Szinuhe irodalmi magazin: Szerelmes versek 9. Harris500 papirusz 1. ciklusa

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, October 5

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012. október 5.
 
 
A műsor témája      
MEBT hírek: legutóbb egy érdekes előadást hallottunk dr. Tüske Lászlótól. A Jakubián házban lakó emberek sorsáról írt regényt mutatott be.
Mai téma: Harris papirusz, a szerelmes versek, ismétlés, anafóra, utazás, orvosi kezelés, betegség, Memphisz.
 
 
A Harris500 papirusz 1. versciklusa:
A Harris500 papiruszt a feltételezések szerint a RAmesszeumban találták, további tekercsekkel egy ládába csomagolva. Anthony Charles Harris (1790-1869) vásárolta meg teljesen ép állapotban, és őrizte sokáig alexandriai házában, ahol egy robbanás következtében sérült meg. Sokáig úgy tartották, hogy a teljes tekercsről Harris pontos másolatot készített, mára azonban már csak kevesen reménykednek ebben. Jelenleg a British Museumban őrzik (BM10060). Selima Harristól kapták meg 1872-ben.
 
A papirusz 142,5 cm hosszú, és 19,5 cm magas. Eleje és vége sérült, így eredeti méretét nem ismerjük. I. Széti vagy II. Ramszesz fáraó korában jegyezték le. Előoldalán három szerelmes versciklus és egy ún. hárfás dal olvasható – ez utóbbi a 2. ciklus mögé beékelve –, hátoldalán pedig két történet: a Királyfi és a sors ill. Joppe (ma Jaffa) bevétele. A címeket piros tintával írták. A szövegek írásképe lendületes, egyenletes, gyakorlott kéz munkája. Erre mutat az is, hogy gyakoriak a ligatúrák és írásmódja egészen leegyszerüsített.
 
A tekercsen 8 oszlopba rendezve maradtak fenn a versek. Az első erősen sérült, hiszen az oszlop első negyede hiányzik, és az utolsó oldal szintén hiányos. Olyannyira, hogy a soroknak csak a kezdete maradt fenn. Ennek ellenére megállapítható, hogy az első ciklus 9 egységből állt, és ezek végét karokkal jelezték. Ezen a papiruszon ezt még egy szem jel is követte, ami minden bizonnyal a "megcsinált" szóval arra utalt hogy a szöveg leellenőrzése megtörtént.
 
A címe elvaszett, minthogy azonban a kövekező ciklusoknál még pirossal ki is emelték, biztosak lehetünk benne, hogy eredetileg itt is megvolt. A fennmaradt hieroglifák alapján a költemények a leány szavaiaval kezdődtek, majd az ifjú is szóra emelkedett. A leány kezdetben vissza próbálja tartani az ifjút, a vele töltött idő kellemes pillantait idézve. Ehhez csatlakozik az ifjú, a leány dícséretét zengve, szerelmét költői képekbe öntve.
 
Mindkét részről utazást is leírnak Memphiszbe ill. a mellette fekvő Héliopoliszba, ahol Ptah ill. Ré segítségére számítanak. Közben egy kis cselnek is tanúi lehetünk: az ifjú betegnek tetteti magát, hogy a szomszédokkal együtt a leány is látogatóba jöjjün hozzá. Persze orvosságától egyből meg fog gyógyulni, hiszen akármit is hoz, maga is jelen lesz. Jelenléte pedig a legfőbb orvosság. Egy kicsit váratlan ezután, hogy a leány mérges ajtaja nyitva maradása miatt, szerelme azonban egyértelmű, mert ezután indul északra –- hogy a távolból láthassa az ifjút. Az északi utalások alapján elképzelhető, hogy ez a vers Memphisz kultúrájához köthető.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:
Az óegyiptomi kultúra egyik sajátossága, hogy szerelmes versek szinte kizárólag az Újbirodalom korából maradtak fenn, pedig biztosan voltak már korábban is. Formai csiszoltságuk, nyelvük választékos és kiforrott szókincse mind erre mutat. Nyelvi fordulataik azonban azt is elárulják, hogy lejegyzett formáik nem lehetnek korábbiak, mivel az újegyiptomi nyelv szabályait követve írúdtak, tehát megfogalmazásuk ennek a korszaknak az eredménye. A mrwt "szerelem" szó maga is ezt sugallja. Korábban ugyanis más értelemben használták: Az előkelők alacsonyabb rangúak iránti tiszteletét, megbecsülését fejezte ki. Ellentéteként, az alacsonyabb rangúak magasabb rangúak iránti megbecsülésére a dwA "imád" szó volt használatban. 
 
A a gradus amoris vagyis a szerelem különböző fokozatai között, öt lépcsőfokot szoktak elkülöníteni, attól függően, milyen kontaktus jön létre a pár között. Az első, a tekintet, a második a beszéd, igen gyakori az óegyiptomi szerelmes versekben. Az utóbbi monológok, kérdések formájában jelenik meg, valamint a verszakokban beszélő személyek váltakozásában. A harmadik lépést, az érintést ritkábban említik. Ebbena ciklusban a leány önvallomásában említi az ölelést és combja simogatását. A csók és a szerelmes együttlét kimondása viszont tabunak tűnik. Utalások, következmények formájában van jelen a versekben.
 
Az egyes verseket szívesen építik fel gondolatpárhuzamokra, és használnak költői képeket, melyeket gyakran merítik a temészetből. Ebben a versben a vadászat képei tűnnek fel. A szavak megválasztása jól mutatja a szerző tájékozottságát ezen a területen. Pontosan megfigyelte például a sólyom technikáját, és a kacsáknak felállított csapdák szerkezetével is tisztában van. Jóval ritkábban szokás azonban az orvosi receptekre utalni, mint itt több összehasonlítás esetében is megtörtént. Úgy tűnik a költő ezen a területen is otthonosan mozgott, és tájékozott volt a növényvilág területén is.
 
Több büntetésfajtával is megismerkedhetünk, melyek felsorolása azt mutatja, hogy az ifjú mennyire eltántoríthatatlanul kitart szerelme mellett. Memephiszi hajóútja is ezt igazolja. Itt alkalmat kerít a költő kedvesének himnikus magasságokba emeléséhez, amennyiben a memphiszi istenekkel azonosítja kedvese egyes testrészeit. Ezek után nem csoda, hogy képtelen nélküle élni, még betegség színlelésével is magához akarja csábítani.
 
Gyakori költői eszköz a ciklusban az ismétlések egyik formája, az anafóra (görögül "visszahozás"). Éppúgy megtalálható ez a kérdésekben, mint a kijelentésekben. Több versnek a gerincét adja. Ezt a szerepet tölti be az első költeményben az jn-jw "vajon", a második és hamadikban a mj "úgy, mint, végül az ötödikban az r "(valamedd)ig". Egy másfajta ismétlés található az ötödik és a kilencedik verszak esetében. Mindkettőben északnak hajóznak, a személyek azonban eltérőek, mégha mindkettő oka azonos is: egymás iránti szerelmük.
 
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Szíjártó János