Wenamon beszélgető rovat: Sólymok és sólymászat / Duhay Gábor

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, February 17

Fáraók földjén

Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2012 február 17.
 
A műsor témája
- MEBT hírek: a hónap végén tartjuk közgyűlésünket
- Vendégünk Duhay Gábor solymász, aki a sólymokról, a hozzájuk hasonló ragadozó madarakról és a solymászatról beszélt
 
Sólymok és szokásiak ókori Egyiptomban és a mai solymászati megfigyelések alapján   
A sólymok barna szemű, hegyes szárnyú, rövid farkú madarak, csőrükön felül a sólyomfoggal, alul ennek megfelelő vágattal. Fajtától függően változó tömegű madarak, melyek közül kevés éri el, vagy haladja meg az 1 kg-ot. Gazdáikkal jól összeszoknak, nem csak megismerik őket, vigyáznak is rá – akár a vállukra vagy fejükre is ráülnek a nélkül, hogy megsértenék, pedig 2-3 cm hosszú karmuk is van. Ha azonban az egyensúlyukat elveszítik, annak visszanyerése érdekében erősebben megszorítják azt a helyet, ahol kapaszkodnak, ezért célszerű kesztyűs kézről röptetni.
 
A vadászatnál igen bátrak, de az erőviszonyok természetesen a különböző vadak és madarak között természettől fogva adottak. A nagyobb vadaknál a sólyom csak lerúgja a magasból a madarat, és a földön a vadász, vagy kutyája az, amelyik elejtését befejezi. Éppen ezért fontos, hogy a vadászkutya és a madár jól összeszokjanak, összehangoltan vadásszanak. A sérüléstől is óvni kell a madarat, hiszen ha szárnyai megsérülnek, repülési képessége, és ezáltal a vadászati esélyei is csökkennek.
 
A szelíd madár mindent hagy a gazdájának, így lehetséges, hogy az ókori egyiptomi szertartások során még tolluk bekenését is hagyták. A betanítás során sok türelemmel, képességeiknek megfelelően különböző madarak elfogására lehet megtanítani őket. A kaba sólyom például, amelyik Egyiptomba is elvándorol, kb. 1 kg nagyságú, ügyesen elfogja a fecskét. A középkorban a hölgyek is igen kedvelték. Latin neve a hobby, innen ered egyébként a hobby szavunk.
 
Nálunk a kerecsen sólyom volt a legkedveltebb – és ezzel még a gazellát is el lehet fogatni. Kedvelt vadászati stílus esetükben, hogy a kézről dobják a vadra. A tágterekhez szokott. Tipikusan magasból vadászó sólyom a vándorsólyom.  Eza kerecsen sólyomnál is nagyobb. Igen bátor és határozott madár, ezért válhatott Egyiptomban példaképpé, Hórusz isten megjelenési formájává. Neve a „távoli” jól kifejezi az általa olyannyira kedvelt nagy magasságot.
 
Philében és Edfuban az év végi szertartások során volt egy olyan mozzanat, amikor négy sólymot röptettek a négy világtáj felé, hogy hírül vigyék a fáraó megújulását, és ezzel a jövő év ép, eredményes lefolyásának reményét. Hasonló szokás érdekes módon hazánkban is található volt, ugyanis év végén kerecsen-sólymokat reptettek az ég felé. Feltehetőleg a Karácsony szavunk is ebből az ősmagyar szokásból ered.
 
A kánya és a sólyom, ill. az egerészölyv között megfigyelhető egy szokatlan kapcsolat: ezek a madarak ugyanis megesik, hogy addig-addig zavarják a sólymot, míg az átadja nekik a zsákmányát. Ilyen módon, közös megjelenésük, kapcsolatuk feltűnő lehetett a természetet megfigyelő embereknek. Nem kizárt, hogy ezért hozták az egyiptomiak kapcsolatba a kányát és a sólymot.
 
Az ókori egyiptomi sólyom nevek között az általános bjk elnevezés mellett előfordul egy „melles” is. Elképzelhető, hogy ez egy erős mellizmú, ezen a tájon fehéres színű sólyom volt, és talán egy fajtára vonatkozott. Az sem kizárt azonban, hogy a madár életkorára utal, ugyanis a fiatal madarak színe - és így az általuk keltett összhatás - eltér az idősebb madarakétól. A sólymok évente vedlenek. Az állandóan egy helyben lakó madarak tavasszal kezdenek vedleni, és kb. 3 hónap alatt zajlik le a folyamat. A vándorsólyom viszont télen vedlik, amikor Afrikában van.
 
Egyiptomban sokszor, sok helyen találkoztak sólymokkal, és jól megfigyelték vadászati szokásait, még hasonlatba is beépítették – a fáraó például „úgy csap le, mint a sólyom”, mégsem tudunk róla, hogy az egyiptomiak a vadászatukba bevonták volna. Pedig adott volt a szelídített sólyom. Különböző szertartásokra betanították őket, és a vadászat kedvelt tevékenysége volt az előkelőségeknek. Egyelőre semmilyen nyoma nem ismert – talán újabb kutatások majd ezzel kapcsolatban is hoznak eredményeket, például lábra helyezett bőrszíj, forgókarika, kis csörgő utalhat sólymászatra.
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett