Thotmesz Művészeti Műhelye: I.Merenré fáraó piramis-együttese, Szakkara

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2014, November 14
Thotmesz Művészeti Műhely / KONTAKT Rádió(87,6 MHz)
2014. november 14.
 
 
A műsor témája
Mai téma: Szakkara, Merenré fáraó piramis együttese, Perring, Vyse, Maspero, múmia, piramis-építés, Óbirodalom, 5. dinasztia és 6. dinasztia, Piramisszövegek, Sethe, Ini abüdoszi önéletrajza
 
 
 
I. merenrei_plan-complexe-.jpg
Merenré fáraó piramisának rekonstruált alaprajza
 
merenrei-burial_chamber.jpg
 
I. Merenré fáraó sírkamrája
merenrei_pir-saqqara_1990ies.jpg
 
I. Merenré fáraó piramisegyüttese, látkép (forrás)
merenrei_3.jpg
I. Merenré fáraó sírjában talált múmia részlete  
(forrás)  
 
I. Merenré fáraó Piramisegyüttese
Az együttes neve: xa nfr [mr] – „felragyog a [Merenré-piramis] szépsége / a szép felkelésű [Merenré-piramis]”  
Sz: 78,75 m, M: 52,5 m
Dőlésszög: 53o 07'
Helye: D-Szakkara
 
Első szakszerű leírását a bosztoni származású J.S. Perringnek köszönhetjük, aki az 1830-as években vasút- és csatornázási munkái közben számos piramist is felmért, majd miután cége visszahívta Londonba, mérnöki munkái mellett elkészítette egyiptomi felméréseinek publikációját is, melyek 3 kötetben jelentek meg. Innen tudjuk, hogy akkoriban még látható vot, hogy eredetileg finom mészkő borította a piramist, és körzetét 250 m hosszú feljáró kötötte a völgy-templomhoz, melyet azonban nem keresett, és azóta sem tudunk róla. Leírása szerint a piramiskörzetet vályogtégla körítőfal övezte, és ebből nyílt a Dzsedkare piramisa mellett elhaladő feljáró.
 
A piramis következő kutatója Gaston Maspero lett (1881), akit a feliratok érdekelték leginkább, mégis neki köszönhetjük a piramis vázlatos alaprajzát. A sírkamra díszítését vizsgálva megállapította, hogy a falat borítő hieroglif szöveg nem csak elrendezésében követi hűen I. Pepi fáraó piramisának feliratait, hanem tartalmában is: szinte azonos sorrendben, ugyanazokat a Piramisszöveget vésték fel, és a megfogalmazásban is csak néhol tértek el. Ez a terület, ill. környezete, azóta is a francia expedíció kutatási körzetét képezi.
 
A halotti együttes rendkívül rossz állapotban maradt fenn, a piramist is szinte a földig rombolták. Bejárata a talaj szintjén, az északi oldalon helyezkedett el. Innen egy rövid lejtős folyosó egy kamrához vezetett, majd hosszabb folyosó következett, melyet a szokásos 3 porticullis zárt le. Tovább haladva ezen a lejtős úton, mely egészen a piramis középpontjáig vezetett, a halotti kamrába lehetett érni, mely előtt a szokásos előcsarnok helyezkedett el. Az előcsarnok átellenes oldalán nyílt a szerdáb.
 
A halotti kamra egykori berendezéséből az ásatókat látszólag érintetlenül várta a nyugati falnál a bazalt szarkofág, melynek fedele is egészben megmaradt, noha félre volt tolva. Oldalait színesen kifestett palota homlokzatot ábrázoló domborművek díszítették. A benne fekvő múmia egyesek szerint Merenré fáraó földi maradványa, mások 18. dinasztia kori betemetkezésnek tartják. Haját mindenesetre ifjúságfürtbe rendezték, ami gyermekre utal. A szarkofág mellett földbe mélyített kanopusz edények számára kialakított fülkét találtak, két alabástrom kagylót és egy kis fából faragott ládagombot / -fogót. A sírkamra mennyezetét fekete alapon fehér csillagok díszítették.
 
A halotti templomnak csak nyomai maradtak fenn – az áldozati csarnok mészkő padlózata, az áldozati tábla nyomai és a hátsó helyiségben a gránit álajtó talapzata. Néhol jelenet nyomai is kivehetők, de látszik, hogy sohasem fejezték be őket – csak körvonalrajzzal vésték ki, de nem faragták ki. A feljáró nyomai mára már nem látszanak.
 
Az építkezésről Uni sírfelirata alapján alkothatunk képet, aki leírta, hogy honnan, hogyan és milyen anyagot szállíttatott a piramis-együtteshez.
 
 
Szerkesztő, műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza