Wenamon beszélgető rovat: A Nílus áradása

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, June 18
 
Fáraók földjén
Wenamon rovat / KONTAKT Rádió
(87,6 MHz)
2010 június 18.
 
A műsor témája
- Nílus folyó, áradása, következmények, vele kapcsolatban álló istenek
- hieroglif írás
 
Néhány gondolat
Az árvíz, és az általa okozott károk nem csak a mai embert sújtották, az ókori Egyiptomban évenként rendszeresen visszatérő jelenség volt, melyet azonban pozitív előjellel éltek meg az egyiptomiak, hiszen ekkor terítette szét a „folyó”, ahogy akkoriban megnevezték, a medrében hozott termékeny fekete iszapot, melyet a Fehér Nílus, a Kék Nílus és az Atbara medrébe zúduló monszunesőzések hordtak le a belső-afrikai hegyekben.
 
Földünk leghosszabb folyóját akkoriban isteni tisztelet övezte szerte Egyiptomban, sőt kiáradó vizét önálló isteni lényként tartották számon, melynek saját, emberi alakjában elkészített szobrát vagy akár könyvét ajándékozták a „Hapi könyvének a bedobása napján”. Magát Hapit férfi létére lógó mellekkel ábrázolták, jelezve termékenységet elősegítő jellegét, hiszen „az istenek atyja” volt, aki rendszeres megérkezésével hozzájárult a világ rendjének fenntartásához. A föld táplálásával az emberek számára is megfelelő mennyiségű élelmiszert biztosított. Ezért is lehetett a „mocsár halainak és madarainak az ura” és „a gabona ura”, akit Neper isten személyesített meg.
 
Gyakran ábrázolták kezében étel vagy italáldozattal, hiszen belőle eredt minden – valójában az ősvízzel, a Nunnal is azonos volt – ilyenkor szükségszerűen Naunet, nőnemű párja volt a társa. Isteni lényén kívül ez is indokolhatta gyakori kék testszínét. Másik jellemző színe a zöld viszont a vegetációhoz kapcsolódott, amit vizével hozott. Geb földisten barátjának is számított, és az Óbirodalom korában Meret istennő jelent meg mellette, mint felesége. Önmagával is alkotott azonban párt, ilyenkor az északi és déli Hapit különböztették meg. A deltavidéki fején papiruszt hordott, és feleségeként Nekhbet keselyű istennőt nevezték meg, a déli viszont Felső-Egyiptom címernövényét, a lótuszt helyezte fejére, és Uadzset ureusz istennő férjeként tartották számon.
 
Hapit eredetileg az ősvízből, a Nunból származtatták, de forrásvidékeként általában az Elephantiné és Philé közötti területet tartották számon (bár fennmaradt olyan forrás is, mely Szilsziléből származtatta), ahol két barlangból jött elő a maga idejében. Papsága szertartásaival nem csak a megfelelő időben történő felbukkanását kívánta elősegíteni, hanem a szükséges mérték eléréséért ill. megtartásáért is imádkozott. Templomai Elephantiné szigetén álltak, ahol a késői korban Ozirisszal is azonosnak tekintették.
 
Az áradással azonban más istenek is kapcsolatban álltak, így például Hnum, a „katarakták ura”, akit egyébként az „isteni fazekasként” tartottak számon, és aki Elephantinében a Nílus forrásának az őreként részesült tiszteletben. Az áradás végén tűnt fel Heqet istennő a millió béka alakjában, aki az átáztatott, megtermékenyített földeken a gabona kicsírázásáról gondoskodott, mint a születést, és élet keletkezését segítő istennő. Az áradás megjelenését pedig Szóthis istennő jelezte égi feltűnésével, akit később Izisszel azonosítva a szombathelyi Izeum homlokzatán is megörökítettek a kutya csillagképre utaló állat hátán, kezében kedves hangszerével, a szisztrummal.

Lehetett persze árvíz más időszakban is. Bár ezek ritkán fordultak elő, de a téli időszakban a khamszin szélvihar után néha egész napos, vagy még hosszabb esőzés is lehetett. Ezt nevezik arabul "szailnek". Ilyenkor megtelnek a sivatag wadijai vízzel, és a mélyebben fekvő völgyeket elárasztják. Thébában egy ilyen eseményről számolt be Jahmesz fáraó a Vihar-sztélén. A töredékesen fennmaradt, kétoldalon is vésett kőtáblán a kárról és a helyreállítási munkákról egyaránt szó van (ld. korábbi Ramszesz rovat). 

 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Tóth Lázár