Thotmesz művészeti műhely: Ahhotep királynő nyakéke

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, January 15

 Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 január 15.
 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: előadás egyiptomi utazásról a Nemzetek Házában, tárlatvezetés a Botticellitől Tizianóig kiállításon (Szépművészeti Múzeum), Törökbálinti program ismertetése (február 27)
- Ahhotep királynő kora, történelmi szerepe, múmiájának megtalálása, ékszerei 
 
"A legyes nyaklánc"
 
Dra Abu el-Nagában August Mariette ügynökei 1859-ben egy különleges temetkezést fedeztek fel, melyben egy óriási koporsóban díszesen felékszerezett múmia feküdt. A gondosan bepólyált, és ékszerekkel feldíszített hölgy Ahhotep királynő volt, aki Kamosze (?) és I. Jahmesz anyjaként maga is aktívan részt vett a hükszoszok elleni harcokban, ill. Jahmesz uralkodásának kezdetén régensként irányította az ország életét. Ékszerei között mindkét fiának megtalálhatók az ajándékai egyéb személyes ékszerei között. 
 
Mariette nagy meglepetésére olyan nyakláncot is találtak rajta, melyről három, óriási légy alakja lógott le. A 9 cm hosszú függők két részben készültek: volt egy fordított V alakú alaplemez, mely a légy szárnyait alkotta, és amelyre a félgömb formában kidomborodó légy testet forrasztották. Ennek megformálásához feltehetően faformát használtak. A negatívan kifaragott légytestbe hidegen kalapálták bele az aranyrögöt. A testet bevágott mélyedésekkel tagolták, a fej tetején pedig, a szemek között függesztőfület forrasztottak rájuk, melyek segítségével a láncra fűzték őket. A fej is elkülönül. Nagy, kiemelkedő szemeivel valódi légyre emlékeztet.
 
Ahhotep királynő ékszerei
 
A királynő testén csodálatos ékszerek és díszfegyverek pompáztak, de sajnos nem jegyezték fel, hogy melyiket, hol találták, és később már nem emlékeztek pontosan az egyes darabok helyére. Kidolgozásuk, stílusuk és motívumkincsük a középbirodalmi mintákat követték, bár a kivitelezés minősége valamivel gyengébb, mint azok fénykorában. A korszakból egyébként ismert tárgyaihoz képest azonban kiemelkedő művészi alkotások, melyek így is joggal tekinthetők páratlan műremekeknek. Feltehetően a korábbi hagyományokat leginkább ismerő memphiszi műhelyekből kerültek ki.
 
A mellékletek egy részénél az északi egy-egy új motívum feltűnésében is megmutatkozik – ugyanis csak itt, a hükszoszok által uralt területen képzelhető el, hogy annyira szoros kapcsolatot alakítottak ki az Égeikummal, hogy az uzeh galléron, Jahmesz dísztőrjén és baltáján jól ismert helladikus elemeket komponáltak az egyiptomiak közé.
 
Az arany melldísz (pektorálisz) karneol, lapis lazuli és türkiz berakással ékes, és Jahmesz fáraót ábrázolja, amint Ré Napisten és Atum-Ré a tisztító vizet önti rá. Két oldalt kiterjesztett szárnyaival sólyom és keselyű védelmezi őket. A jelenet egy bárkán játszódik, melynek tatján és búgján a király kartusai a „Felső- és Alsó-Egyiptom királya” és a „Ré fia” nevekkel magasodnak. A további hieroglif szöveg az árulja el, hogy mindkét isten szereti. Az egész jelent egy naosz formájú keretben helyezkedik el, melynek alja vízvonalakkal lett kitöltve. Feltételezések szerint koronázási ékszer volt.
 
A nyakláncok között kiemelkedik egyedi volta miatt egy széles gallér (uzeh), melynek csatját aranyból készített sólyomfejek alkották. Ezeket zöld és kék üvegpaszta berakások díszítik, és az alsó sávban bemélyített 8 lyuk segítségével rögzítették hozzá a gallér gyöngysorait, melyek száma azonban a rekonstrukció alapján ennél több (14). A különböző formájú gyöngyök mennyisége pedig még ennél is magasabb, így biztosak lehetünk benne, hogy egy ékszer-készlet részét alkotta. A geometrikus és állati alakban kialakított motívumokhoz két növényi forma: csengettyű alakú papiruszvirág és lapos lótuszszirom tartozott még.
 
Az alakos arany gyöngyszemeket feltehetően fajansz gyöngyök kötöttek össze – legalábbis a hagyomány szerint ilyeneket is találtak a királynő pólyáján, de értéktelenségük miatt nem őrizték meg. A tipikus egyiptomi motívumok közé a görög szigetvilág néhány sajátossága is bekerült, amennyiben az ún. „repülő galopp” mozdulattal látható a futó oroszlán, vagy gazella, míg a szintén új motívumnak tűnő ülő macska a tipikus egyiptomi ábrázolásmód szerint jelenik meg. Újdonság a szárnyas ureusz forma is, mely később olyan népszerű lett a királyi amulettek között.
 
A karkötők között formai újítás miatt az tűnik ki, melynél a széles karikához egy hosszú, tollszerű nyúlvány kapcsolódik. Ez feltehetően az ékszer kiegyensúlyozását szolgálta, és a belső oldalára esett, melynek külső felén berakásokkal színesítve dzsed oszlopok és tjet csomók váltják egymást. A külső oldal fonott mintás, és három miniatűr szobrocskát forrasztottak hozzá: két szfinx között egy kartus-doboz, rajta Jahmesz lapis lazulival berakott nevével. Mivel átmérője nagyobb (8,1 cm), mint Ahhotep többi karkötőjéé, elképzelhető, hogy maga Jahmesz hordta, annál is inkább, mivel a középbirodalmi oroszlános karkötők folytatása. Kamosze oroszlános karkötőjének a darabjai is fennmaradtak, ma a Louvre őrzi őket.
 
Végül a sok egyéb ékszer közül még egy karperecet említünk, mely két félkör alakú széles pántból áll. Ezeket gombostűszerű kis pálcákkal lehetett egymáshoz rögzíteni. A külső oldalakon kidomborodó mintát lápis lazulival berakott hátérből kiemelkedő, ráforrasztott elemek díszítik. Két jelenetet ábrázolnak: egyiken Jahmesz fáraó ül Geb istennel szemben – feltehetően a koronázás alkalmával, másikon a bútói és hierakonpoliszi lelkek, a királyi ősök jelképei térdelnek, üdvözlés (hnw) gesztusára emelve karjaikat.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Kalász István