Wenamon beszélgető rovat: A játékokról

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, October 8

Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 október 8.
 
A műsor témája
- Társasági hírek: következő előadás az arab irodalomról fog szólni, addig viszont érdemes pályázatainkra figyelni, ld. Honlap !
- az idő fogalma és mérése, beosztása, a naptár és tagolása
- társasjátékok és labdajátékok
- halászat, vadászat és madarászat  
 
Néhány szó a játékokról
Az ókori Egyiptomban élő felnőttek és gyermekek is szívesen és sokat játszottak, ha megtehették. A felnőttek körében különösen a társasjátékok, leginkább a szenet játék volt népszerű, melyet az újbirodalmi sírokban is gyakran ábrázolták, és magukat a játékos dobozokat és bábukat is számos sírban megtalálták. Ráadásul szöveges emlékek is többször említik, és magára a játék menetére is utalnak, ill. egy-egy szabályt is meghatároznak, így többé-kevéssé pontosan rekonstruálni is lehet, hogy hogyan játszották.
 
Nem véletlenül, ebben az esetben ugyanis a kellemes és a hasznos egyszerre volt jelen, mivel maga Thot isten is mestere volt a játéknak, olyannyira, hogy a Hold istennővel maga is komoly játszmát folytatott, melynek eredményeként 5 napot nyert tőle. Ezek tették lehetővé az egyik teremtés-mítosz változat szerint, hogy az „év feletti napokon”, vagy görögösen epagomen („hozzácsapott”) napokon megszülethessen Ozirisz, Széth, Hórusz, Izisz és Nephthüsz.
 
Egy másik társasjáték, a 20 kockás tábla jóval kevésbé ismert. Valójában annyit tudunk róla, hogy ezt is két személy játszotta, és szintén bábukkal mozogtak a teljesen eltérő elrendezésű 20 kockán. Ismét másik játéknál pálcikákat dugdostak egyik lyukból a másikba különböző állatalakok hátán.
 
A legősibb társasjátékot, amit Egyiptomból ismerünk, szintén állat alakú táblán játszották, de a szabálya jóval bonyolultabb lehetett. Hesziré sírjában, Dzsószer korában, megörökítették a feltekeredő kígyó alakban elkészített táblát, és mellette a hozzá szükséges hím és nőstényoroszlánokat, valamint kis golyócskákat. Kiderül az ábrázolásból az is, hogy ezeknek kellett valahogyan végighaladni a kígyó testén, hogy aztán a száján kijöhessenek. Elképzelhető, hogy ennek is volt köze a halotti kultuszhoz, nem csak a túlvilági boldog élet egyik kellemes pillanatát örökítette meg.
 
Csoportos játék volt a labdajátékok többsége is, bár a zsonglőrködést egyedül is lehetett végezni. Minthogy középbirodalmi sírokban jelenítették meg, ennek a korszaknak lehetett a kedvelt szórakozása, éppúgy, mint a mi cicás játékunkhoz hasonló labdadobálás. Itt a képek tanúsága szerint két oldalt egy-egy felnőtt, vagy legalábbis nagyobb személy állt, nyakában egy kisebbel, míg középen a földön állt valaki, aki megpróbálta elkapni azokat a labdákat, melyeket a két szélső dobott egymásnak.
 
Még egy jellegzetes labdajátékot ismerünk az ábrázolások alapján, melyet egy bottal, vagy pálcával játszottak, de szigorúan templomi környezetben, ami vallási jellegét bizonyossá teszi. A kis kerek labda, amit folyamatosan odébb löktek Apophisz szemének felelt meg, melyet gonoszsága miatt el kellett távolítani. Az első ábrázolások az Újbirodalom idején jelentek meg, és a Ptolemaioszok korában is művelték még. Jellemző módon a templomok falán szerepeltek.
 
A gyermekek szórakozását szolgálták a kis makettek is, melyeket többnyire újbirodalmi környezetben találtak – többet Ehnaton városában, Tell el-Amarnában.
 
Falfestmény alapján egy tárgy nélkül játszható játékot is azonosítani lehetett, ahol egymással szemben, kinyújtott lábakkal ültek a gyermekek, és lábujjaikat kellett megfogni.

 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária