Thotmesz művészeti műhely: Bőrszandál készítése Rehmiré sírjában

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, February 18

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011  február 18.
 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: február 28-án közgyűlésünk lesz a Nemzetek Házában.
- Rehmiré sírja: Bőrszandál készítése / szerelmes versek a Chester Beatty papiruszról (ld. Gyönyörűség dalainak kezdete)
 
Rehmiré sírja (TT100)
A thébai sírmező Seik Abd-el Gurna nevű részén számos érdekes sírt vájtak az ókori egyiptomiak a sziklába. Ezek egyike Rehmire halotti kultusza számára készült – legalábbis síraknájára vagy -kamrájára semmi sem utal. Így két lehetőséget mérlegelnek a kutatók: a feltáratlan előudvaron helyezkedett el, vagy máshol épült, esetleg a Királyok Völgyében. Mintául szolgálhatott a temetkezési hely és a halotti kápolna szétválasztására nagybátyja, Uszeramon (és felesége, Tuju) temetkezése, aki a TT61-ben királyi monopóliumnak számító feliratokkal ékesítette halotti kápolnáját, míg a TT131-ben „nagy és pompás sírt festett falakkal és szarkofággal” magának, ahogy ez utóbbit házelöljárója, Amenemhat megfogalmazta.
 
Feleségét Meritnek hívták, és a feliratok alapján egy fiúk és több lányuk volt. Anyja Bet névre hallgatott, apját Noferubennek nevezték. Másik fiúk, akit szintén Noferubennek neveztek, ugyancsak vezír lett, de Alsó-Egyiptomban, hozzá hasonlóan valamikor III. Thutmoszisz 22. uralkodási éve után, tehát amikor az már egyedül uralkodott. Apai nagyapja II - III. Thutmoszisz fáraó idején vezíri tisztséget töltött be, és Ahmosze vagy Aametju (TT83) névre hallgatott. Felesége ez utóbbi név nőnemű megfelelőjeként Ta-Aametju volt.
 
A halotti kápolna földalatti része fektetett T formájú, mely a vízszintes keresztfolyosóval kezdődött, és a betű szárával folytatódott. Végében egy kis rekeszben egykor a halott és családjának a szobrai álltak. A falakat színes festéssel szinte tele zsúfolták. Az egyes jelenetek sávokba rendeződnek, csak a sírtulajdonos és családtagjai alakjai töltenek ki egyszerre több sávot. A kor szokásának megfelelően Rehmiré életének megjelenítése a legtöbb jelenet. Közöttük látható például, amikor II. Amenhotep fáraónak trónra lépése alkalmából virágcsokrot nyújt át. Ezt a temetés és a halott abüdoszi utazása egészíti ki.
 
Rehmire élete folyamán számos világi és templomi feladatot ellátott, többek között Iunu (Héliopolisz) főpapja is volt, ami csillagászati ismeretekről is tanúskodik. Legmagasabb hivatala azonban a felső-egyiptomi vezírség volt, melyre olyan büszke volt, hogy sírja falán mindennapi hivatali tevékenységét is feljegyezte. Ezek közé tartozott az ország ügyeinek az intézésén túl a palota rendjének és biztonságának a fenntartása, a területéhez tartozó települések és az idegen népek adójának a begyűjtése, és valamennyi műhely felügyelete. A leglényegesebbeket a halotti kápolna szár részét képező, hátrafelé fokozatosan magasodó folyosó bal oldali falán meg is örökíttette. A sírfestmények alapján a szandálkészítő tímárok tevékenysége is fontos volt neki.
 
A tímárok munkája, és a szandálkészítés   
Az ókori egyiptomiak a környezetükben élő állatok bőrét rendszeresen felhasználták – krokodil, oroszlán, vagy elefántbőrt is azonosítottak. Az őskori Badari kultúra korától kimutatható például az állatbőrbe temetkezés szokása, a ruházat és lábbeli, szerszámok vagy egyéb használati eszközök bőrből vagy bőrrel történő készítése. Jelentőségét csökkentette a Nagada kultúra középső (II) fázisában a textilkészítés általánossá válása, mely sok helyről kiszorította.
 
Jellemzően megmaradt például a lábbeliknél, ahol szandált, ritkábban zárt cipőt készítettek belőle. A kezdetben elől lekerekített talp fokozatosan megnyúlt és egyre inkább kicsúcsosodott, majd a 21. dinasztia korától már vissza is hajlították a végét. A bőrdarabokat különböző öltési technikákkal rögzítették egymáshoz, néha több rétegben is. Ezt a lenfonálon kívül inakkal és bőrcsíkokkal is megtették.  
 
A bőrből készült tárgyakat gyakran díszítették különböző technikákkal. Gyakori volt a festés, ahol kezdetben ásványi anyagokat használtak, és jelenlegi ismereteink alapján csak a 18. dinasztia idejétől vezették be a növényi festékeket. A pirosat a festőbuzér, a kéket az indigócserje, a sárgát és feketét a gránátalma nedve szolgáltatta. A fehéret magának a bőrnek a zsírban oldott mésszel történő kezelésével érték el. Az aranyozást csak a kopt időszaktól vezették be. A pácolás timsóval történt. A cserzést jelenlegi ismereteink szerint csak a római kortól alkalmazták.
 
A díszítés további lehetőségét jelenti a bemetszés és vésés, ami az Óbirodalom korától kimutatható, vagy a gyöngy rávarrása, amit viszont már az őskorban megfigyelhetünk. Újbirodalmi technika az applikálás és a pecsételés. Az utóbbihoz feltétlenül szükség volt valamilyen pecsételőre, de a régészeti leletek között eddig még nem sikerült ilyen tárgyat azonosítani.
 
A szerszámok között különböző árok, kaparók, vésők, tűk, görbe nyelű kések, formázók töltöttek be fontos szerepet, melyek egy részét használat közben láthatjuk Rehmiré sírjában. A munkafolyamatok ábrázolása közben az is kiderül, mennyire fontosak voltak az olajos és egyéb tároló edények, vagy keretek és sík munkafelületek, melyek segítségével a lenyúzott bőrről eltávolították a felesleges anyagokat, tartósították, vagy kifeszítették száradni. A zsiradék és szőrök eltávolítását só és liszt egyveleggel dörzsölték, vagy vizelettel, a tartósítást pedig úgy tűnik az olajban áztatással oldották meg. A tisztítás után a bedolgozott olajtól még ruganyossá is vált a bőr.

 

 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett