Szinuhe irodalmi magazin: Hórusz és Széth pere 1.

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, March 12

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió  (87,6 MHz)

2010 március 12.
 
A műsor témája: 
- MEBT hírek: 27-én Törökbálinton vetélkedőt szervezünk és ekkor lesz az „Én Egyiptomom” pályázat eredményhirdetése és díjátadása.  
- Hórusz és Széth története, ezen mítosz, valamint az egyiptomi állam kialakulásának a kora, a nők helyzete Deir el-Medineben, az udzsat szem és törtek jelölése.
 
Tartalom:  
 röviden:  
Hórusz a Mindenség Urától kérte örökségét, Ozirisz „hivatalát”, vagyis az uralmat Egyiptom felett. És, bár az Isteni Kilencség ezzel egyet értett, a Napisten nem bólintott rá, sőt megharagudott rájuk, hiszen megkérdezése előtt nyilvánítottak véleményt. Széth ezen felbátorodva felajánlotta, hogy kidobja a koronázásra váró Hóruszt a teremből. Mikor Thot védelmére kelt, kiderült, hogy Ré-Harahti a hivatalt Széthnek kívánta adni. A döntéshozást ekkor a Kos, Mendész urára próbálták áthárítani, aki azonban Neithet ajánlotta maga helyett. Thot ekkor Atum nevében levelet fogalmazott az istenanyának, aki rögtön válaszolt is, miszerint a királyság Hóruszt illeti, Széth azonban szintén kapjon birtokot, sőt még Anatot és Asztartét is adják hozzá.
 
Irodalomtörténeti kitekintés: 
A Chester Beatty I. papiruszon olvasható Hórusz és Széth pere egy Egyiptomban igen szokatlan alkotás. Fáraókori viszonylatban valódi kisregény, tele fordulatos cselekménnyel. Tartalmát tekintve egy mítosz feldolgozása, de ha ennek módját nézzük, akkor igazi paródiának tűnik, tele mulatságos, váratlan fordulattal, istenekhez méltatlannak tűnő helyzetekkel, az egyes karakterek tulajdonságainak végletekig menően eltúlzott megjelenítésével, sőt a mítosz egyes részleteinek torz tükörképével.
 
Éppen ezért sokan az újbirodalmi szórakoztató irodalom egyik példájaként tekintenek rá, mely egyszerű fogalmazásmódja és az istenvilág kifigurázása miatt az alsóbb néposztályok ízlésének a jegyében fogant. Szókincse szűk, az alkalmazott nyelvtani formák a Ramesszida korban a levelekből jól ismert könnyed, hétköznapi beszédet követik, mondatszerkesztése pedig rövid, egyszerű. Hangneme változékony, néha gúnyos, máskor nyers, hivatalos, fennkölt vagy éppen egészen mindennapi. Populáris voltát megerősíteni látszik a papirusz előkerülési helye, ugyanis a királysírokat készítő kézművesek deir el-medinei városában találták további tekercsekkel együtt. 
 
Alapos szövegelemzéssel azonban M. Broze kimutatta, hogy nagyon is tudatosan szerkesztett irodalmi mű, melynek tartalmi vonatkozásai az egyes egységek felépítésével, a nyelvtani formák szabályszerűen kialakított alkalmazásával, sőt még az írásképpel is kifejezésre jutottak. Így például a felolvasó a hieratikus jelek láttán esetenként többletinformációhoz jutott az események menetét vagy kimenetelét illetően a történetet pusztán hallgató közönséghez képest. A szavakat megfelelő hangsúllyal (ironikusan, jelentőségteljesen, lekinylően, stb.) kiejtve, vagy éppen szünetet beiktatva persze jelezhette ezeket az apró utalásokat.
 
A mitológiai elemeket megvizsgálva szintén az derült ki, hogy valamennyi megtalálható valamilyen formában másik forrásban is, vagyis valóban meglévő, ismert történéseket ötvözött össze a szerző, melyek némelyikét több száz évvel korábban is feljegyezték, sőt egyesek a kortárs naptár-könyvek alapján egy-egy adott nap szerencsés vagy szerencsétlen voltát is meghatározták. Előadásuk pedig az ironikus hangvétel ellenére sem tiszteletlen, bár néha meghökkentő. Nyilvánvalóan olyan ember állította össze az iratot, aki jól ismerte a teljes mítoszkör minden apró részletét.
 
Az egyes elemek egymásutánisága a meglévő mitológiai kincs alaposan átgondolt, tudatos rendszerezésére utal, melynek célja azonban Hórusz ügyének konkrét győzelmén túl mutat, és ez tette lehetővé, no meg szórakoztató jellege, hogy több száz évvel később is ismerték – legalábbis erre utalnak a démotikus részletek, melyeket már a Ptolemaiosz korban írtak le. A későbbi időkben is aktuális volt a bürokrácia, bírói tehetetlenség és a vezetők ingadozásának karikatúra jellegű megjelenítése. Ennek ellenére, mégis reményt adhatott még a kis embereknek is, hiszen a végén a maat győzött – 80 évig húzódó tárgyalások után.
 
A történet tehát a Hóruszra vonatkozó mítoszok tárháza volt, melyből az egyes elemeket olvasói / hallgatói jól ismerték egyéb helyekről. Az események egyedi lebonyolítása azonban izgalmassá tette felelevenítésüket, és lehetővé tette a közönség azonosulását Hórusszal, aki egyébként is népszerű volt a széles néptömegek előtt, hiszen mindenféle kéréssel fordulhattak hozzá, és különösen hatékonyan lépett közbe a káosz széthi erői által okozott betegségek, mint például a kígyómarás kezelésében. Ezzel szemben Hórusz képviselte és vitte győzelemre a maat fogalmát.
 
A történet V. Ramszesz fáraó uralkodása idején lett lejegyezve a papiruszra szerelmes versek és himnuszok kíséretében. Keletkezése tehát legkésőbb erre az időre tehető. U. Verhoeven éppen az elbeszélést követő himnusz alapján azonban azt is kimutatta, hogy szóhasználati és nyelvtani elemek, valamint tartalmi egyezések alapján megszerkesztése IV. Ramszesz trónra léptének idejére tehető, és aktuális mondanivalója a korszak nagyon is eleven kérdéseire ad határozott választ a fáraó érdekeit képviselve.
 
A történet ugyanis több síkon értelmezhető. A felszínen egy paródia, melynek szójátékai, helyzetkomikumai és az istenek nevetséges tehetetlensége, vagy állandóan ingadozó döntése kiválóan mulattató alkotássá teszi. Egy következő szinten a bűn / káosz és az igazság / rend harcát mondja el, melyből végül a „helyes“ vagyis, a megszemélyesített Maat istennő kerül ki győztesen. A mítosz konkrét szintjén pedig Hórusz, a gyenge és ártatlan gyermek kell szembeszálljon az erős és gonosz Széthtel, kezdetben anyja támogatásával, a végén egyedül.
 
Az átlagember szintjén túllépve, minthogy a király maga Hórusszal azonosult, a konkrét királyi hatalom sorsának eldőléséről is szól ez a történet, mely eredetileg az atyáról fiúra szálló (patrilineáris) öröklés és a család legidősebb férfitagjára szálló (avuncularis) öröklés problematikáját veti fel. Feltételezhetően a mítosz keletkezésében is, még az őskorban ez játszotta a döntő szerepet. Az Újbirodalom korára már a patrilineáris kiválasztás állandósult, mely azonban éppen ezekben az években kérdőjeleződött meg.
 
III. Ramszesz fáraó után fia, IV. Ramszesz került trónra, majd őt az unoka követte V. Ramszesz néven, míg utána VI. Ramszesz ismét III. Ramszesz fia volt. A kutatás jelenlegi állása szerint VII. Ramszesz apját követte a trónon, de utána megint III. Ramszesz egyik fiát koronázták meg VIII. Ramszeszként. Ilyen körülmények között nagyon is valós viták csapódtak le a per történetében.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Kalász István