkő – dőlésszög: 51°50′  
Helye: Abuszír, Szahuré és Noferirkaré piramisa között
 
A piramis-együttesre a figyelmet először John Shea Perring (no. 14.) hívta fel, aki 1836-1840 folyamán az egyiptomi úthálózat építésén dolgozott, de közben komoly figyelmet szentelt a piramisok kutatásának. Ezt követően Carl Richard Lepsius írt róla (XX.), aki 1842 és 1845 között utazta be Egyiptomot a porosz király felkérésére, hogy aztán 12 kötetes munkájában bemutassa nevezetességeit (1849-1859). Ezt a piramist olyan rosszul építettnek tartotta, hogy fel sem merült benne az a lehetőség, hogy az ott talált Neuszerré feliratnak valóban volt köze a piramis építőjéhez, vagy netán az ő számára készült. Ez a megállapítás csak Ludwig Borchard ásatásának az eredményeként született meg (1907).
 
Lepusztult, és teljesen kirabolt állapota ellenére a piramis alaprajza rekonstruálható, így tudjuk, hogy szabályosan északi oldalra épített bejáratától vízszintes folyosó indult, majd az első kamrát lezáró 3 portikullis kő után irányát kissé megváltoztatva, és enyhén lejtve halad az előkamrához, melyhez a piramis középpontjában csatlakozik a sírkamra. Ezt hármas nyeregtetővel fedték. Maga a piramistest a helyi kövekből homok és törmelék felhasználásával kialakított 7 lépcsős maggal készült, amit turai mészkővel borítottak, és sarkain asszuáni gránittömbökkel erősítettek meg. Körítő fala keleti oldalán két oldalt kimagasodik és kiszélesedik, mintegy hegyként emelkedik ki. Ezért is gondolják, hogy az ahetet, a fényhegyet jelképezi, melynek két domborulata között a Nap hajnalonta felkel, hogy újra indulhasson az élet. Ezt a kiegészítést sokan a pülon előzményének tekintik.
 
A piramishoz a keleti oldalon csatlakozik a halotti, vagy piramis-templom. Ennek álajtós áldozati terme a piramisfal közepén található, tőle délre a király szobrai számára készített 5 szoborfülke, északra pedig raktárhelyiségek helyezkednek el. A falakon a domborművek a rituális cselekményhez kapcsolódnak. Látható köztük a király is az istenek társaságában.  Szerkezeti újítás, hogy a belső szentélyből kilépve egy oszlopos kamrát építettek, ill. hogy még kijjebb haladva a belső templomot a külső templom résztől elválasztó központi folyosóról nyílik egy kis kamra, melybe monumentális oroszlán szobrot állítottak. A piramis körítő falán kívül eső oszlopos udvar és a kijárati folyosó két oldalán a raktárakkal viszont azért szokatlan, mert lényegesen keskenyebbre építették, mint a templom belső részét – a kimaradt teret előkelők masztabái töltik ki. A templom külső falán is az udvari emberek alakjait ábrázolták.
Alapozásához földalatti kamrákat építettek, melyeket kőtörmelékkel és homokkal töltöttek ki. Tetejére a templomból vezetett lépcső.
 
A halotti templom a felvezető úton keresztül volt megközelíthető, melynek teljes hosszát bazaltból készítettek. A falakat domborművek díszítették. A fennmaradt részletek alapján ezeket festették, és a király valós és jelképes tetteit örökíthették meg – egyik jelenetben szfinx formájában tapossa éppen el ellenségeit. Iránya a felső harmadban élesen megtörik, lehetővé téve így, hogy az eredetileg Noferirkaré piramisához vezető út fiának a halotti templomába torkolljon. A völgytemplom felőli végén a feltételezések szerint megláncolt ellenségek szobrai álltak.
 
A völgytemplomnak két, oszlopos bejárata is volt. Egyik a rámpával ketté osztott kikötő felől volt megközelíthető. Itt hat papiruszszálból formázott kőoszlopok álltak két sorban a bazalt padlóra állítva. A szemközti oldalon négy oszlopos csarnok szolgált bejárati térként, melyet külső lépcsőn lehetett elérni. A falak asszuáni vörös gránit alapzaton álltak, és mészkőből készültek. Finoman faragott jelenetek díszítették őket, mint pl. az ellenségre lecsapó király és a királyt szoptató istennő. A középső kis helyiségben a fáraó szobrait 3 fülkében helyezték el, de előkerültek fogoly szobrok, oroszlán töredékek és Reputnebu királynő alabástrom feje is. Padlószintje 5 méterrel a jelenlegi talajszint alatt van.
 
A mellékpiramis a szokásos déli oldalon emelkedik, és T formájú belső járatot alakítottak ki benne. Alul 15,5 x 15,5 m területet tölt ki, magassága 10,5 lehetett.
 
Neuszerré építészeti tevékenysége azonban saját halotti-együttesénél jóval szélesebb körű volt. Bár Abuszir környékén túl alig van nyoma, itt ő fejezte be apja, Noferirkaré piramisát – melynek feljáróját a sajátja felé irányította át, és szintén neki köszönheti anyja II. Khentkaus királynő, meg bátyja Noferefré piramisaik elkészültét. További 2 kisebb piramis szintén tőle származik. Egyikben (Lepsius XXIV) fiatalasszony múmiáját tárták fel a cseh régészek, aki feltehetően felesége, Reputnebu volt. A másik (Lepsius XXV) igen ritka szerkezetű, mivel ikerpiramis, de tulajdonosa(i) nem ismert(ek). Talán további feleségeké lehettek.  Még egy nagy munkája volt, ezt következő Thotmesz rovatunkban mutatjuk be: naptemplom együttese.
 
 
Szerkesztő, műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza