Kontakt Rádió (87.6 MHz)

A műsor felépítése:

I. Kaleidoszkóp / kiállítási hírek

II. Bemutatjuk / a budapesti Néprajzi Múzeum kiállításait

 

Néprajzkutató, aki több mint 3 évtizede dolgozik muzeológusként. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum után került a Néprajzi Múzeumba, melynek 10 éven keresztül főigazgató-helyettese volt. Kutatási területe a földművelés történetére, a paraszti életre és gazdaságra koncentrál. Emellett azonban széleskörű társadalmi tevékenységet fejt ki a magyar múzeumügy érdekében.

 

A Néprajzi Múzeum tudományos titkára, az Ázsia- és Indonézia-gyűjtemény vezetője. Felsőfokú tanulmányait a budapesti ELTE előtt a kölni egyetemen antropológia, filozófia és skandinavisztika szakon végezte. Sokoldalú érdeklődéseit terepmunkái is jelzik, melyekben a cigányság, Budapest külvárosa, a lappok és Kína meg Japán kutatása egyaránt helyet kapott.

 

 

 

Budapest, Klebelsberg Kultúrkúria (Templom u. 2-10) 

A kiállításon elsősorban az egyiptomi Aszala Egyesület körébe tartozó művészek alkotásaiból látható egy válogatás. A modern mai egyiptomi festészet bemutatott alkotásaiban különböző művészeti tendenciák érvényesülnek, melyek a természet művészi tolmácsolásától az elvont, színek és formákra bontott valóság megörökítéséig a lehetőségek széles skáláját vonultatják fel. A kiállítást Magyar Ari rendezte, aki idén márciusban Kairóban rendezett tárlatot a modern magyar festészet bemutatására. A helyszín megválasztása nem véletlen, utalni kíván Klebelsberg Kunó kulturális, a művészet megismertetését szorgalmazó kezdeményezéseire is.

 

Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Városliget, Vajdahunyadvár)

A Múzeum idén Széchenyi István (1791-1860), „legnagyobb magyar” halálának 150. évfordulójáról egy kamarakiállítás formájában emlékezik meg. A tárlat a hazai viszonyokra alkalmazott első reformprogram kidolgozójának az életét a kezdetektől a tragikus végig dokumentumok segítségével mutatja be - köztük az Al-Duna és a Tisza szabályozási munkáit és az Állattenyésztő Társaság megalapítását, de kitér a Tudományos Akadémia alapítására, a 48-as eseményekre, a Döblingenben töltött időkre és más gazdasági, politikai és kulturális tevékenységeire is.

 

Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Városliget, Vajdahunyadvár)

A tárlat a lóversenyek két kiemelkedő teljesítményt nyújtó versenyparipájának állít emléket és a feltűnésük közötti időszakot mutatja be. A hazai lótenyésztés első, és máig felülmúlhatatlan teljesítményét Kincsem (1874-87) nevéhez fűződik. A lovat Blaskovics Ernő és Hesp Róbertnek köszönhetően nem csak itthon csodálták meg: világviszonylatban első helyet szerzett magának, hiszen 54 versenyben indult, és mindet megnyerte. Rajta kívül többi kiemelkedő versenylovunk történetébe lehet itt a képek és tárgyak segítségével betekintetni. Már egy gyermekrajz kiállítás is kapcsolódott hozzá.

 

Budapest, Nagytétényi Kastélymúzeum (Kastélypark u. 9-11) 

A kastélymúzeumban idén is megrendezésre került az immár hagyományossá vált „Korok - virágok” rendezvény, melynek keretében virágba öltözött az állandó kiállítás. A ma véget érő rendezvény keretében mind a 28 teremben virágkompozíciók pompáznak, melyeket a termek által bemutatott korok képzőművészeti és iparművészeti alkotásai ihlettek. Az 500 év virágkötészetét átölelő szín- és illatpompa mellett egy kamarakiállítás ennek az időszaknak hivatalos és népi gyógyászatát is bemutatja a gyógynövények és azokat tartalmazó füveskönyvek segítségével.

 

Szeged, Somogy könyvtár (Dóm tér 1-4.)

A kiállítás a Délmagyarország napilap történetét mutatja be. A munkatársak életén, tevékenységein keresztül, és a napilapban észlelt változások alapján nem csak a szerkesztőség munkájába lehet betekinteni, hanem a régió története is megelevenedik. A dokumentumok a könyvtár folyóirat-, fotó- és kéziratgyűjteményéből kerültek ki.

 

Szeged, Somogy könyvtár (Dóm tér 1-4.)

A Somogyi könyvtár könyvtári tevékenysége részeként régi, féltett anyagát kiállítások sorozatával is közkinccsé teszik. Ezen tárlatok egyike mutatja be Pósa Lajost, aki tanár, költő és lapszerkesztőként a gyermekirodalom fellendítésén fáradozott. Számos fiatal írót fedezett fel, és indított útjára, közöttük Krúdy Gyulát és Móra Ferencet. 

 

Szeged, Szegedi Nemzeti Színház (Vaszy Viktor tér 1) 

A 4 éve elhunyt operaénekes színpadon kívüli életét mutatja be a kiállítás. A tárlókban családi fényképek, operaházi belépőjegyeket sorakoznak, no meg a fellépések előtt használt kis szintetizátora, az elmaradhatatlan Szent Antal-szobor és saját kezűleg írt receptek sora, hiszen a művész szakácskönyvet is írt. Természetesen a turnék emlékei is láthatók, mint például jelmezek, plakátok. Előkerültek gárdonyi nyaralásainak pillanatképei is.

 

Kiskunhalas, Csipkemúzeum (Kossuth u. 37/A) 

A délalföldi kisvárosban több mint 100 éves hagyománya van a csipkevarrásnak. Műveik több világkiállítás nagydíját is megnyerték. Olyan értéket képviselnek az itt készített, teljes mértékben kézzel varrott csipkék, hogy súlyuk grammonkénti értéke az aranyéval vetekszik. Mintegy 60féle öltéstechnikát használnak, és az eredeti motívumokat új kompozíciókkal bővítik. A műhelyben készült munkák, ahová szintén betekinthet a látogató, hungarikumnak számítanak. A múzeum jelenleg egy japán kiállításnak is otthont ad, melyben a textíliákon és ruhákon kívül virágkompozíciók is gyönyörködtetik a szemet – és az orrot.

 

Salgótarján, Nógrádi Történeti Múzeum (Múzeum tér 2.)

A város környékén komoly természeti értékek találhatók, melynek különösen értékes részét képezik a madarak. Megfigyelésüknek és kutatásuknak helyi gyökerei az 1960-as évektől váltak igazán jelentőssé, amikor Varga Ferenc (-2006) a kakukk életével és szokásaival kezdett foglalkozni. Kakukktojás gyűjteménye valódi ritkaság. A kiállításon a természettudós munkásságán túl a környék tájának és az itt élő embereknek a kapcsolata is bemutatásra kerül.

 

Debrecen, Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum (Péterfia u. 28)

A 80 éves jubileumát ünneplő Déri Múzeum időszaki kiállításán Égerházi Imre (1925-2001) festőművész alkotásain keresztül a hagyományos paraszti élet szokásaihoz és eszközeihez kerül közel a látogató. A művész a XVI. századi freskófestő, Egerházi Képíró János kései leszármazottja. Az Alföld egyik vezető mestereként tartják számon. 1962-től több mint 100 egyéni és 400 csoportos kiállításon vett részt, és alapító tagja volt a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, ahol 30 éven át dolgozott.

 

Keszthely, Balatoni Múzeum (Múzeum u. 2)

A Balaton múltját és jelenét, élővilágát és fürdőkultúráját bemutató Múzeum egy kezdeményezésnek is helyet adott. Először került sor olyan festészeti kiállítás megnyitására, mely a térség művészeinek az alkotásait mutatja be egy helyen és egy időben.

Reverence - Szentföldjeink - Kelle Antal kiállítása -  május 9. – 2010. június 3..

Pécs, Cella Septichora Látogató Központ  

A ravennai mozaikok után most a Szentföldre látogathatnak el az ide betérők. Kelle Antal képzőművész-artformer “Mű a Szentföldről” című munkája valójában egy 1,5m x 0,6m-es bronz szobor, melybe különböző jelképeket épített be a művész. A felületek belső gazdagsága egy kívülről geometrikusan letisztult tömbbe, szentföldünk egy rögébe van elhelyezve. A szobor a kiállítás után a Vatikánba kerül.

 

Szentendrei Művésztelepi Galéria (Bogdányi u. 51) -

A kiállítóhely műtermet utánzó épületében elsősorban a városhoz kötődő művészek és alkotások kerülnek bemutatásra. A Belvárosi Művészek Társasága több mint 100 tagot számláló, 1994-ben alapított művészeti egyesület, mely a Nádor Galériához kötődik. Jelenlegi kiűllításuk kurátora Mayer Róbert.

 

Veszprém, Művészetek Háza Csikász Galériája (Vár u. 17)

A Tárlat három művész alkotásain keresztül a művészet sokszínűségére és sokrétűségére kívánja felhívni a figyelmet. A Kolozsváron szülelett Szotyori László festészete a 80-as évek első felében kezdett kibontakozni. Ezredvégi témákat dolgoz fel, és bár első pillanatra látványfestészetnek tűnik, mégis a képzeletben gyökeredzik. Kő Boldizsár grafikái az útirajzok széles skáláján mozognak, melyek az utóbbi években bizarr állatfigurákkal teli rézkarcokkal egészültek. Veszely Beátát viszont leginkább intermediális művésznek lehet nevezni, aki a modern technikák különös ötvözetével hozza létre alkotásait.

