Egyiptomi ételszobrok
Élete vágya, hogy eljusson Egyiptomba, s egyszer egy saját cukrászdája legyen. Margitay Melinda az informatikusból átképzett, huszonéves újpesti cukrász gasztronómiai versenyek győzteseként egyiptomi ihletéssel alkot ételszobrokat. Tutanhamon fáraó aranymaszkjának másolatát édesanyja például becsomagolva a szekrényben őrzi.
– Még tanulóként nyertem aranyérmet és különdíjat az országos gasztronómiai versenyen Tutanhamon aranymaszkjával – avat a fáraó szobor titkába Melinda. Idén tavasszal, a Tatán megrendezett Országos Gasztronómiai versenyen már a felnőttek mezőnyében indultam. ”Baráti” alapon támogatott a káposztásmegyeri Édes gyömbér cukrászda vezetője Barabás Csilla. Aranyérmet hoztam el.
– Honnan az egyiptom-imádat?
– Már-már őrület ez. Vonz a kultúra, az alvilág kultusza. A Tutanhamon kiállításon órákig nézelődtem, jegyzeteltem. Utána már csak meg kellett csinálnom a szobrokat. Majd’ három hónapig dolgoztam a kompozíción.
– Ezek ehető alkotások?
– Teljes mértékben azok. Az artisztika, vagyis az ételszobrászat persze olykor megálljt parancsol a vágyaknak, az ember nemigen tör le egy falatot a kanópusz edényből, vagy a halotti maszkból. Olyan ez, mintha az ember festőként, szobrászként alkotna. Nagyon élvezem.
– Ehető, mégsem romlik meg?
– Van, aki húzott karamellből, grillázsból, marcipánból alkot. Jómagam egy már-már „elfeledett”, úgy gondolom nem túl népszerű, ám annál szélesebb körben kiválóan alkalmazható anyagot használok: a tragantot. Ez vízzel megduzzasztott, felfőzött zselatin, ami porcukorral összekeverve, jól formázható, nyújtható masszává válik. Hatásában marcipán, árában azonban nem. Tíz kiló porcukor elég volt a kompozícióhoz.
forrás: Újpest, 2011. május 11.