Ramszes történelmi arcképcsarnok: 18. dinasztia

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, January 8

Ramszesz történelmi arcképcsarnok / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 január 8.
 
A műsor témája
- Boldog Új Évet kíván a MEBT a műsor minden kedves hallgatójának
- 18. dinasztia, a hükszoszok kíűzésétől és az új birodalom megszervezésétől a nagy hódításokon keresztül egy virágzó állam kialakulásáig, majd a belső erők átszerveződésével egy új vallási szemlélet létrejöttéig, mely alapjaiban rengeti meg a korábbi vallási életet.  A példák között szerepel a Vörös kápolna és Megiddói csata.
 
Az Újbirodalom néhány kiemelkedő uralkodója a 18. dinasztia idején  
Az újbirodalmi Egyiptom a Második Átmeneti Kort követő időszak a fáraók korában, a korabeli szemlélet alapján valójában az ország újraegyesítésével jött létre, ugyanis a thébai uralkodó család az első államalapító, Ménészhez hasonlóan hatalma alatt ismét egyesítette az északi, idegen népek, a hükszoszok birtokába került területet az egyiptomi fennhatóság alatt.
A küzdelem több generáción keresztül zajlott, és csak (I.) Jahmesz fáraó uralkodása idején ért véget, aki nem csak kiűzte őket, hanem észak felé növelte is az egyiptomi területet. Uralkodásával egy új korszak kezdődött Egyiptom történetében, melyet a hellénisztikus kor hajnalán élt Manethónt követve egy új uralkodó család trónra kerülésével, a 18. dinasztia kezdetével különít el történelem tudománya.
 
Jahmesz kora a konszolidáció ideje. Újraszervezte a hivatali adminisztrációt, megkezdte az idő közben tönkre ment intézmények, épületek újjáépítését, és ismét országához csatolta a korábbi núbiai területeket. Fia, I. Amenhotep, és annak utódja, I. Thotmesz fáraó is ezt fejlesztette tovább. Ez utóbbi uralkodónak ugyan ismeretlen az apja, de Jahmesz Nofertari királynőnek hála trónutódlása zökkenőmentesen ment végbe, és uralma alatt Egyiptom területe jelentősen növekedett északon és délen egyaránt.
 
Fia, II. Thotmesz, majd lánya, Hatsepszut és unokája, III. Thotmesz idejében tovább növekedett Egyiptom tekintélye és hatalma. Hatsepszut tettei elsősorban gazdasági, kereskedelmi és kulturális területen hagytak maradandó nyomot, míg III. Thotmesz hadjárataival méltán érdemelte ki a Maspero adta jelzőjét, az „egyiptomi Napoleon” megnevezést. Uralkodásuk alatt az ország belső élete is teljesen átalakult, az idegen népek kultúráját befogadták, és saját ízlésükhöz igazították, és az addig helyi istenként tisztelt Amonból nagyhatalmú birodalmi isten lett Amon-Ré formájában. Megkezdődött a karnaki templom-együttes kiépülése. Maguk a királynék is fontos papi feladatot töltöttek itt be, mint „Amon isteni feleségei”.
 
A nők szerepe ezekben az időkben egyébként is jelentősen felértékelődött, az ország irányításába aktívan részt vettek, sőt Hatsepszut idejében több mint 20 évig a legfőbb irányítóvá egy női uralkodó vált. III. Thotmesz minden valószínűség szerint éppen ezért szorította családja nőtagjait háttérbe, és ezt a politikát közvetlen utódai, II. Amenhotep és IV. Thotmesz is folytatta. Uralkodásuk idején az új nagyhatalmi helyzet fenntartása érdekében Egyiptom elsősorban Mitannival állt szemben. Az ellenséges viszonyt végül IV. Thotmesz szűntette meg békekötése és egy mitanni hercegnővel kötött házassága révén, melyben azonban jelentős szerepet játszott az új nagyhatalom, a hettiták megerősödése.
 
III. Amenhotep egy virágzó államot örökölt, a nemzetközi színtéren pedig az Egyiptomot érintő területeken viszonylagos nyugalmat. Diplomáciai kapcsolatokkal, házasságokkal biztosította a békét, és fennhatóságát az uralma alatt álló birodalomban, aktív kereskedelmi tevékenységgel a jólétet és luxus életet. Nem csak visszatért a korábbi rendszerhez a családi életben, amikor főfeleségének, Teje királynőnek szinte a sajátjához hasonló hatalmat adott az ország irányításában, hanem azt még túl is szárnyalta. Belső feszültségektől azonban az ő uralkodása sem volt mentes: az Amon papság befolyása oly mértékben megnőtt, hogy a királyi hatalommal vetekedett, ami szükségszerűen hatalmi harcok csíráját rejtette magában. Talán ezért is neveltette gyermekeit Ré papságával – amiben egyébként szintén korábbi tradíciót követett. Részben ennek a hatása lehetett, hogy fia, Ehnaton „eretnek fáraó” lett. A történelem azonban nem ezen az úton haladt, Tutanhamon korában már visszatértek a hagyományos vallási élethez, majd Hóremheb teljes mértékben restaurálta Amon isteni hatalmát, és az ország életét a korábbi formájába állította vissza.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Kalász István