 

Debrecen, Tímárház – Kézművesek Háza (Nagy Gál István u. 6.) 

Az Ungváron született Duncsák Attila festőművész kiállítása különös színfolt a magyar festészet egén. Szentpétervár barokk kultúrája, a szovjet művészet realizmusa, majd a kassai szlovák képzőművészek hatása sajátosan formálták és érlelték alkotásait. Művészete eleinte inkább az üveg és kerámia területén bontakozott ki, majd Kassába költözése óta leginkább a festészetben nyilvánul meg.

 

Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum (Rákoczi Ferenc u. 2) 

Borgó György Csaba teológiai tanulmányai után még Erdélyben kezdett festészettel foglalkozni. 1986 óta azonban a Szentendrei Grafikai Műhely tagjaként alkotott, míg kialakította saját, önálló irányzatát, és ma már a MAMŰ csoport alapító tagjaként dolgozik. Alkotásai között szobrok, grafikák, festmények, sőt szőnyegek is találhatók. Absztrakt szürrealizmusa a performanszok műfajával is jól megfér.

 

Budapest, Rendőrség-történeti Múzeum (Mosonyi Mihály u. 7)

Az 1908-ban alapított Bűnügyi Múzeum teljes anyaga megsemmisült a II. világháborúban. Az újjászervezett és újragyűjtött anyag egészen 1999-ig zárt körben, bonyolult előkészítő műveletek eredményeként volt csak látogatható. Ma 1848-tól napjainkig terjedő gyűjteménye nem csak a múlt dokumentumait tárja minden idetévedő látogató szeme elé, hanem a bűnjelek, makettek és fényképek segítségével a rendőrség nyomozói, szakértői munkája is új megvilágításba kerül.

 

Parád (Sziget u. 10)

Az épület egy tipikus palóc nagycsalád életét szemlélteti a tájházzal és berendezési tárgyaival a 19. század végén. A zsúptetős kőház a falu közepén van, egy három részre oszló telek első egységében. Udvarán ólascsűr, hidasól és gémeskút áll. Az itt lakók életmódja némi hasonlóságot mutat az Átányban élőkével (ld. Néprajzi Múzeum kiállítása), mivel a férfiak itt is külön laktak – az istállókban és a padláson aludtak.

 

A hét végén (május 15-16) ismét megrendezésre kerül a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében a Múzeumok majálisa, melynek bőséges programját (ld. melléklet) egy óra alatt még felsorolni sem lehet. Ha valaki kíváncsi rá, érdemes elmenni, és a helyszínen az előadások, bemutatók, foglalkoztatók révén, valamint az árusító helyeken tájékozódni a múzeumok kínálatáról – nem csak Budapesten, hanem vidéken is. 

 

 

Ez a heves megyei falú a 20. század végéig ismertebb volt a német és angol nyelven olvasó néprajzkutatók körében, mint a hazai szakemberek előtt. Pedig Fél Edit és tanítványa, Hofer Tamás két évtizedes gyűjtőmunkája során hihetetlenül sok és érdekes anyagot gyűjtött össze a falu életéből. A Hofer Tamás 80. születésnapjára megnyitott kiállítás a gyűjtőmunka során megvásárolt tárgyaknak kb. tizedét mutatja be, a fényképfelvételeknek már jóval kevesebb hányadát, és a több 10ezer oldalnyi kéziratos anyag elenyésző részét. Az arányok nem véletlenül alakultak így. A kutatás célja nem a Múzeum tárgyi emlékeinek a gyarapítása volt, hanem a hagyományos alföldi falu életformájának a rekonstrukciója. Itt ugyanis még az 50-es évek elején is megőrizték az ősi életmódot. A település belső magját alkotó területen laktak az asszonyok, és itt voltak a kisebb ólak, a falu külső körében pedig az istállók és termények. Férfiak és nők naponta többször jöttek-mentek a két rész között, de nyugovóra rendszerint ki-ki a saját felségterületén tért. A férfiak így a „tüzelős ólban” éjszakáztak. Ez persze lefekvés előtt a társasági élet színtere is volt, ahol azonban a nőknek nem volt helye. Egy másik érdekesség az eszközök sokfélesége és az a gyakorlati érzék, amely használatukban és újrafelhasználásukban megnyilvánult az állandó és találékony átalakítások révén. A kiállítás a múlt feltárásán túl szeretné ennek a gazdálkodási módnak a mára is érvényes értékét és üzenetét közvetíteni, hiszen őseinktől érdemes a hasznos tapasztalatokat átvenni és továbbfejleszteni.

 

A Múzeum egy több szempontból is különleges kiállítással fogadja itt a látogatókat. A terembe belépve, ókori maszkokat látunk, majd Óceánia kincsei tárulnak szemeink elé, végül a szokatlan szín és formavilág kavalkádját a távol-keleti aranyszín uralma zárja. A kiállítás ilyen felépítése hivatott rávezetni a látogatót a maszkok feltehető funkcióira – használatuk leginkább szertartásokhoz kapcsolódott, akárcsak a magyar néprajzi anyagban. Az utóbbi 27 aranymaszk egy magángyűjtő, Zelnik István vásárlásainak az eredménye, aki számos ázsiai emléket vett meg és gyűjtött össze. Maszk gyűjteménye a világon egyedülálló darabokat is magáénak mondhat – nem csak értékes anyaga, hanem kora és művészi kidolgozottsága, valamint több esetben ritkasága vagy éppen egyedi volta miatt. Mivel vásárlás útján kerültek birtokába, eredeti kontextusuk ma már ismeretlen, és párhuzam nélküliségük miatt éppen a leginkább különleges darabok valódi rejtélyt jelentenek. Egy újfajta vizsgálat segítségével állapították meg, hogy hány száz évvel ezelőtt melegítették fel őket utoljára. És bár ez nem feltétlenül jelen alakjuk létrehozásával, de később már bizonyosan csak hidegtechnikával módosíthatták. Az anyag időben a Kr.e. 2. századtól a néprajzi értelemben vett máig (vagyis a 19-20. század idejéig) terjed. Pontosabb meghatározásukra stílusuk, motívumkincsük nyújthat csak támpontot, ám ez éppen az unikumnak számító daraboknál még rengeteg kérdést vet fel. Egy teljesen egyedi kisebb hímet és nagyobb nőstényt (ő vitte hátán a kis skorpiókat) ábrázoló skorpiópár pár nélküli az egész világon. A kutatások alapján a Dong-song kultúra körébe sorolható, ahol azonban inkább az ezüstöt részesítették előnyben, ám itt, saját kultúrkörükben is szokatlanok.  

 

Budapest, Néprajzi Múzeum (Budapest, Kossuth Lajos tér 12)  

A Múzeum önálló létét 1872-től szokták számítani, amikor Xantus János lett a gyűjtemény „igazgató őre”. Valójában azonban ekkor sem lehet egy független, egyedülálló intézményről beszélni, amit jól mutat neve is, mivel a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára volt. Természetesen azért, mivel innen vált ki, anyaga eredetileg ennek részeként jött létre, majd a tudományok fejlődésével, specializációjával és a gyűjtemény gyarapodásával lassan kialakult saját működési köre, melyet a törvények csak jóval később ismertek el. Épületei is változtak az idők folyamán, míg végül a 70-es évek közepén beköltözött a Kossuth téri palotába. A gyűjtemény azonban nem egyszerűen tárgyak halmazát jelenti, hiszen az ide került dolgok jelentős része terepen folytatott gyűjtőmunka során jutott a Múzeumba, ami egyúttal azt is jelenti, hogy pontosan lehet tudni mikor, mire, hogyan és miért használták. A gyűjtő és feldolgozó munkát komoly restauráló és konzerváló munka egészíti ki, mely egyik fő gyűjtőkörében mintegy 160 ezer kárpát-medencei magyar és nemzetiségi, ill. kb. 60ezer ezen kívül eső területről származó magyar anyagra terjed ki. Nem lenne azonban teljes ismeretünk, ha megfelelő összehasonlító anyagnak híján lennénk. Szerencsére erről szó sincsen, hiszen a Múzeum gyűjtőköre a Föld egészére kiterjed. Sőt, valójában éppen a kuriózumok vetették meg a néprajzi múzeum alapjait, és az ezek nyomán kialakult gyűjtésekből jött létre a gyűjtemény másik fő egysége, a teljes világra hol kisebb, hol nagyobb mértékben kiterjedő dokumentáció. Ezekkel a távol-keleti, óceániai, amerikai, afrikai és más európai tárgyakkal összevetve emelkednek igazán ki a kultúrák közötti hasonlóságok és különbségek. A Múzeum gyűjtőkörébe a tárgyakon kívül fényképek, hanganyagok és egyéb dokumentumok is tartoznak. Mindezeknek csak kis részét tudja a Múzeum bemutatni. Állandó kiállítása a magyarság néprajzát tárja elénk bőséges és kiváló anyagával immár több, mint 20 éve - változatlan - formában…