Wenamon rovat: Beszélgetés dr. Pécsi Ágnessel

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, January 14
Fáraók földjén
KONTAKT Rádió(87,6 MHz)
2011 január 14.
 
A műsor témája
- MEBT hírek: egyiptomi szombat a Vámbéry Szabadegyetemen, szombat délután tárlatvezetés a Fernando Botero kiállításon, január 31-én előadás a mekkai zarándoklatról – bővebben ld. az események rovatot.
Kérdéseink:
- a piros szem az egyiptomi isteneknél
- Idut hercegnő és írástudása
- Narmer fáraó neve
Vendégünk: dr. Pécsi Ágnes középiskolai tanár, egyiptológus
 
Röviden az elhangzottakból
Ha az ókori egyiptomi emlékeken végigtekintünk, érdekes jelenségre figyelhetünk fel. Az ott élő emberek végeredményben egész életükben a halálra készültek. A fennmaradt emlékek jelentős része pedig halotti kultuszuk szolgálatában állt. Összevetve ezeket írásaikkal, mégis egy életvidám, a földi örömöket sokrétűen élvező társadalmat találunk, melynek éppen ezért a halálról alkotott fogalma sem festett komor képet. Pécsi Ágnes érdeklődésének egyik igen fontos területe ez a halálfelfogás.
 
Az írott és tárgyi forrásokból rekonstruálható hajdani Egyiptom minél sokszínűbb megismerését szeretné minél több emberrel megosztani, ezért Vanek Zsuzsával, és Csicsman Lászlóval 9 éve megalapította a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemet. Ott azóta is a tanév minden szombatján rendszeresen folyik az oktatás egyiptológus előadók közreműködésével. Ilyenkor az óegyiptomi kultúra legkülönbözőbb arculatairól lehet előadásokat hallgatni, és meg lehet tanulni a hieroglifák olvasását. Havonta egyszer azok számára is tartanak előadást, akik nem ilyen mélységében szeretnék megismerni, vagy csak ritkábban kívánnak a tudás eme kútjába betekinteni.
 
Az ismeretek azonban akkor válnak igazán élménnyé, amikor az emlékeket előkerülésük helyszínén lehet tanulmányozni. Ezt évente kétszer tanulmányi kirándulásokkal teszik lehetővé, melyekre a létszám adta keretek között érdeklődő turistákat is fogadnak. Bejárják Egyiptom legfontosabb műemlékeit, de az utat ritkán látogatható helyekkel is kiegészítik. A MEBT idén kiírt „Én Egyiptomom” pályázatának díjnyertese erre kap lehetőséget a Szabadegyetem jóvoltából.
 
A piros szín
Az ókori Egyiptomban minden színnek meg volt a maga jelentősége, és a vallási-mágikus rítusok során nagy gondot fordítottak szimbolikus értelműknek megfelelő használatukra. A piros szín szimbolikája igen összetett volt, hiszen ez a természetben számos változatban előforduló szín emlékeztett a sivatag homokjára, a sérülések következtében előbuggyanó vérre, az ember kivörösödésére bizonyos esetekben …, melyek mind kellemetlen, rossz dolgok voltak. A piros szín tehát negatív értelmet nyert, és Széthhez kapcsolták.
 
A késői korban a harcias, viszálykodó sivatag istene egyértelműen negatív szerepet kapott. Mivel a sivatag színe a vörös volt, ezért az egyiptomiak kerülték például az annak immár gonoszt megtestesítő istenére emlékeztető vörös hajat. Már a Piramisszövegekben megjegyzik azonban a haragvó istenekről, hogy piros lett a szemük. Különösen a dühös Hórusz isten esetében használták az jnsyt, „vörös szem” megjelölést.
 
A piros szín azonban kifejthetett jótékony hatást is, hiszen több amulettnél kifejezetten vörös színű alapanyagot írtak elő, mint például az Izisz csomónál, sőt magát az istennőt is többször ábrázolták piros színű ruhában, pedig ő igazán nem mondható Széth cinkosának.
 
Idut hercegnő masztabája
Az 5. dinasztia utolsó uralkodója Unisz fáraó volt. Piramis-feljárója mellett számos fontos tisztséget betöltő hivatalnokának épült sírja. Ezek egyike Ihy vezíré volt, aki úgy tűnik, nem sokkal később kegyvesztett lett, mivel nevét - feltehetően Teti fáraó korában - kivésték a feliratokon, és sírjába új tulajdonos került, akit Idutnak, vagy Sesz-seszetnek neveztek. A felfedezés Naguib Kanawatinak köszönhető, mivel alapos vizsgálata során észrevette az árfaragásokat, sőt a vezír nevét is egy eldugott falrészleten.
 
A sír három helyiségből áll, melyek egymást követik. Falaikon a mindennapi élet jeleneteiből nem csak az 5. dinasztia végén zajló életről nyerhetünk képet pl. a halászat, földművelés képeiből, hanem a temetési rítusokról is, például a marha áldozatok ábrázolásain keresztül, vagy a temetési menet jeleneteiből. A legbelső sírkápolnában a halotti sztélét szokás szerint az álajtó fölött helyezték el.
 
A sír tulajdonosának cseréjét olyan ügyesen végezték el, hogy sem a masztaba 1927-es feltárásán, sem az 1935-ös publikációjában nem merült fel az uzurpálás kérdése. Évtizedeken keresztül emlegették viszont azt a ritka tényt, hogy a hercegnő ábrázolása mellett előfordul az írófelszerelés képe, ami arra utal, hogy büszke volt írni-olvasni tudására. A nők ilyen képzettsége valóban elképzelhető, hiszen vannak rá későbbi példák, de ebben az esetben éppen az átvésések miatt ez nem bizonyítható.
 
Narmer fáraó neve
Narmer fáraó nevét először buzogányfején és palettáján fedezte fel J. E. Quibell Hierakónpoliszban (1897-98). Két jel került egymás alá: egy, a klasszikus nyelvben nar-nak olvasott harcsafajta (Clarias spec.), melyet szívesen fogyasztottak az őskori Nagada kultúra területén, és a vésőt mintázó mr képe.
 
Ez utóbbi igen gyakran szerepel orvosi szövegekben, mivel igeként a „fáj neki, szenved”, főnévként a „fájdalom, betegség”, melléknévként pedig a „fájdalmas” jelentései voltak. Még kifejezésekbe is bekerült, mint például a mr jb / HAtj N.N.sajnál valakit”, ahol a fáj a szíve (érte) jelentést átvitt értelemben értették. Érdekes módon a „piramis” szót szintén ezzel a jellel írták. A további, mr olvasatú szavak írásához másfajta hieroglifákat használtak, ami arra mutat, hogy jelentésük más körből eredeztethető.
 
Narmer neve további helyeken is előfordul, jellemzően a tulajdon megjelölésére szolgáló pecséteken: Abüdoszban megtalálták Den és Ka archaikus kori király sírjaként azonosított épületekben, de az újabb ásatások során cserépedényeken Minsat Abu Omarban és Tell Ibrahim Awadban is. A deltai előfordulás pedig arra mutat, hogy nem csak meghódolásra késztette Alsó-Egyiptomot, hanem a két országrészt gaydasági kapcsolatokkal is egyesítette.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett