Wenamon beszélgető rovat: Kérdések és válaszok

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, October 28

Fáraók földjén

Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2011 október 28.
 
A műsor témája
Társasági hírek: Legutóbb Rózsa Erzsébet tartott előadást az „arab tavaszról”
Kérdések:
- Hordtak-e az egyiptomiak kesztyűt?
- Mennyi eső esett Egyiptomban?
- Milyen volt a helyzete az öregeknek akkoriban?
- Hány neve volt egy fáraónak? (titulatúráról ld.)
- Hogyan készítették el ruháikat az egyiptomiak?
 
Röviden az elhangzott témákból
A kesztyű
fogalma nem volt ismeretlen az óegyiptomiak számára. Ha figyelmesen megnézzük a festményeket, az Újbirodalom korában viszonylag gyakran felfedezhetjük egy-egy kocsi hajtó kezén. Ezek ugyanis nem melegen tartották a kezet, hanem a kéz horzsolástól, sérüléstől való megvédését szolgálták, melyet a gyeplő tartó kéz szenvedhetett. Még a szabásmintát is ennek megfelelően alakították ki. Tutanhamon egyik lovaglókesztyűje például olyan 3 részes technikával készült, melyet az USÁban csak 1945ben szabadalmaztattak.
 
A festményeken általában vörös színnel ábrázolták, ami feltehetően nyersbőr alapanyagra utal. Ritkán fehér, és ez vászont takarhat. A megmaradt kesztyűk zöme ugyanis ebből az anyagból készült. Az ötujjas forma mellett található olyan, melyen a nagyujj számára csak egy lyukat hagytak, és egyujjas kesztyű is került elő. Egy részükön látszik a használat nyoma. Innen tudjuk, hogy például Kha is ragaszkodott a másvilágon az életében viselt vászonkesztyűhöz.
 
Az is megállapítható, hogy a kesztyű drága lehetett, mivel a szegényebb rétegek keze több mesterség leírásánál is kimutathatóan kikérgesedett, -sebesedett a munkától. Amikor például az írnoknak tanuló ifjút óvták egyes mesterségektől, akkor ezt többször is szóvá tették, és nem utalnak semmiféle védőkesztyű hordására.
 
Tutanhamonnak több kesztyűje is fennmaradt. Egyik teljesen ép, szinte használatlan. Amikor Arthur Crutenden Mace birt régész Howard Carterrel belépett a frissen felnyitott királyi sírba (1922), egy apró kesztyű nagyon felkeltette kíváncsiságát. Hogy megállapítsa, milyen idős korában viselhette Tutanhamon, feleségével korabeli gyermekkesztyűket vásároltatott. A végeredmény: 3-4 éves lehetett. Feltehetően nem praktikus okokból hordott ekkoriban kesztyűt, inkább tételezhető fel, hogy a 17. századi francia kultúra illatosított kesztyűihez hasonlóan, voltak ekkoriban is rangot jelző kesztyűk, melyeket díszes varrással vagy festéssel tettek még vonzóbbá.
 
A legkorábbi kesztyűábrázolást a Második Átmeneti Korból ismerjük, egy abüdoszi sztéléről.
Honszuemuaszet állította feleségével Dedumesz / Dudimesz (djdj.w-ms.w)? Manethónnál Tutimaiosz fáraó idején, aki a 13. dinasztia korában élt, és az ő idején szállta meg a „Két földet” az óegyiptomi hagyomány szerint a hükszosz Szalitisz király. Honszuemuaszet széke alatt ugyanis egy pár kesztyű látható, jelezvén, mennyire büszke a „lovak elöljárója” címére. A később királlyá koronázott Ay is hordta az „őfelsége összes lovának felügyelője” funkciójában.
 
 
Az eső
Konkrét számadatokkal nem rendelkezünk arról, hogy mennyi eső esett az ősi Egyiptomban, de a táj geológiai alakulásából és az ókori egyiptomiak feljegyzései alapján tudjuk, hogy a Nílus völgyben a Kr.e. 2. ezred vége előtt csapadékosabb éghajlattal lehet számolni, mint ma. A kutatások ugyanis megállapították, hogy ekkor fejeződött be az a kiszáradási folyamat, melynek eredményeként a szavanna jellegű táj sivataggá alakult.
 
A korábbi időkben a mai Szahara számos pontja lakható volt, és az őskori élet nyomait régészeti leletek és sziklarajzok, festmények egyre gyarapodó mennyisége mutatja (pl. Bir Szahara, Nabta Playa, Wadi Uweinat). A Kr.e. 9000-2800 között a monszun még Közép-Afrikától északabbra söpört végig, számos időszakos tavat hagyva maga után Felső-Egyiptom területén. A nomád népek e köré telepedtek, és amikor a víz kiszáradt, marháikkal továbbvonultak, hogy a következő évben térjenek ismét vissza.
 
Az óbirodalmi 6. dinasztia utolsó fáraója II. Pepi 94 évig uralkodott. A következő dinasztia idején nagyon gyorsan összeomlott az államapparátus, az országban zűrzavar uralkodott, és – ahogy akkoriban értelmezték - az istenek büntetéseként a Nílus áradása is a szükségesnél alacsonyabb lett. Ennek az Első Átmeneti Kornak a beköszöntét több kutató véleménye szerint a csapadék mennyiségének a jelentős csökkenése is elősegítette. Kialakult a mai Egyiptomra jellemző éghajlat, melynek évi csapadékmennyiségét átlag mm-ben adják meg.
 
A nagyobb esőzések ezután ritkaságszámba mentek, de ismertek voltak. A deir el-medine-i osztrakonok között van például olyan, mely égből hullott csapadékról számol be. A Királyok Völgyének a sírjait időről időre elöntötte az eső. Jahmesz fáraó idejében különösen nagy vihar támadt, mely megrongálta az ősök sírjait, és számos templomot is. A Karnakban felállított Viharsztélé részletesen beszámol róla (Ramszesz rovat adása).
 
Csodával határos esőről is tudunk bent a sivatagban – a Mentuhotep fáraó (11. dinasztia) számára koporsókövet kereső expedíció történetében hallunk ilyenről. A kőfejtők és -szállítók csapatát feltehetően a később a 12. dinasztia első uralkodója, I. Amenemhat vezette még tábornok korában (Ld.Szinuhe rovat adása). 
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett