A niktinasztia és a lótusz

A niktinasztia és a lótusz
 
Az interneten szörfölve feltűnt egy cikk, melyből megismertem egy új szakszót, a niktinasztiát. Ez a növények belső struktúrája által meghatározott mozgásának (ναστ?ς, „tömör, szűk”) egyik fajtája. Olyan virágoknál tapasztalható, mint például a kikerics, kamilla, gyűszűvirág, tulipán, mályva vagy éppen a kék lótusz virága, de megtalálható a lucerna, mimóza vagy tamarind fa levelénél is. Kíváncsi voltam, ugyan mi lehet ez? Íme, mire jutottam:
 
Botanikai szempontból megközelítve elmondható, hogy a zárvatermő növényeknél figyelhető meg, és azt a jelenséget nevezi meg, hogy a virág éjszakára becsukja szirmait. Egyes esetekben ez a jelenség a leveleknél is megfigyelhető. Vannak, akik a növények éjszakai alvásaként beszélnek róla.
Biokémiai folyamatok eredménye, melyet a növény fitokróm fényreceptor fehérjéi és a cirkadián ritmus irányít. A fény és hőmérséklet napi rendszeres változása az alapja.
A cirkadián ritmus „napi biológiai órának” is nevezhető. Latinos neve a circulus / kör + dies / nap(pal) szóösszetétellel jött létre. Az 1950-es évek végéről, Franz Halberg (1919-) kronobiológustól származik, aki az erdélyi Beszterce városában született, és Amerikában a Minnesotai Egyetem kronobiológiai laboratóriumát alapította. A jelenséget először Nagy Sándor Androszthenész nevű hajóskapitánya írta le a tamarind fa leveleinek mozgása kapcsán. Állatoknál, gombáknál, de még cianobaktériumoknál is megfigyelhető.
A mozgást valójában az eredményezi, hogy lassabban fejlődnek a növénynek azon részének sejtjei, melyek sötétben vannak, vagy hűvösebb helyen. A virág esetében az esti lehűléskor akkora a különbség a az alsó szirmokat ért hatás és a felsőké között, hogy az alsók felfelé irányuló mozgásukkal azokat is betakarják. A folyamat azonban nem minden növénynél jelentkezik, ill. mértéke is különböző lehet. Az eltérés okának a kiderítése egyelőre további kutatásokat igényel.
Az sem tisztázott, miért alakult ki ez a folyamat. Charles Darwin annak idején úgy vélte, hogy a növények az elfagyás ellen védekeznek ezzel – számos esetben azonban kizárható ez az indoklás. Egy másik magyarázat szerint energiát, és talán illatot tartalékolnak ezzel a következő napra, beporzásukat elősegítendő. Ismét másik szerint kizárják ezzel a virágpor nedvesedésének a lehetőségét, ami ugyancsak a beporzást akadályozná. Az éjszakai ragadozók szempontjából is megközelítették már a kérdést, azzal az indoklással, hogy így kevésbé sérülnek meg, amikor a ragadozó lecsap áldozatára, mivel áttekinthetőbb a terep. Egy szó, mint száz, ötletek bőven vannak, de megoldás még nincsen.
 
A fotoperiodizmus szempontjából igen érdekes a lótusz. Míg a kék lótuszra jellemző a niktinasztia – ezért is született meg belőle a Napisten az ókori Egyiptomban –, addig a fehér lótusznál éppen ellenkező ütemben működik, hiszen este nyílik ki. A japán lótusz viszont, miután kinyílt a virág egyáltalán nem csukódik be az elvirágzás idejéig.