Július 21 és a hérosztratoszi hírnév

 

Kr.e. 356. július 21. nevezetes esemény történt a görög világban. Nagy Sándor, akit az egyiptomi hagyomány Nektanebosz fáraó fiaként tartott számon, ezen a napon született. A szülés azonban annyira lekötötte Artemisz istennő figyelmét, hogy nem tudott gondoskodni a legősibbnek tartott görög márványtemplomról (Plutarkhosz, Alexandros III.5.), melyet éppen neki épített Epheszoszban a krétai Khersziphrón és fia Metagenész Kr.e. 550-430. A mű építését Krőzus (Kroiszosz) lűd király is támogatta, és annyira csodálatos lett, hogy a gizai piramisok és az alexandriai világítótorony mellett az antik világ 7 csodájának egyike lett.

 

Philón szerint még közülük is kiemelkedett. Tetőszerkezetét egyenletesen elosztott, 18 méter magas oszlopok tartották, szám szerint 127. Plinius (XXXVI. xxi.95.) leírása szerint 36-ot dombormű díszített. Mérete 51 x 105 m volt. Szárnyas kapuja ciprusfávól észült, belsejét arany, ezüst borította, és színes festmények. Középpontjában Artemisz (római Diana) közel 2 méter magas faszobra (xoanon) állt. Pauszaniasz úgy tudta, hogy a vidék korai lakói, a lelegek és lüdök építették. Kallimakhosz pedig az amazonoknak tulajdonította. Régészeti leletek a bronzkorig nyúlnak vissza, a templom legkorábbi maradványai pedig a Kr.e. 8. sz. második feléből származnak – azt egy árvíz rombolta le.  
 

Ezen a napon azonban rendkívüli tragédia érte. Egy Hérosztratosz nevű polgár büszkén hirdette tettét: az őrök figyelmét elterelve belopakodott a templom szentélyébe (naosz), és olajos rongyokat helyezett el benne. Ennek végeztével pedig meggyújtotta őket. Mire a lángok az épületből kicsaptak, a naosz fafödémje is menthetetlenül égett már. Elpusztult minden berendezési tárgy és a számos fogadalmi ajándék, hiszen ezek is fából, ill. éghető anyagokból készültek, de még a világhírű kultuszszobor is, melyet Endoiosz faragott elefántcsontból. Reggelre már csak romok maradtak - füstölgő márványoszlopokkal.

 

Az újjáépítés csak Nagy Sándor halála után (Kr.e. 323-) kezdődött meg, a város saját költségére. Ez az Artemiszeion nagyobb lett az előzőnél. Végleges lerombolása (Kr.u. 401) előtt még kétszer újjáépítették. Maradványait Konstantinápoly több épületéhez is felhasználták – egyik oszlopát például az Hagia Sophiába építették be.
 

A város felháborodott lakói természetesen elfogták, és átadták a templomi hatóságnak. Börtön és halál várt a gyújtogatóra, de még nevét is kitörölték a város hivatalos irataiból, aki pedig megnevezte, szintén halálbüntetéssel lakolt. Cselekedetéből az utókor csak Theopompus, Hellenica c. művéből értesült. Később kialakult viszont egy kifejezés is, a „hérosztratoszi hírnév”, melyet olyan személyekkel kapcsolatban emlegettek, akik szintén bűntettel kívánták felhívni magukra a figyelmet.