Al-Tannouri Dániel két verse:
Álomkép
Mámorosan szédelgő fák
Árnyai mögül
Kirajzolódik egy férfi.
Kinek már anyaggá formálódott örökös magánya,
Lüktető sötétség simul bele
Töredezett arca hasadékába.
Szemébe egy könnycseppet visszafűzve,
A homályos éj terhe alatt
Sebzetten görnyed össze.
Körötte viharvert
Szaggatott rét,
Átvérzett tenyerében
Mint selyemgubó
Őrzi rozsdásan nehéz szívét.
Dobhártyát karcoló morajlás
Ritmusos érzete,
Könyörgésre nyíló szájából
Felbugyogó milliónyi azúros-lepke éneke
Töri meg a csendet.
Földöntúli tündöklésben
Lassan kibontja önmagát
S nem marad belőle más,
Csak az üres térben
Két
Foszforeszkáló szembogár.
Inga
Az álmok és a valóság
Közé feszített
Vékony zsinegen
Merengve figyelem,
Ahogy terhes felhőkből
Kiloccsanó pocsolyában dagonyázik a képzelet.
Süvítő szelek
Fújnak idefenn,
Szemeim ablakát kopogtatva
Dobálnak fagyos csókot arcomra.
Mégsem fázom,
Hisz csillagokkal
Gomboltam össze
Éj-fekete kabátom,
Amit rám szabott
A kettéharapott
Hold
Két gondos keze.
2012. július.
A költő bemutatkozása:
"1990-ben Kazincbarcikán születtem. Édesapám Libanoni származású. Az általános és középiskolát Miskolcon végeztem. Jelenleg egyetemen tanulok. Gyermekkorom óta vonzódok a különböző művészeti ágak iránt. Hirtelen feltörő gondolatok és érzések vezettek ahhoz, hogy végül tollat ragadtam. Verseimhez alapanyagot szürrealista gondolatokból, álmokból merítek. Gyakran fejezem ki gondolataimat festék és vászon segítségével is."