Szinuhe irodalmi magazin: Óegyiptomi értekező irodalom 7, Amenemhat intelmei

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2013, July 26
 
Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2013. július 26.
 
 
A műsor témája
Mai téma: I. Amenemhat fáraó, királytükör,  költészet, hivatali magatartás, összesküvés, hárem, intelem, trónutódlás, verspontok, papirusz, tábla, osztrakon
 
 
Amenemhat intelmei:
A 12. dinasztia első uralkodója fia számára írásban foglalta össze tanításait. A fáraót „igazhangúnak” nevezi meg a bevezető egység, mely itt arra utal, hogy az uralkodók egyik feladatköre a bíráskodás volt. A bíró az igazságot hirdette ki – nem sokkal később, ugyanerre utalva, Amenemhat beszédét az „igazság kihirdetésének” (wpt mAat) mondják. Ezt erősíti meg az a körülmény is, hogy istenként felragyogva / megjelenve (xa m nTr) mondja. A bevezető egység második felében már az uralkodó maga nevezi meg beszéde célját, hogy ti. annak ismeretében fia uralkodjon a földön, kormányozza a partokat, vagyis Egyiptomot, és halmozza a Jót / tökéletest (jr.k Haw Hr nfr).
 
A tanítást olyan fontosnakíitélte az utókor, hogy nem csak az uralkodók neveléséhez tartották elengedhetetlennek, hanem a hivatalnokok képzésében is felhasználták. Ezt tanusítják a tanítás fennmaradt szövegei is. A pMilligen, mely a 18. dinasztia második feléből származik, teljes egészében tartalmazta a művet, és szerencsénkre A. Peyron 1843-ban lemásolta és közzétette. A pSallier II. is tartalmazza a teljes szöveget, de az ezen a 20. dinasztia idejéből fennmaradt papiruszon több helyen is erősen eltér a korábbitól. A változások jelentős része arról tanúskodik, hogy a másoló már nem volt pontosan tisztában ez eredeti szöveggel – ez könnyen érthető, ha meggondoljuk, hogy az ekkoriban beszélt nyelv, teljesen eltért a Tanítás nyelvezetétől.
 
Az írótáblán és osztrakonokon olvasható idézetek ugyancsak arról vallanak, hogy a hivatalnokok alapismeretei közé tartozott ez az intelem. Ezek a ramesszida emlékek a szöveg korabeli felosztását is világosan mutatják: 15, különböző hosszúságú vers. A verspontok által megadott sorbeosztás a korabeli verselés egy érdekes jelenségére is felhívja a figyelmet: az egyes versszakok ugyan tartalmilag összefüggő szöveggel rendelkeztek, de nem feltétlenül zárták le az adott témát – néha mai felfogás szerint mondat közben váltottak.
 
Mint Dobrovits Aladár megállapította, 5 szerkezeti egységből építkeznek, melyek sorrendjét a mondanivalónak megfelelően váltogatták: egy gondolat megnevezése – tézis – antitézis – kitérő közbevetés – hirtelen fordulat a gondolat értelmezésében. Ez utóbbi a későbbi arab költészetre is jellemző, ott a „qaflah” szóval nevezik meg.
 
A pirossal írt kezdősorok alapján a feldolgozás az óvatosságra intéssel, majd arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenkinek a maga őrének kell lennie – hiába tett számos emberrel jót a fáraó, hivei mégis zendülést keltettek. A tegnapot, vagyis a korábban kapott jó dolgokat ugyanis elfelejtik az emberek. Őt magát éjnek idején támadták meg, amikor már félálomban volt. Ezért még védekezni sem tudott, pedig amúgy harcrakész ember volt. A legnagyobb gondja azonban abban rejlett, hogy utódjaként még nem hirdette ki fiát.
 
Ezen a ponton elmélázik a fáraó, vajon honnan indult ki a támadás – ellene, aki előtt országa népe, és a szomszédos ellenségek is hódoltak, aki bőséget teremtett népe számára, és értékes anyagokból megalkotta saját házát. Áttekintve tehát élete folyásán, arra a következtetésre jut, hogy fia méltó utódja lesz, akinek hódol majd a nép. El is rendeli azt, ami szívében van, vagyis fia álljon fel királyként, alkossa meg emlékművét – tehát uralkodjon utána.
 
Ez a Tanitás irodalmi értékén túl történelmi forrásként is igen fontos, hiszen egy, az uralkodó ellen elkövetett merényletet tárgyal, az uralkodó szájába adva az eseményeket. A szöveg alapján úgy tűnik, hogy maga az uralkodó mondja el az eseményeket, ami csak úgy lehetséges, ha életben maradt. Mivel azonban a Szinuhe c. elbeszélő költéményből tudjuk, hogy a fáraó merénylet áldozata lett, a legtöbben az itt leírt merényletet sikeresnek tartják. Nagy kérdés akkor, hogy ki irta a tanítást, és mikor. Dobrovits Aladár véleménye szerint olyan személyes vonások találhatók benne, amit még a fáraó fia sem mondhatott Amenemhatról, nem hogy egy előkelőség.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:
Az intelmeknek ez a fajtája, amikor egy uralkodó fiát felkészíti az ország kormányzására a későbbi korokban is élő irodalmi műfaj volt. Hazánkban az elsőt első királyunk alkotta meg, és Admonitiones „Intelmek” címet kapta. Később Szent István Király Dekrétumainak Első Könyveként különösen a jogászok forgatták gyakran. A 9-10. századi Európában elsősorban frank és német területeken volt kedvelt műfaj.
 
A későbbiek során a királytükör vagy fejedelemtükör névvel illették. A legelőkelőbbek után ilyen speculumok az alsóbb rétegek morális nevelésére is készültek, így például a 10. sz.ban Speculum peccatorisa bűnös tükre” a keresztény élet alapvető magatartási és morális elveit nevezte meg.
 
A műfaj feljődésének egy másik vonala egy személy életének az alakulását vezette végig, mintegy morális életrajzi regény – Xenophón Kürupédia, vagyis Kürosz neveltetése c. munkája ennek legkorábbi ismert darabja. Amenemhat tanítása azonban ennek is előképe, hiszen ő is áttekinti életének menetét morális szempontból, és életének egy tragikus fordulatát mutatja be: az ellene elkövetett éjszakai merényletet.
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Víg Péter