Szinuhe irodalmi magazin: A Paraszt panaszai, 3. rész

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, August 12

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011 augusztus 12.
 
A műsor témája
A paraszt panaszai: A paraszt 2. beszéde, költői képek, szentencia / aforizma, hajózás, a Dögvész úrnője, krokodil, vádaskodás, gonoszok körülírása, vízi varázslás.
 
Tartalom röviden:  
Hunanup másodszor áll a nagy házelöljáró előtt. Előző beszédének nem volt semmi látható nyoma. Ezúttal a bírót kezdi vádolni, és különböző mondások és megállapítások sorozatával próbálja cselekvésre bírni. Egyszer Renzi meg is fenyegeti az elvezetéssel, de úgy tűnik, szavai hatástalanok maradtak, hiszen a paraszt még inkább fokozza a nagy házelöljáró sértegetését.
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
A beszéd tele van vagy aforizmákkal, vagyis tömören megfogalmazott, általános igazságokat bemutató mondásokkal, melyeket találó voltuk miatt szívesen szoktak idézni, hiszen rövidsége és találó megfogalmazása miatt könnyen megjegyezhető. Az európai kultúra első aforizmagyűjteménye Erasmus nevéhez fűződik, akinek Adagia című munkáját Baranyai Decsi Gáspár fordította le magyarra a 16. században. Maga a szó a görög apo + horidzein szavakból alakult ki, és eredetileg a „megfogalmazás, elkülönítés” jelentéssel alkalmazták.
 
A paraszt a nagy házelöljáróra vonatkozó dicsőítő jelzők után panaszát a költői képek mellett kérdésekkel és aforizmákkal tarkítva adja elő. Ez utóbbiak tartalma a korszak fonákságaira hívja fel a figyelmet, olyan tényeket mond ki, melyek nyilvánvalóan az igazság, a maat rendjének az ellentétei. Olyan kijelentések sora hangzik el, mint például az, hogy „a kihallgatást végzők ragadoznak”, „akinek meg kellene ragadnia az egyenes ügy meghamisítóit, maga zavarja azt össze”, vagy „akinek a bűnt meg kellene ragadnia, gonoszat cselekszik”.
 
Az általános megfogalmazás után a bíró konkrét személyére vonatkoztatva hallatja Hunanup képileg jól megfogható, néhol ironikus, máskor tényszerűnek ható megállapításait, melyekkel a negatív személyiség mintapéldájaként mutatja be a megszólított Renzit. Olyan paradox kijelentést alkalmaz például rá, mint a „börtöntöltelékek bajnoka, példaképe azoknak, akik kirabolják azokat, akiknek semmijük nincs”, vagy „városod telve van krokodilussal”. A helyes út lehetőségét is hasonlóan egyéni megállapításokkal adja meg. „A kormányos arca előre tekint, a hajó mégis tetszése szerint tévelyeg … a kormánylapát a te kezedben” magyarázza például.
 
Ezt követően jó tanácsokat ad, majd a végén könyörögve kéri a segítséget. Közben ismét elhangzik néhány találó morális és filozófiai megállapítás, mint a hazugság körülírása azzal a hasonlattal, hogy „olyan kosár ez, mely a bírákat megrontja”, vagy „ha hazugságot mondanak, legelőjük az”. Nem csoda, hogy a történet tananyag volt az Újbirodalom korában, hiszen valóban változatos, különleges fordulatokban gazdag a panasz nyelvezete, és szubjektivitásában is objektív tényeket tár fel. Ezen mozzanatokban pedig saját koruk egy-egy jelenségére is ráismerhettek.
 
Az egyes megállapítások azonban egymás mellett, felsorolás jelleggel jelennek meg, lehetővé téve egy-egy megállapítás, kép kiragadását akár más jellegű megnyilvánulások alkalmával is. A szövegnek ez a tulajdonsága könnyen idézhetővé teszi kisebb egységeit és mondatait.  A bölcsességirodalomnak, melynek jellemző műfaja az intelem, ez a mű ritka formája, ráadásul a paraszt esete tele van egyébként szokatlan, és a valóságban biztosan nem jellemző fordulatokkal. Az, hogy a történet ennek ellenére népszerű volt, arra utal, hogy az ókori egyiptomi hivatalnok rétegben elvárás lehetett bizonyos nehéz szituációkban egy-egy találó mondással oldani a feszültséget vagy világítani meg a helyzetet.
 
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Anna Mária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett