Thotmesz művészeti műhelye: a gizai Szfinx

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, August 6

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 augusztus 6.
 
A műsor témája
- MEBT hírek: aug. 5-én nyílt az Erzsébetvárosi Közösségi Házban az Asszala Társaság festészeti kiállítása
- a gizai Szfinx, szfinx szobrok és utak, Tutu avagy Totoész 
 
A gizai Szfinx 
A gizai fennsíkon magasodó, annak természetes kőzetéből kimagasodó, több mint 20 méter hosszú állat feje fenségesen tekint le a látogatókra. A tudományos kutatások alapján Khefrén / Hafré (M. Lehner) vagy Kheopsz / Hufu (R. Stadelmann, V. Dobrev) fáraót ábrázolja, és a 4. dinasztia korában önálló templommal rendelkezett közvetlen Khefrén völgytemploma mellett, melyben ennek a fáraónak is felállították 8 monumentális szobrát. Nemesz koronás fejéhez képest kicsit aránytalan oroszlán teste híven mutatja a hajdani kőfejtő lemezes szerkezetét, jobb minőségű kőből készült feje pedig az évezredes emberi és természeti hatások nyomait. Ennek ellenére is emblematikus jelenség, melynek látványa döbbenetes hatást gyakorol az emberre.  
 
A fáraó élő képmásából az Újbirodalom korában a napisten egyik formája lett.  Ekkoriban már többször is  Harmahis / Hór-em-ahet néven nevezik meg. Ez a megjelölés olvasható az „Álom sztélén” is, melyből kiderül, hogy testét és az előtte 2,5 m-rel mélyebben elhelyezkedő Szfinx-templomot teljesen elborította a sivatag homokja. Miután IV. Thutmoszisz fáraó a Szfinx kérésére kiásta a szobrot a homokból, egy sztélén örökítette meg történetét. Ekkor került elé II. Amenhotep fáraó szobra, amit később további szobrok és sztélék követtek a test oldalán. Az Újbirodalom folyamán később is sokat foglalkoztak vele – II. Ramszesz és fia, Khaemuaszet is restaurálta.
 
Az Újbirodalom korától Hauron / Hwrwn ázsiai isten ábrázolásával is azonosították. A mellette emelkedő újbirodalmi templomot II. Amenhotep fáraó már Harmahis-Hauron istennek építette, Tutanhamon és II. Ramszesz pedig bővítette. A benne elhelyezett fogadalmi sztélék meg a szfinx-isten népi kultuszban betöltött szerepéről vallanak. Talán ennek a névnek a továbbéléseként fogható fel az arab Abu el-Hol „a félelem atyja” megnevezés kialakulása.
 
 
A szfinx szobrokról
A karnaki és luxori templomba látogató turista különös jelenséget tapasztal, mielőtt belép az Amon-Ré templomok területére. Óriási szfinxek szegélyezik a bejáratukhoz vezető út mindkét oldalát. Az oroszlán testek magas talapzaton fekszenek, mellső mancsukat előrenyújtják, fejüket felemelik. Karnakban rendszerint kosfejük van, és alatta még egy király álló alakja is magasodik, melyről a kartusok alapján megállapítható, hogy II. Ramszesz fáraót ábrázolja. Az összetett kőlények védik mindenféle ártalomtól. Hasonló crio-szfinxeket, ahogy szakszóval megnevezik őket, találni a 10. pülon és a Mut templom között is. Felállításuk eredetileg Tutanhamon és Hóremheb nevéhez fűződik, de II. Ramszesz fáraó egészítette ki a sort és a restaurálta a keverék lényeket.
 
Az úton néhány sólyomfejű (hieracocephalos) oroszlán is található, melyek a monumentális szobrászatban a núbiai Wadi Szebua Ré temploma előtt tűnnek még fel két sorba rendezve. Ezeket a királyok erejét, bátorságát és harci kedvét megjelenítő szobrokat azonban sokszor inkább királyi griffeknek szokták hívni, és gyakorta testükön keselyű szárnyakkal együtt örökítették meg – bár inkább a kisművészeti alkotásokon vagy a síkművészet különféle megnyilvánulási formáin. Másik ábrázolási jellegzetességük, hogy rendszerint állnak, vagy éppen az ellenségre taposnak, utalva a király által képviselt maat (igazság) győzelmére az ellenség által megjelenített iszefet / káosz erői felett.
 
A különleges szfinxek sorában megtalálható egy több állat elemeit is magába olvasztó, legtöbbször lépő szfinx, melynek testéből és fejéből kos, krokodil és más állatok fejei nőnek ki, farka pedig gyakran kígyóformát ölt magára, és szívesen visel különböző koronákat. Ezt az Apries fáraó idejétől ábrázolt lényt egyiptomi nyelven Tutunak hívták, míg a görög megfelelője Totoész, római neve pedig Tithoész volt. Mint a „démonok ura” jó és rossz irányban egyaránt befolyásolni tudta az emberek életét. Mégis inkább féltek tőle, mint szerették, ezért jellemzően templomban elhelyezett domborművei készültek.
 
Az általánosan szfinxnek nevezett oroszlántestű, rendszerint nemesz koronás, emberfejes szobrokat a 4. dinasztia korától készítették az egyiptomiak, és egészen a római korig folyamatosan megtalálhatók, sőt egyre gyakoribbak lettek. A monumentális gizai Szfinxtől eltekintve, a legkorábbi, biztosan keltezhető szfinx szobrok Dzsedefré fáraó piramiskörzetéből kerültek elő, majd a bizonytalan korú példányok után I. Pepi fáraónak ismert egy szfinx szobortalapzata.
 
A középbirodalmi szfinxek között III. Amenemhat fáraó szfinx szobra foglal el különleges helyet. Ezen ugyanis a fejet nem a korona övezi, hanem az oroszlán sörénye, melynek részleteit igyekeztek természethűen visszaadni. Az állhoz rögzített istenszakáll körül pedig a sörény alsó ívét is megmintázták. Ily módon csak az arc maradt emberi. Ekkortól készülhetett női szfinx a királynők és hercegnők számára. Mivel azonban egyik mű sem származik hiteles lelőhelyről, elhelyezésük módját nem ismerjük.
 
Az Újbirodalom komoly változásokat hozott a szfinx szobrok készítésében is: a monumentális fekvő szfinxek kompozit formát ölthettek, a kisebb szobroknak pedig a mellső lába alakulhatott át emberi karrá, hogy áldozatot mutathassanak be. Az is előfordul, hogy a fejet paróka övezte vagy másik korona is ékesítette. Domborművön még szárny is kerülhetett a hátra, és egyes esetekben női melle lett. Rehmiré és Kenamon thébai sírjában készítésüket is ábrázolták.
 
Az Újbirodalom idején vált a szfinx Ré-Harahti és Atum egyik lehetséges megjelenítési módjává, mint I. Széti abüdoszi templomának jelenetei mutatják. A 18. dinasztia elején még a sörényes és koronás forma egymás mellett élt – Hatsepszut deir el-bahri templomának 2. teraszán egy dús sörényű, csupán arcában emberi szfinx alakjában ábrázoltatta magát, míg a felvezető út szfinx-sorát nemesz koronát viselő szfinx-szobrokkal szegélyezték.
 
A későbbi korokban a kanonizálódott fekvő szfinxek csak stiláris változásokon mentek át, amikor Taharqa, Sepenupet, Apries, Amaszisz és más uralkodókat ábrázolták, és ebben a szellemben készült el I. Nektanebo fáraó luxori szfinx-sora is. Ekkor azonban már magánemberek is rendeltek szfinx szobrokat – egyre népszerűbbé vált a sírok védelmezőjeként, és a kisbronzok között is feltűnt.
 
A Ptolemaiosz korból kevés monumentális szfinxet ismerünk, de tudjuk, hogy II. Ptolemaiosz ábrázoltatta magát így, és a memphiszi Szerapeum előtt egész soruk készült. Kisebb méretben bronz és terrakotta figurákat is megmintáztak alakjában, és szintén megtalálhatók jelenet részeként. a típus közkedveltségét jelzi a római korban, hogy Diocletianus császár palotáját Spolato / Splitben legalább 13 egyiptomi szfinx ékesítette, és Pannoniában is került elő szfinx szobor.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett