Szinuhe irodalmi magazin: Királyfi és a Sors 1.

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, January 1

Szinuhe magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 január 1.
 
A műsor témája
-  Boldog Új Évet kívánunk valamennyi hallgatónknak   
- Harris papiruszok, Deir el-Medine, Medinet Habu, kutya, Mitanni, Naharina, mostoha, mese
 
Tartalom röviden:  
Egy gyermektelen királynak végre fia született, ám a Hét Háthor azt jósolta, hogy krokodil, kígyó vagy kutya által fog meghalni. A király ettől kezdve a sivatagban egy toronyban nevelte gyermekét. Az azonban, ahogy növekedett, észrevett egy agarat egy ember társaságában, és megkívánta. Apja egy „kis remegőt” adott neki. Amikor pedig felnőtt a gyermek, szülei engedélyével ott hagyta lakhelyét, és egy kocsin agara társaságában észak felé indult. Naharina fejedelméig jutott. Éppen annak egyetlen leánya kezéért ugrattak az oda sereglett királyfiak. Csatlakozott hozzájuk, és azok befogadták. Idő teltével, maga is megpróbálta az ugrást, és feljutott az ablakig. A királylány megcsókolta „teljes testében”. Jelentették a hírt a királynak, és azt a történetét is, mely szerint egy katona fia, aki mostohaanyja elől menekül. Erre el akarták küldeni. A lány azonban pártjára kelt, és azt mondta, hogy nélküle nem fog élni…
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
A történetet a British Museum 10060 sz. papiruszáról ismerjük, mely egykor Anthony C. Harris tulajdonában volt további 8 egyiptomi papirusszal együtt. Közülük kettő hieroglif írással készített halotti papirusz volt, a többi hieratikus írással készült: egy mágikus szövegeket tartalmazott a gonosz lények ellen, a leghosszabbon IV. Ramszesz ajándékainak hosszú listája szerepelt, melyeket atyja, III. Ramszesz halotti templomának ajánlott fel, és négy kihallgatásokról szól, melyek sokat elárulnak a királysírok Ramesszida kori kifosztásáról (vö. Abbot papirusz), végül az utolsóban „III. Thotmesz családtörténete” szerepelt, mint Auguszt Eisenlohr 1872-ben írta.
 
Az egykori tulajdonos, Harris naplójának 1858 januári bejegyzése alapján a Királyfi és a Sors papiruszát akkor ajánlották fel neki, amikor a helybéli lakosok Medinet Habu mögött, a Deir el-Medine felé vezető lejtőn alig 225 lépésre a városfaltól kb. 20 tekercs papiruszt találtak a szemétdomb déli oldalán, valamivel több, mint 6 m mélységben. Itt egy kis barlangra akadtak, mely tele volt darabokra szaggatott múmiákkal, melyek alatt egy kis mélyedésben helyezték el az írásokat. Fennmaradásukat annak köszönhették, hogy üregük tetejét agyaggal összetapasztott cserepekkel fedték be. A felfedezők feltételezték, hogy a helyiség egy sír alépítménye lehetett. Chabas publikációja szerint az eset 1855-ben történt.
 
A Harris 500 néven emlegetett papirusz előoldalán szerelmes versek vannak, hátoldalán III. Thotmesz „családtörténetéből” ázsiai hadjáratának egyik kalandja, Joppe bevétele olvasható és egy mese, melynek hőse az itt megismert névtelen királyfi. Mivel a történetnek nem ismerjük korabeli címét, modern neve többféle. Szokták „elátkozott királyfinak” is nevezni. A klasszikus középegyiptomi nyelv helyett már az Amarna kortól szokásos újegyiptomi nyelven íródott, melyet a hétköznapi életben is használtak.
 
A változatos témájú és műfajú újbirodalmi alkotások között ez a mű sajátos helyet foglal el. Míg a szövegek jelentős része az istenekkel vagy a túlvilággal foglalkozik, másik a korabeli szemléleten, igényeken keresztül bemutatott konkrét múltbeli vagy jelenben lezajlott események feldolgozása, értékelése, itt egy valósnak tűnő, mégis általánosan megfogalmazott történetről van szó, melyben olyan több évszázados hagyományokra visszanyúló elemek is feltűnnek, melyek később a görög sorstragédiákban állandósulnak.
 
Hieratikus írással készült. Ez a hieroglifák kurzív, kézírásos formája, mely a hieroglifákkal párhuzamosan tűnt fel az egyiptomi történelem kezdetén, és természetesen az évezredek folyamán szintén sok változáson ment át, de lényeges vonásait mindvégig megőrizte. Kezdetben inkább gazdasági feljegyzések készültek vele és magániratok, később a nem monumentális munkák, a tudományos művek és hivatalos dokumentáció általános írásformájává vált, így a szépirodalmi munkákat is vele örökítették meg. Kurzív, végletekig egyszerűsített, sok rövidítést alkalmazó formája alapján született meg a Kr.e. 7. században a hétköznapi élet szükségleteit kiszolgáló démotikus („népi”) írás. A hieratikus megmaradt a vallási szövegek számára, így a görög nyelvben a „papi” elnevezést kapta.
 
Mivel a korabeli írásrendszer nem jelölte a hangokat, a történet prozódiája ismeretlen számunkra. Nyelvészeti kutatásokkal lehet egy-egy szó hajdani hangalakjára következtetni a helyesírási hibák, idegen nyelvű átírások, általánosan megállapított hangváltozások és a jóval későbbi kopt szavak segítségével. A tagolást azonban így érzékelhetjük, mivel a fontos helyeket, ill. a fejezetek kezdetét piros tintával kiemelték. A szerkezeti sajátosságok, ismétlések és nyelvi játékok pedig ritmikus prózára engednek következtetni.
 
Mint más irodalmi alkotás, ez a történet is feltehetően nem egy magán személy személyes műélvezetét szolgálta, hanem Deir el-Medine királysírt építő mestereinek összejövetelein olvasták fel, ill. a papiruszok birtokában levő család szórakoztatta vele vendégeit. Az újabb kutatások tükrében ugyanis úgy tűnik, hogy az írott szépirodalom megőrzése, megismertetése és létrehozása is az írnoki réteg feladatai közé tartozott. Ezt erősíti meg a szöveg elhelyezése is: a lakomákon elhangzó szerelmes versek és az anekdota jellegű joppai kaland mellett. Persze a túlvilágon is élvezhették a halottak, ezért temették el a lelőhelyül szolgáló helyre.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Kalász István