Szinuhe irodalmi magazin: Óegyiptomi értekező irodalom 3.

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2013, February 22

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2013. február 22.
 
 
A műsor témája     
MEBT hírek: ma tartja az Ókori Egyiptomi Bizottság idei 1. előadását, az ókori egyiptomi orvostudományról, vasárnap a Déri Múzeumba látogatunk a "Homokba temetett múlt" c. kiállítás megtekintésére, és hétfőn tartjuk közgyűlésünket.
Mai téma: Khakheperreneszeb panaszai, költői eszközök, értekezés, verspontok, írnoki gyakorlat, írótábla és osztrakon, palimpszeszt
 
 
A Khakheperreszeneb panaszai:
A British Múzeum egyik írótábláján (BM5645) hieratikus írással olvasható szöveg paleográfiai alapon a 18. dinasztia első felére keltezhető. Mind a 20 sort ugyanaz a személy írta, aki feltehetően az írás gyakorlása végett másolta. Erre mutat a kéz gyakorlatlanságán kívül az is, hogy a táblára korábban felírt szöveget hanyagul törölték le, és éppen ezért az újonnan lejegyzet sorok eloszlása a tábla mindkét oldalán egyenetlen. R. Parkinson még azt is felveti, hogy a tanuló nem egyszerre másolta le a teljes szöveget, hanem több alkalommal - erre utal a 4-6 soros bekezdések kialakítása, ill. a 2. bekezdés után a semu évszak 2. hónapjának 28. napja bejegyzés, melynek a szöveghez semmi köze sincsen.
 
A táblán ugyan folyamatosan haladnak a hieroglifák, de a verspontok elhelyezése alapján egyértelmű, hogy a szerelmes versekhez hasonlóan itt sem prózai műről van szó. A gyakorlatlanság vagy figyelmetlenség miatt azonban előfordult, hogy a pontot nem jelezték, ill. van, ahol bizonyosan rossz helyre került. Néhány sora - a verspontok jelzése nélkül - egy kairói osztrakonon is fennmaradt. Ezt is, a kézírás alapján, a thutmoszida korra lehet keltezni. A TT850 sír udvarán találták, amikor Szenenmut sírjának a feltárását végezték a Metropolitan Museum munkatársai.
 
Szerzője, akit a Chester Beatty IV papiruszról ismerünk, mivel neve a híres bölcsek felsorolásában szerepel, a panasz nyelvezete alapján feltehetően a 12. dinasztia végén, 13. dinasztia elején élt. Sajt szavai szerint "tisztapap Héliopoliszban", bár a későbbi hagyomány felolvasópapként tartotta számon.
 
A mű szerzője a címként szolgáló bevezető rész után az eredetiség, a mások unos-untalan ismétlése, szavaik eltulajdonításán kesereg, és saját tehetetlenségén. Szeretné ugyanis új kifejezésekkel, beszédekkel elmondani, ami szívét nyomja, de nem találja a megfelelő szavakat. Az egység azzal ér végét, hogy szívéhez fordul, mint egyetlen lehetséges társhoz, és neki mondja el, mennyire megkönnyebbülne, ha őrá zúdíthatná a terhet.
 
Ezt két azonos mondattal kezdődő egység követi, és ezzel véget is ér a fennmaradt szöveg. Mivel hiányzik a zárókolophon, és a többi panaszhoz képest, mint pl. a Paranszt panaszai (ld. korábbi adásaink 2011-ben), túl rövidnek is tűnik, könnyen elképzelhető, hogy csak egy részlet maradt fenn a műből. B. Ockinga szerint ellent mond ennek, hogy a bevezető részben kifejezett kívánság, ennyi szövegben is teljesül, hiszen a szöveg utolsó sora azzal ér véget, hogy megállapítja szívével kapcsolatban: "sok teher van rajtad." (aSAw dn Hr=k)
 
A terheket pedig a tapasztalatai okozzák, amiket lát és hall környezetében. Úgy vezeti be mindkét nagy egységében, hogy "Én most a történteken gondolkodom" (Jnk pw Hr nkA=j m xprwt). Ezúttal nem a régmúltról van azonban szó, hanem a mindennapok történéseiről, melyekben egy felfordult világot lát maga körül, tele igazságtalansággal, gonoszsággal, mások kihasználásával és az ezek nyomán fakadó szenvedéssel, amiről mindenki mélyen hallgat, és valójában senki sem érti az okát, és a választ nem viselik el. "Elmaradt a helyes/ igaz beszéd" (Tzt mty mdt) foglalja össze mondanivalóját, mielőtt másodszor is szívéhez fordulna. A másolási gyakorlat itt azonban véget ért. A szerzőt a Ramesszida korban is nagyrabecsülték, valószínűleg akkor is olvasgatták még. Így nem kizárható, hogy egyszer majd kerülnek még elő más sorok is Khakheperrészenebtől.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:
A ókori egyiptomi irodalom egyik tipikus műfaja volt az értekező irodalom, melynek kialakult egy sajátos műfaja, ahol a múltról és a jövőről meséltek. Khakheperreszeneb ezt a műfajt választotta a bensőjét feszítő gondolatok kibeszélésére, de szándéka szerint újfajta módon kívánta ezt megtenni, bár a kísérlet megvalósításához nem érezte magát elég erősnek.
 
Beszéde elején a műfaj megnevezésére "a beszédek összeállítása, a szólások gyűjteménye" (sHw mdwt, qdf Tsw) kifejezéseket használta. Ugyanez a "beszéd" és "szólás" együttes használata olvasható Noferti jóslatai elején, amikor Sznofru fáraó a bölcs szavainak a hallgatásával kívánja az időt kellemesen tölteni. Minthogy Noferti erre azzal a kérdéssel válaszol, hogy a múlt vagy a jövő érdekli-e a fáraót, feltételezhetően eredetileg a műfaj erre a két területre terjedt ki – elképzelhető, hogy Khakhaperreszeneb hírességének egyik oka az volt, hogy ennek határait a jelenre is kiterjesztette.
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza