Wenamon beszélgető rovat: az afro-ázsiai nyelvek

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, April 13

Fáraók földjén

Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2012 április 13.
 
A műsor témája
- Társasági hírek: Robert Leger több csádi nyelvet kutató nyelvész előadás sorozat az ELTE Egyiptológiai Tanszékének szervezésében
- Kérdés: Milyen viszonyban van az ókori egyiptomi nyelv a többi afrikai nyelvvel?
 
Röviden az afrikai nyelvekről   
Afrikát nem véletlenül szokták a nyelvészek paradicsomának tartani. A különböző népek és népcsoportok által beszélt nyelvek száma ugyanis jóval meghaladja a kettő ezret, egyes becslések szerint a háromezres számot is túllépi, ha tekintetbe vesszük, hogy még napjainkban is fedeznek ott fel új nyelveket. Vannak köztük olyanok, melyeknek csak a létéről tudunk, soknak szókincse, nyelvtana és hangtana is hiányosan ismert, és az ismerteknek sem mindegyike sorolható nyelvcsaládokba.
 
Az Afrikában beszélt nyelvek zöme azonban 6 nyelvcsaládhoz tartozik, melyek területileg részben fedik egymást. A legfiatalabb az indoeurópai afrikaans, mely a kolonizáció termékeként alakult ki, és az angol, francia, olasz, portugál és spanyol afrikanizált változataiként számos kreol nyelvet is magában foglal. Némelyik keveréknyelv azonban más nyelven alapul, mint a juba-arab, vagy a szango.
 
A nagy nyelvcsaládokat az afro-ázsiai, a nílus-szaharai, niger-kongoi, a khoiszan és az ausztroázsiai képezi. Az utóbbihoz a Madagaszkáron beszélt malagászi tartozik, mely a sziget 2600 évvel ezelőtt bekövetkezett betelepítése nyomán alakult ki. A többi őshonos nyelveket foglal magában. A legkevesebb lélekszámot számláló nyelvcsalád közöttük a khoiszan (kb. 30 nyelv). Ennek nyelveit szinte csak Namibiában és Botszvánában beszélik, és valamennyi tonális.
 
A niger-kongói nyelvcsalád nyelvei az Afrika déli felén beszélt nyelvek zömét magukban foglalják. Talán a világ legtöbb nyelvét tartalmazó nyelvcsaládja, és ezek többsége tonális. Két nagy ága az északi és a déli. Ez utóbbi egyetlen nyelvet, a bantut jelöli, mely az összes többinél nagyobb területen honos. A szudáni Kordofán vidékén beszélt kordofáni nyelvek ide tartozása kérdéses, éppúgy, mint a mande, dogon és ubangi nyelveké. A nyelvészek között ugyanis többen önálló nyelvcsaládokba sorolják őket.
 
A nílus-szaharai nyelvek ugyan viszonylag nagy területet foglalnak el, de mivel sivatagos helyen, lélekszám tekintetében alacsony azoknak a száma, akik ezt beszélik. Éppen a népcsoportok szétszórtsága miatt rendkívül sok közöttük az eltérés. Valamennyi tonális nyelv. Területük Dél-Egyiptomtól É-Tanzániáig terjed. Nigériában és Kongóban is élnek ide tartozó csoportok. Közéjük tartoznak a núbiaiak, kanurik, és a nilotikus család, mint a luo, kinka és maaszai. Itt is vannak azonban kétséges hovatartozású nyelvek, mint például a szonghay, koman, gumuz vagy kadu.
 
 
Néhány szó az afro-ázsiai nyelvekről  
Az afro-ázsiai (afrázsiai) nyelvcsalád neve Greenberg 1950-es nyelvészeti összefoglaló munkája nyomán szorította ki a 19. századtól használatos sémi-hámi nyelvek elnevezést, bár néhány helyen még ma is így nevezik. Jóval több, mint 300 nyelv tartozik hozzájuk, de a pontos szám itt is kérdéses, például az omoi ág idetartozása vagy különállása miatt. Észak-Afrika, Közel-Kelet és Szahel területén egyaránt beszélik, ezért is kapta új nevét. Több mint 356 millió ember anyanyelve.
 
Őshazáját Gyakonov (1996) a Szahara-Száhel vidékére teszi, ahonnan több hullámban vándoroltak volna ki a proto-afroázsiai nyelvet beszélő népcsoportok, létrehozva ezzel annak különböző ágait. Elsőként az omoi ág, kb. Kr.e. 10 ezer évvel indult el. Vándorlásuk végén az dél-etióp Tukana tó vidékén, az Omo folyó tájékán telepedtek meg. Nyelvük – a kevés ismeretek alapján is megállapíthatóan – erősen eltér a többi afro-ázsiai nyelvtől, ezért is vannak olyan nyelvészek, akik önálló nyelvcsaládként kezelik. Egyöntetűen elfogadott azonban, hogy két csoportra oszthatók, a déli és a tovább tagolható északi csoportra.
 
A további szétválás tekintetében megoszlanak a vélemények. Gyakonov például a Kr.e. 8. ezredre teszi a csádi és egyiptomi kiválását, a 7. ezredre a kusitáét, és a 6-5. ezredre a sémi nyelvekét, melyek a proto-sémiből a 4. ezredben alakultak volna fokozatosan sémi nyelvekké. Más kutatók az évek tekintetében nem foglalnak állást, a sorrendet viszont eltérően ítélik meg.
 
Ehret például következőként a kusita ág kiválását határozza meg. Ez lényegében kelet-Afrika nyelveinek jelentős részét foglalja magában, köztük Szudán, Etiópia, Eritrea és Szomália területét. Jelentős különbségek fedezhetők fel egyes nyelvcsoportjaik, ill. nyelveik között. Az északi csoportot egyetlen nyelv, a bedzsa alkotja, a déli és középső már többet foglal magában, míg a keleti három csoportra osztható, és azok egyike szintén több ágra bomlik. Velük kapcsolatban is elmondható, hogy kutatásukhoz, pontosabb besorolásukhoz még sok terepmunkára is szükség van.
 
Ehret szerint ezután a csádi nyelvág vált el. Mint neve is mutatja, hordozói a Csád tó környékén telepedtek meg, a mai Csád, Nigéria és Niger területén. A hausza széles körben használt, közlekedő nyelvként (lingua franca) is működik, így második nyelvként jóval többen beszélik, mint anyanyelvként. További nyelvekkel együtt a nyugati ágba tartozik. Megkülönböztetnek még keleti, biu-mandara és masza ágat is. Az ide tartozó nyelvek többsége tonális, és használata jellemzően sok kis közösségben oszlik meg. Ezért ma is sok közöttük az ismeretlen.  
 
Az Afrika északi területén, a Szahara teljes hosszában az ókor folyamán berber nyelveket beszéltek. Ma Nigéria, Mali, Algéria, Marokkó és Tunézia területén használják, és néhány kisebb szigeten, köztük az egyiptomi Szíva oázisban. Az ide tartozó nyelvek egymással szoros kapcsolatban állnak. Alapvetően két csoportba sorolhatók. Hivatalosan is elismerik, és abc-jüket rendszeresen használják. Ide tartozik például a tuareg, kabil, tamazigh és tarifit.
 
Ma a sémi nyelvek a legelterjedtebb afro-ázsiai nyelvek, mintegy 260 millió ember beszéli őket, a legnagyobb területen az arab különböző nyelvjárásait. Feltételezések szerint őshazájuk nem is Afrikában volt. Tény, hogy Afrika legtöbb helyén a Kr.u. 6-8 századtól, az iszlám elterjedésével együtt honosodott meg. A keleti ágat a sumér alkotja, a jelenleg beszélt nyelvek a nyugati ághoz tartoznak.
 
Az egyiptomi nyelv kivételes helyet foglal el a nyelvcsaládban, hiszen egyetlen nyelvről van szó, ám ennek 5 ezer éves története ismert. A legkorábbi emlékek egy-egy hieroglif jel formájában még az ókori állam megalapítása előtti őskorba nyúlnak vissza. A nyelvfejlődés utolsó fázisa pedig az újkor hajnalán zárult. Még Champollion, aki 1822-ben bejelentette a hieroglifák megfejtését, élő nyelvként tanulta a koptot. Ma csak liturgikus célokra használják, bár az utóbbi időben sokat tesznek újraélesztése érdekében. Sajnos a hieroglifák a hangalakokat csak hiányosan őrizték meg, így az egyes szavak kiejtését rekonstrukciók segítségével lehet felidézni. Ebben a vokalizációs folyamatban sokat segít a kopt nyelv és más afro-ázsiai nyelvek szókincsének az ismerete, ill. a hangváltozások kutatása.
 
 
Szerkesztő és műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Zene: Nour el-Ain, Ayzeen Yeghayarook