Szinuhe irodalmi magazin: Hórusz és Széth pere 6

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, July 30

* az átírás transliterációs fonttal olvasandó

 
Szinuhe magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2010 július 30.
 
A műsor témája
- MEBT hírek: a honlapon vissza kell térjünk a spamszűrésre
- Hórusz és Széth története, Ozirisz titulatúrája és a levél műfaja az ókori Egyiptomban
 
Tartalom röviden:  
Mivel az Isteni Kilencség nem tudta eldönteni, hogy kinek a javára ítélje a királyi hivatalt, Thot tanácsára levelet írtak Ozirisznak, hogy Ő mondja ki a végső szót. Itt Egyiptom királyait megillető módon szólítják meg az istent, és a gyors válasz ennek megfelelő hangnemben érkezett meg. Ré-Harakhti azonnal tiltakozó levelet íratott, hiszen a levél Ozirisz fontosságát az övé fölé helyezte, mire Ozirisz fenyegető levélben védte meg hatalmát.
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
Ha ma a levél szót halljuk, több mindent értünk alatta még akkor is, ha eltekintünk például a falevéltől, a levéltésztától, vagy a Mosonmagyaróvártól nem messze található Levél községtől. Leszűkítve a levélfogalmát a távollevő személyek számára eljuttatandó írásbeli közleményre, még mindig igen tág körben mozgunk. Gondolunk ilyenkor ismerőseinknek írt személyes levelezésünkre, a hivatalos szerveknek szánt és tőlük kapott írásokra, a médiákban olvasható nyílt és olvasói levelekre, vagy akár a költői levélre. Így volt ez az ókori Egyiptom háromezer éves történetében is – persze saját kultúrájuknak megfelelő formákban.  
 
Az Óbirodalom korától ismerünk mai értelemben vett levelet. Ezt ekkoriban *mDAt, vagyis „papirusztekercs, könyv” néven nevezték, melyet a Középbirodalom idején a *sSírás” megnevezés váltott fel, míg az újbirodalmi levelek a *hAbelküldött” vagy a *Satlevágott” nevet kapták. Az elnevezés tükrözi a levél külső megjelenési formáit: a tekercset az egyszerű papiruszdarab váltotta fel. Míg tehát eleinte feltekerték az írást, és úgy pecsételték le a papiruszt, később levágtak egy darabot, és azt három részre hajtogatva címezték meg és zárták le a levelet. Legalábbis ideális esetben, mert sok cserépdarabon vagy kőszilánkon (osztrakon) maradt fenn. A szerelmes levélre, bár ilyent egyelőre nem ismerünk, talán a *swDA-jbüzenet” szót használtak, mely szó szerint a „a szív éppé tevője".
 
Természetesen a magánleveleken kívül, melyet ismerőssel, vagy éppen a címzett lakhelye felé tartó vendéggel, utazóval juttattak el, ill. valamelyik szolga szállította el rendeltetési helyére, voltak hivatalos levelek is. Ezeket tartalmuknak megfelelően, legalábbis az Újbirodalom idején, *wxAmegkeresés, követelés, rendelet, rendelkezés” szóval jelölték meg, ha a feljebbvalótól érkezett, és *wstybeszámolónak” hívtak, ha neki szánták. Futárok (*fAj-wxA) szállították. Hórusz és Széth történetében mindig az *wxA kifejezést alkalmazták, még akkor is, amikor a hatalmi pozíció megvédéséről volt szó. A hivatalos levelekre volt még egy *wstirendelet” megnevezés is.
 
Az egyiptomi társadalomban az írásbeli érintkezés általános volt, ennek megfelelően a leveleknek is sok fajtája alakult ki. A királyi ill. előkelő személyek utasításai, a hivatalnoki beszámolók, különféle jelentések, a diplomáciai levelezés a hivatalos szféra ügyeinek írásbeli intézését tették lehetővé. Ugyan magánszemélyek saját életük eseményeiről is hírt adtak, de rendszerint ezek is valamilyen személyes vagy üzleti kéréssel társultak, vagy oktató jellegűek voltak. A hieratikus írással írt leveleket a késői korban a démotikus levelek váltották fel, melyek mennyisége jelentősen megnőtt, és tartalma tovább bővült.
 
A levelezés fontosságát jól mutatja, hogy az írásbeli érintkezés elsajátítása az ókori Egyiptomban iskolai tananyag volt,akárcsak manapság. Éppen ezért sok olyan levél is készült, melyeket az iskolákban folyamatosan másoltak. Ezek egy része talán valamikor valódi levél lehetett, akár pontosan megismételve, akár némileg átalakítva, de többségük fiktív levél, mely a különböző írnoki feladatok megoldásához nyújtott mintát, mint a sablonok a számítógépes programokban. Erre vall nem csak a számos másolat, hanem előkerülésük módja is. Ugyanazok az idézetek ismétlődnek osztrakonokon és hosszabb, iskolai oktatás számára készült papirusz tekercsek részleteiként. Éppen ezért korunkban a „mintalevelek” megjelöléssel illetik őket.
 
A mintalevelek másolásával gyakorolták be az írnoknak tanuló ifjak a levélstílust, a beszámolók szerkesztésének a módját, ismerték meg a jellemző szituációkat, az írnoki munka egyes területeit, és a hivatali életet. Kiderül belőlük, hogy a bevezető üdvözlés után a címzettet jókívánságokkal illett köszönteni,az istenek kegyeibe ajánlani, és csak utána térni rá a levél tényleges tárgyára,akárcsak a hagyományos európai leveleknél volt ajánlott. Többféle búcsúformulát is alkalmaztak. Az első mintalevelek a Középbirodalom korából származnak, de nagy részük a Ramesszida korból maradt fenn.
 
Ilyen mintalevélnek tekinthető a II. Széti fáraó korában másolt Anastasi I. papirusz tartalma is, melyben egy Hori nevű írnok oktatja ki tudatlan kollégáját, Amenemopét. Mintát szolgáltat a dicsérés módjaira, a hivatalnoki feladatok megoldásaira, de Szíria-Palesztina földrajzi ismertetését is magában foglalja – mi pedig megismerhetjük belőle a katonai írnokok feladatait. Közben utal akkoriban ismert történetekre is, mintha a tanulók lankadó figyelmét szeretné újra felcsigázni. Szatirikus hangvételével és választékos nyelvével annyira különleges helyet foglal el a mintalevelek között, hogy gyakran inkább „irodalmi levélként” emlegetik.
 
Ismerünk még egy irodalmi levelet. Ez a Puskin Múzeum egyik papiruszán olvasható, és nem tudunk egyelten másolatáról sem. Minthogy nincsen rajta dátum, keltezéséhez a kézírásból lehet csak kiindulni: a hieratikus írásjelek alakítása arra vall, hogy a Ramesszida korban jegyezték le. Egy Wermai nevű pap balszerencséjét, menekülését és oázisbeli életét meséli el egyes szám első személyben. A levél célja segítségkérés, hogy a pártfogója meg tudja szabadítani szorult helyzetéből.
 
Tényleges magánleveleket is készítettek. Ezek az Újbirodalom idején többnyire első személyben íródtak, hiszen ókori viszonylatban sok írástudó élt Egyiptomban (1-5 %-ra becsülik), és egyes esetekben úgy tűnik, nők is voltak közöttük. A Deir el-Medinében talált, rendszerint osztrakonon olvasható levél-üzenetek mintegy 14 %-ról feltételezik a megnevezés vagy a személyes névmások alapján, hogy nőktől származik, vagy nőknek küldték. Családi ügyekről, panaszokról, különböző hétköznapi apróságokról szólnak, mint általában a többi levél is. Csak a feljebbvalókhoz írt kérelmek hiányoznak közülük. Egy magas rangú hölgy esetében azonban ez is megtalálható: II. Széti fáraónak írt a miwer-i hárem szövőnőinek az érdekében.
 
Az egyiptomi kultúra sajátos levéltípusa a halottakhoz írt levél, melyet gyakran a halotti áldozat bemutatására használt edény külső falára festettek, bár néha belül is előfordul, és persze más anyagon, mint papiruszon vagy vásznon is megjelenhetett. Ezekben a nemrég elhunyt hozzátartozókat kérték a földi bajok elhárítására, ill. hogy a túlvilági bíróságon az evilági ügyeikre vonatkozó kedvező ítéletek érdekében járjanak közbe, akár életük hosszabb fennmaradását mondassák ki.
 
A levelekben olvasható „mondani”, „hallani” és „olvasni” megjelölések alapján a címzetteknek felolvasták őket. Feltehetően az írnokok saját leveleikkel is így tettek – a hang alapján értették meg. Az ókor végéig így lehetett ez, hiszen az Újbirodalomnál jóval később, már a démotikus nyelvben, a levél megjelölésére néha a *xrwhang” szót használták.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett