Temesi Judit: Zefirelli Aida operafilm bemutatása

Időpont: 
2011 Jun 27 - 17:00 - 18:30
Helyszín: 
Nemzetek Háza

meghívó

Az előadás anyaga 

 

 

Budapest, 2011 június
 
 
 
 
 
 
M E G H Í V Ó
 
 
 
 
 
 
A Magyar Egyiptomi Baráti Társaság 2011. június 27-én (hétfő) 17.00 h-kor tartandó ülésére
 
Helyszin: Nemzetek Háza
1062 Budapest, Bajza u. 54. I. em.
 
Napirend: Aida, Zefirelli operafilmje
Előadó: dr. Temes Judit
 
 
 
Kérjük szíves megjelenését a rendezvényen.
 
 
 
 
                                                          Magyar Egyiptomi Baráti Társaság
                                                                           Elnöksége
 
 
 
 
 
 
 
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azon tagtársainknak, akik az SzJA 1%-nak átutalásával támogatták Társaságunkat.
További programjaink, híreink és számos érdekesség a www.mebt.hu honlapon olvasható, ahová szeretettel várjuk valamennyi tagunk írását is.
 

 

A téma rövid ismertetése:
 
AIDA
Az opera zeneszerzője:
Giuseppe Verdi (1813. október 10. – 1901. január 27.)
 
Szerény körülmények között született. Első zenei élményeit a templomi kórus jelentette.
Tehetségére hamar felfigyeltek és a Milánói Scala zongoristájától tanulhatott.
Első művei, amelyek csak egy-egy ponton tértek el a kortárs-operák zenei felépítésétől, csak mérsékelt érdeklődést keltettek. Első nagyobb sikerét a „Nabucco” jelentette – híres szabadságkórusa szinte az olasz függetlenségi mozgalom himnusza lett. Ezek után a szabadságkórus szerzőjének már nemzetközileg is „jegyzett" operái születtek – ezek közül megemlíteném az édesanyja halálára írt, vad romantikus „il trovatore”, (a Trubadur) az igen népszerű, feszesen drámai Rigoletto, a Párizs számára írt „Sziciliai Vecsernye” és a jóval
felépítettebb Don Carlos, továbbá az első előadásán nagyot bukott „Traviáta”-t. Ez Dumas „Kaméliás hölgyének” opera-változata. Aztán – a rosszmájú kortársak szerint –Wagner hatása alatt született élete utolsó, hatalmas, zeneileg, drámailag, lélektanilag is tökéletesen szerkesztett három műve: az Aida, az Othello és a Falstaff.
Túl kevés az idő, hogy saját véleményemet ezekről a „ma is sokszor hangoztatott, kortársi megállapításokról" kifejtsem – de ha valaki végig kíséri Verdi operáinak fejlődését, a hagyományos olasz „bel-canto"-stílustól a fenti három mű letisztult, céltudatos, az énekesek képességeinek a drámai történések szolgálatába állításáig, megállapíthatja, hogy Verdi művei, sem a megelőzően szokásos olasz opera-stílussal, sem az érett Wagner, az énekest, mint egyént, szinte eltörlő „összművészeti alkotásával" nem hozható közvetlen rokonságba.
Szerintem nem is kell: a Kairó számára, 1870-ben írt Aida – egyedülálló témáját a Szuezi-csatorna megnyitása és az azt ünneplő eseménysorozat ihlette – zeneileg kerek, lélektanilag megalapozott, megrázó, megragadó és drámaiságában a shakespeari magaslatokba emelkedő mű.
 
Az Aida főbb eseményei
Első felvonás:
A palotába hírnök érkezik: Az etióp ellenség, királyuk vezetésével betört az országba és dúlva-pusztítva, gyors iramban halad a főváros felé.
A fiatal harcos, Radamesz, hazaszeretetétől és szerelmes érzelmeitől vezérelve azt reméli, ő lehet a hadsereg vezére, és diadalt aratva megszabadítja rabságától szerelmét, az etióp Aidát. Szerelmi vallomásnak is beillő áriája az első felvonás fénypontja.
Radamesz vágya teljesül – és az új fővezér bevonul a templomba, hogy felöltse fővezéri díszeit. Az udvar, a papok, a nép együtt kívánják: „Térj vissza győztesen!" – Aida, aki maga is együtt lelkesedett a tömeggel – döbbenten és bűntudatosan jön rá: saját népe, saját apja bukását kívánja.
 
Második felvonás:
II/1.
A két szerelmes asszony ütközik össze: Amnerisz, a fáraó lánya, aki már előzőleg is sejtette, hogy a rablány, Aida is szereti Radameszt – egy ügyes csellel „kiugrasztja a nyulat a bokorból". Aida elárulja érzelmeit és Amnerisz kijelenti: „a te riválisod a fáraó lánya". A megalázott Aida sírva készíti fel úrnőjét a győztes hadvezér fogadására.
II/ 2.
A hadsereg bevonulása óriási népünnepély – a királyi udvar, a papok, a nép, mindenki dallal-tánccal köszönti a diadalmas hadvezért, akinek a fáraó leánya kezét és a trón öröklését ajánlja jutalmul. De Radamesz mindenek előtt az elfogott etiópok szabadon bocsátását kéri, amit Ramfisz, a főpap erősen sérelmez. Végül beleegyezik a foglyok elbocsátásába, de túszként tartja vissza Aidát és atyját, aki arra kéri leányát, ne árulja el, hogy ő ez etióp király – lányával együtt. A fáraó jegyespárrá nyilvánítja lányát és fővezérét.
 
Harmadik felvonás:
A Nílus parton, egy ősi templom szomszédságában játszódik. A templomba érkezik Amnerisz és a főpap, hogy a lány a nász előtti kötelező megtisztulást elvégezze. Aztán megjelenik Aida, aki az őt odarendelő Radameszt várja. Ám először apja, Amonaszro lép elő, kemény, gyötrő szavakkal követeli lányától: tudja meg szerelmesétől, a fővezértől, merről fogják támadni az egyiptomiak az újra felkelő etiópokat. Aida ellenkezését apja kemény szavai, „nem vagy a lányom, rabszolgája vagy te a fáraóknak" megtörik, és amikor Radamesz elmondja, hogy újabb hadjáratának diadalmas befejezését azért akarja, hogy Aidát megszabadítsa és feleségül vehesse, addig-addig beszéli rá a szerelmes férfit, hogy inkább együtt szökjenek Etiópiába, míg megnevezi az utat, amerre a támadás meg fog indulni a „Napata völgyébe". Erre a végszóra előlép Amonaszro és elárulja, hogy ő az etióp király. Radamesz kétségbe esik. Elárulta hazáját, oda a becsülete. Aida és apja győzködik a fővezért, meneküljenek együtt Etiópiába, de ekkor kilép a templomból Amnerisz és mögötte a főpap. „Áruló!" – kiáltja a királylány. Aida és apja elmenekülnek, de Radamesz megáll: „Íme, főpap, én itt vagyok!"
 
Negyedik felvonás:
IV/1.
Amneriszt kétségek gyötrik: szerelme, jegyese áruló, akire halálos ítélet vár és ő volt, aki a végzetes szót elsőnek kimondta. De teljes szívéből szereti Radameszt és féltékeny is, mert Aida valahogy elmenekült.
Magához rendeli a börtönben raboskodó Radameszt és arra kéri, védje meg magát a papok bírósága előtt – ő majd hitvesének fogadja, és ezzel visszaadja rangját. De Radamesz nem fogadja el az ajánlatát, neki az élet nem kell, ha Aida halott. Amnerisz ekkor elárulja: Aida elmenekült. Radamesz így sem akarja magát az árulás vadja alól tisztázni – csak boldog, szabad életet kíván szerelmének. Amnerisz dühödt csalódottságában elfordul tőle, de amikor a papok bírósága kérdéseire Radamesz háromszor is hallgatással válaszol, mire a bírák háromszor mondjak ki: „Áruló, meghal!" – iszonyú kétségbe esésében megátkozza az isteneket és zord, vérszomjas szolgáikat, a papokat.
IV/2.
Változik a szín: Radamesz mélyen, a templom alatt, magányos kriptába zárva várja, hogy elérje büntetése: élve eltemettettem, leljen rá a halál. Sóhajtást hall – Aida az, aki az ítéletről tudomást szerezve, belopózott a sírboltba. Radamesz megkísérli, hogy kimozdítsa a sírboltot lezáró kőlapot, de nem bír a nagy súllyal. A két szerelmes egymás karjaiba búcsúzik el az élettől, amely a boldog álmokból a könnyek, a siralmak völgyévé válik. A sírboltra csend borul, csak a sírkövön zokogva imádkozó Amnerisz szava hallatszik: „Béke legyen a részed, béke, béke".